6925

A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története

Várostörténeti puzzle – 71. rész

A Győr-nádorváros keleti részén 1929-ben átadott állami elemi iskola 1930-ban Szent Imre herceg nevét vette fel, melyet két évtizedig viselt. Az ötvenes években Vörös Hadsereg úti Állami Általános Iskola, aztán három évtizeden át Zalka Máté Általános Iskola lett a neve. A rendszerváltozás után, 1991 őszétől Kölcsey Ferenc Iskola néven vált ismertté. Alapításától kezdve több mint három nemzedéknyi idő telt el, és évente több száz kisdiák nevelkedett-tanult falai között.

Már az első világháború előtt, főleg az Ágyúgyár létesítésének hatására megkezdődött a népesség hirtelen növekedése Nádorváros déli és keleti részén. A Veszprémi út mentén sorra épültek a családi házak, új utcák alakultak ki. A fejlődő gyáripar hatására ideköltözött gyári munkások és alkalmazottak gyerekeinek iskolára és óvodára lett szükségük. A Kálvária úton 1872-ben felépített katolikus iskola eléggé távolinak bizonyult a Szabadhegy közeli részén lakóknak, és sokaknak a belvárosi iskolákba, vagy az újvárosi felekezeti (evangélikus, református, izraelita) iskolákba kellett járniuk.

Már 1920-ban kezdeményezte a Nádorvárosi Keresztény Polgári Kör és Jaretzky Lajos kántortanító, hogy „Nádorváros kettétagoltságára való tekintettel, a kerület keleti és déli részén lakó tanköteles gyermekeknek uj iskola állíttassék fel… minden rendü, rangu és vallásu gyermek” részére. 1926-ban a szülők közül mintegy kétszázan írták alá azt a kérvényt, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez küldtek el a városrész új iskolájának létesítéséért. A királyi tanfelügyelőség megvizsgálta a településrész oktatási helyzetét, kiderült, hogy mintegy háromszáz 9 és 12 év közötti gyermek érintett, akik közül soknak 5-6 kilométert kell gyalogosan megtenni az iskoláig. A győri városi tanácshoz intézett beadványban szükségesnek tartották, hogy az Erzsébet liget környékén egy nyolc iskolatermes állami elemi népiskola és kisdedóvó létesüljön. A minisztérium, a tanfelügyelőség és a város vezetősége között elkezdődtek a tárgyalások az iskolaépítéssel kapcsolatban.

Dunántúli Hírlap, 1920. május 22.:

Dunántúli Hírlap, 1926. szeptember 29.:

Győri Hírlap, 1927. január 5.:

1927 júniusában a győri közgyűlés döntött a nádorvárosi iskola építéséről. A város telket biztosított a Veszprémi út és Magyar utca sarkán, az egykori Grünwald-féle téglaépítő telken, ahol régebben az állandó járványkórház és a 20 ágyas barakk-kolera-kórház állt. 1927. november végén a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte az elküldött iskolaépítési tervet, és sürgette a polgármesteri hivatalt, hogy a kivitelezésre február végéig pályázatot írjon ki, a legelőnyösebb és legmegbízhatóbb ajánlatot tevővel kössön szerződést, és kora tavasszal az építkezést kezdje meg. Márciusban került sor a versenykiírásra, melyről április végén döntöttek. Kilenc cég tett árajánlatot az iskola építésére, melyből Chalupka Károly építőmestert választották, a lakatos- és vasmunkákra Berg Hugó és társai, a villany- és csengőszerelésre Sugár Árpád vállalkozott.

A közoktatásügyi miniszter júniusban 135 ezer pengő segéllyel támogatta az iskolák építését (a nádorvárosi és a gyárvárosi iskola egy időben épült), és 40 ezer pengő kölcsönt engedélyezett e célra. 1928. július 9-től nevezték ki a leendő nádorvárosi iskola igazgatójául Szabados Jánost. 1928 novemberében már tetőmagasságig álltak a falak. 1929 márciusában az elkészült épület berendezésére kiírt pályázatok felől döntöttek Végh István, Csollán Ignác, a Pápay Béla és társai, a Győri Faipari és Értékesítési Rt-, Bútorkészítő Szövetkezet, az Asztalosmesterek Szövetségének győri csoportja és a budapesti Palágyi Gyula ajánlata alapján. 1929 augusztusában a felépült és berendezett iskolát hivatalosan felülvizsgálták, és átadták Szabados János igazgatónak.

1929 szeptemberében hét tanítóval, 307 gyermeknek kezdődött el a tanítás hat elemi és három kiegészítő (továbbképző ismétlő) osztályban. A kisebb létszámú osztályok vegyes osztályként indultak, a nagyobb létszámú 1. és 4. osztályban külön fiú- és lányosztály kezdte az iskolás életet.

Képeslap az iskoláról:

Tudósítás az új iskola átadásáról, Dunántúli Hírlap, 1929. szeptember 22.:

Az iskola tantestülete 1930-ban:

Az első év egyik vegyes osztályának képe 1930-ban:

1930-ban, a Szent Imre herceg halálának 900 éves fordulója alkalmából rendezett jubileumi évben az iskola gondnoksága és a győri tanfelügyelőség kérte a kultuszminisztertől, hogy a nádorvárosi állami elemi iskolát Szent Imre hercegről nevezhessék el, mely engedélyezéséről 1930. május 27-én jelent meg a határozat. Így aztán az első tanévről 1930-ban megjelent iskolai értesítőn már az új hivatalos nevet tüntették fel, de az épületen természetesen ez még nem szerepelt. 1930. november 5-én nagy rendezvényen emlékeztek meg az iskola névadójáról, Szent Imre hercegről, és felavatták Kováts Antal Szent Imre szobrát.

Az iskolában már a második tanévtől 8 tanteremben folyt a tanítás, de ez is kevésnek bizonyult. 1940-ben a tornaterem felett három osztály kialakítását szerették volna, de ebben az évben a háború végéig a tornaterembe katonákat szállásoltak be, a háború alatt az épület és berendezése megsérült, az ablakok kitörtek. Szabados János húsz éven át, 1950-ig vezette az iskolát igazgatóként, a diákok elemi oktatásán kívül népművelői előadásokat és különböző tanfolyamokat szervezett a környék felnőttjei részére is.

Az iskola új hivatalos neve: Győrnádorvárosi Szent Imre Herceg Magyar királyi Állami Elemi Népiskola. Győri Hírlap, 1930. június 8.:

Az új, kétszintes iskola külseje, Glück József felvétele:

Az iskolai Szent Imre-ünnepségről adott hírt a Néptanítók Lapja 1930. dececember 16-án:

Az első iskolai év értesítőjének címlapja és benne az épület képe:

A 40 főre tervezett óvodában már kezdetben 50 fős kiscsoport és 77 fős haladó csoport indult Osztermayer Ervinné vezetésével, egy óvónő és egy dajka segítségével.

Óvodások csoportképe 1930-ban:

A háború után, 1945-ben Szabados János újraszervezte a már nyolc évfolyamossá vált állami iskolában az oktatást, amelyet szénhiány és hiányzó ablakok is nehezítettek. 1946 szeptemberétől Szent Imre úti Állami Általános Iskola néven az épületben külön igazgatás alatt fiú- és lányiskolát létesítettek (Győr-nádorvárosi Szent Imre Állami Általános Fiúiskola és Leányiskola). Eredetileg a tiszta lányiskolává alakítás ellen szeptember 13-án 300 szülő tiltakozott, és kiálltak a B-listára került Szabados János igazgató mellett. Így végül a fiúiskolát Feigly Béla, a lányiskolát Bajkó Mátyás vezette igazgatóként, Szabados János pedig megosztott igazgató volt 1950 őszéig, amikor Kapuvárra (a gartai iskolához) helyezték el napközis tanárnak. A Szent Imre úti Állami Általános Iskolában önképzőkör és Diákkaptár szövetkezeti bolt működött, és a leányiskolában 1948-ban Radnay Aranka vezetésével iskolai úttörőcsapat is alakult. Az iskolát és az úttörőket a Győri Lenszövőgyár segítette.

Gyümölcstermelési tanfolyam az iskolában. Győri Nemzeti Hírlap, 1937. február 20.:

Az iskola fényképe az 1930-as évekből:

Beiratkozási felhívás 1940-ből. Győri Nemzeti Hírlap, 1940. június 16.:

Szabás-varrás tanfolyam az iskolában. Győri Nemzeti Hírlap, 1942. április 28.:

Szabados János iskolaigazgató arcképe:

Részlet a „Kik, hová járhatnak iskolába?” című, a Győrmegyei Hírlapban 1948. augusztus 28-án megjelent cikkből:

1950-től 1958-ig Vörös Hadsereg úti Állami Általános Iskola lett az iskola neve. Ebben az időszakban sűrűn változott az igazgató személye: 1953-ig Takács János, majd Vészi Jánosné, 1956-ban Bálint Géza, majd Pernesz Gyula vezette az intézményt. 1957-től Bejczy Gyulát nevezték ki az iskola élére. Az úttörőcsapat számára míves kopjafát Schima Bandi iparművész készített 1954-ben. Az 1956-os szabadságharc után a diákok és a tanárok közül is többen külföldre mentek. 1957-től az iskolában újraszervezték a kisdobos- és úttörőcsapatokat.

1958 decemberétől több évtizedig viselte az iskola a Zalka Máté Általános Iskola nevet. A régi épület az évente itt tanuló 500-600 diáknak egyre szűkösebbnek bizonyult. 1959-től helyhiány miatt az iskola bővítéséig az alsósok a felsősökkel váltva osztoztak a termeken, bevezették a délelőttös-délutános tanítást. 1960 júliusában, főleg társadalmi munkával épült a napközi otthon.

1962-ben az úttörőcsapat is felvette Zalka Máté nevét. Küldöttségük az 1960-as évek közepén megkereste Zalka Máté családját, és élő kapcsolatot alakított ki velük. Az iskola névadója (eredeti neve Frankl Béla) fiatal korában az első világháborúban harcolt az olasz, később az orosz fronton, ahol hadifogságba került, majd a Szovjetunióban letelepedve szépirodalmi műveket írt. 1936-ban önkéntesként a spanyol polgárháborúban harcolt a szabadságért. Lukács Pál tábornok néven a nemzetközi brigád vezetőjeként vált ismertté, és itt halt meg a harcokban 1937-ben. Özvegye, lánya és unokája is ellátogatott az iskolába 1966-ban és 1967-ben. Tőlük kapott családi fénykép alapján készítette 1969-ben Alexovics László alkotását, az iskola falán elhelyezett Zalka Máté domborművet. Ünnepségeken az iskola udvarán a katonás rendben, osztályonként felsorakozott diákok énekelték el az iskola indulóját, a „Madrid határán állunk a vártán...” kezdetű mozgalmi dalt. A Zalka-iskolának jelvénye is készült az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyárban, mely kitűzőt jutalomként kevesen – 1966-ban például csak hatan – kaptak meg.

1969-ben felújították az iskola épületét. A gyakorlati órák a pincében kialakított teremben folytak. Az egyre nagyobb osztálylétszámok miatt az épület bővítését kérte Bejczy Gyula igazgató a Városi Tanácstól, amelyre ígéretet is kapott, de a megvalósulás késlekedett.

A Zalka Iskola jelvénye (Numizmatikai Közlöny):

Zalka Máté domborművének felavatása az iskola falán, Kisalföld, 1969. november 23.:

Kisdobos emléklap és egy osztály csoportképe 1970-ből:

Bejczy Gyula igazgatótól 1974-ben Pál Árpád vette át az iskola vezetését. Nagy ünnepséggel emlékezett meg az intézmény 1979 áprilisában az iskola fennállásának félévszázados jubileumáról. A nagy osztálylétszámok és zsúfoltság ellenére egyre több szakkör, külön foglalkozás indult, az 1981-82-es tanévben énekkar is alakult Baróthy Zoltánné vezetésével.

Jelentős változást hozott az 1983-as év, amikor végre megszűnt a helyhiány, és az egész iskola áttért a délelőttös oktatásra. 1983 júliusában átadták az iskola új épületét, mellyel nyolc tanteremmel bővült az intézmény. Az új részben a tantermek mellett nagy ebédlő, tágas tornaterem kapott helyett, ugyanakkor megépült a korszerű sportpálya, rendezték az udvart. 1986-ban elkezdődött a számítástechnika oktatása, és iskolai lap indult Zalka Lap néven.

Tudósítás a Zalka-napról, Kisalföld, 1977. április 21.:

Az 1979-es meghívón az iskola épületének képe:

Jubileumi rendezvények programja az 1979-es meghívóról:

Az iskola új épületszárnya:

Az iskola főbejárata, mely a régi és új épületet összeköti:

A sportpálya és a játszótér részlete:

1989-től 1994-ig Józsa Károly vette át Pál Árpádtól az iskola vezetését. A rendszerváltozás szükségessé tette az iskola nevének újabb megváltoztatását. 1991 szeptemberétől a Zalka Máté Általános Iskola több javaslatból, szavazással döntött az új névadóról, és a Himnusz költőjének nevét vette fel. Hivatalosan, Győr Megyei Jogú Várostól jóváhagyva 1992 januárjától viseli az intézmény a Kölcsey Ferenc Általános Iskola nevet.

Évente januárban, a költő születésnapja táján emlékezik az iskola a névadójára. Az 1992-93-as tanévtől a kiváló teljesítményű diákokat, tanárokat Kölcsey-plakettel díjazzák. A Kölcsey-hét keretében, 1993. január 22-én avatta fel Kolozsváry Ernő polgármester Várady Lajos szobrászművész alkotását, Kölcsey Ferenc mellszobrát. Az emlékművet az új iskolaszárny mellett állították fel, talapzatát Tamás János kőfaragó készítette.

A Kölcsey-plakett:

Kölcsey Ferenc mellszobra:

1994-től Jámbor László lett a Kölcsey Ferenc Általános Iskola új igazgatója. 1996-ban iskolai játszóteret alakítottak ki a sportpálya közelében, 2012-ben az ablakok cseréje, felújítása történt meg. Az iskola évkönyvet jelentetett meg fennállásának 70. és 75. évfordulóján, 2000-ben és 2004-ben, amelyekből részletesen megismerhetjük az iskolai képzéseket, osztályokat, és visszaemlékezéseket is olvashatunk a volt tanárok és diákok tollából.

Az átszervezések miatt az iskola sűrűn változtatta a nevét. 1997-től a Kölcsey Iskolához csatolták a Kismegyeri Tagiskolát, melynek az alsó tagozata még napjainkban is része az intézménynek. 2000-2011 között a Kismegyeri Tagóvoda is ide tartozott szervezetileg, akkor a Kölcsey Ferenc Általános Iskola és Óvoda nevet viselte. 2011-2013 között Nádorvárosi Főigazgatóság Kölcsey Ferenc Általános Iskola, a 2013-14-es tanévben Nádorvárosi Gárdonyi Géza Általános Iskola Kölcsey Ferenc Általános Iskolája, 2014-től pedig Győri Kölcsey Ferenc Általános Iskola az intézmény hivatalos neve.

A játszótér avatása, Kisalföld, 1996. június 14.:

Jubileumi évkönyvek:

Az iskola a 80. évfordulóját ünnepli. Kisalföld, 2009. február 3.:

A régi iskolaépület sarkán kialakított pihenő-kert:

Rebák Sándor földrajztanár fotókiállítása, Kisalföld, 2011. január 29.:

A Kölcsey Iskolában kiemelten foglalkoztak a környezettudatosságra neveléssel. 2008-ban megkapták az Ökoiskola, 2015 őszén az Örökös Ökoiskola címet. 2010-től tehetségponttá és előminősített referencia intézménnyé vált az iskola. 2013. szeptember 1-jétől az ötödik évfolyamon kézilabda sportági osztály indult, a diákok több sportversenyen szerepeltek, és hozták el a győzteseknek járó serlegeket. Az idegen nyelvi oktatás mellett több specifikus képzést is tartanak.

Jelenleg Győr egyik legnagyobb létszámú általános iskolája a Kölcsey, ahol több mint 850 tanulót oktatnak és nevelnek a felkészült pedagógusok.

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Móser Károlyné: A győri Zalka Máté Általános Iskola története. Győr, 1988.
Sili Dóra: "Lesz magyar újjászületés". A "Szent Imre herceg" Magyar Királyi Állami Elemi Iskola története a felszabadulástól 1947-ig. Győr, 1987.
A Kölcsey Ferenc Általános Iskola évkönyve, 1999/2000 az iskola fennállásának 70. évében.  Szerk. Varga Mária. Győr, Kölcsey Ferenc Általános Iskola, 2000.
A 75. a Kölcsey Ferenc Általános Iskola évkönyve, 2003/2004.  Szerk. Varga Mária. Győr, Kölcsey Ferenc Általános Iskola, 2004.
Kallós Károlyné: Szabados János : 1896-1979 : tevékenységei közösségi élettérré szerveződtek. In: Szellemi kincsek őrzői. Szerk. Kallós Károlyné, Gönczöl Lászlóné. Győr, 2012. (Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében, 3. köt.) p. 237-256.
Berényi Zsuzsanna Ágnes: Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyárban készült iskolajelvények katalógusa, 3. rész. In: Numizmatikai Közlöny, 1999-2000. 98-99. évfolyam, p. 106-115.
A cikk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér sajtó- és képgyűjteménye alapján készült, az illusztrációk forrása a Helyismereti Gyűjtemény dokumentumai és a szerző saját felvételei.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza

2016.07.14
29