1336

145 éve született Marcel Proust


Marcel Proust francia író, Az eltűnt idő nyomában című regény szerzője 1871. július 10-én Auteuilben, egy nagypolgári családban látta meg a napvilágot. Születése idején zajlott a párizsi kommün elnyomását követő erőszakhullám, gyerekkora egybeesik a harmadik francia köztársaság megszilárdulásával.

Az eltűnt idő nyomában nagy részében azokat a hatalmas változásokat írja le, melyek az arisztokrácia hanyatlásához és a középosztály felemelkedéséhez vezettek Franciaországban a harmadik köztársaság idején és a század végén.

Édesapja, Adrien Proust híres doktor és járványkutató volt, aki a kolera okait és annak európai, valamint ázsiai továbbterjedését tanulmányozta, gyógymódot keresve a betegségre. Számos cikket és könyvet írt a gyógyszerekről és a higiéniáról. 1870-ben kötött házasságot Jeanne Clémence Weil-el, egy gazdag és művelt zsidó bankárcsalád sarjával, aki irodalmilag képzett és olvasott volt, levelei jól fejlett humorérzékről árulkodnak. Fia az ő ösztönzésére kezdte meg később John Ruskin műveinek fordítását.

Kilenc éves korában volt Marcel Proust első komoly asztmarohama, mely után saját maga, családja és barátai betegeskedő gyerekként kezelték. Hosszú pihenőket töltött az Illiers nevű faluban: ez a helység és nagybátyja auteuil-i háza szolgált a képzelt Combray város modelljéül későbbi nagyregénye legfontosabb helyszíneként. Asztmája miatt távol kellett maradnia minden szabályos és gyakorlati foglalkozástól. Egyetlen testvére, Robert követte édesapjuk foglalkozását, orvos lett, Marcel azonban sokáig nagyvilági, tétlen életet folytatott.

1882-től a Lycée Condorcet diákja volt. Allergikus asztmája ellenére egy évet szolgált a francia hadseregben (1889-90). Coligny Caserne-ban szerzett tapasztalatait regénye harmadik kötetében egy hosszú epizódban írta le. Leszerelése után jogi tanulmányokba kezdett a Sorbonne-on, s még ugyanabban az évben megismerkedett Henri Bergson filozófussal. Proust fiatal korában dilettáns és sikeres törtető volt, azonban írói törekvéseit a még kialakulatlan stílusa erősen akadályozta. Ekkoriban szerzett hírneve, mint irodalmi sznob, szintén hozzájárult ahhoz, hogy Az eltűnt idő nyomában első kötetét csak saját költségén tudta kiadatni. Jogi tanulmányai befejezése után, 1896 nyarán önkéntesnek jelentkezett a Mazarine Könyvtárba, de mivel betegeskedése miatt több időt töltött betegállományban, mint munkában, eldöntötte, hogy felmond. Valójában soha nem dolgozott, soha nem mozdult ki szülei lakásából, egészen addig, míg azok mindketten meg nem haltak.

Marcel Proust homoszexuális volt, és bár nyilvánosan nem vállalta szexuális hovatartozását, ő volt az egyik első európai író, aki terjedelmesen foglalkozott a homoszexualitás témájával. Többek között szexuális kapcsolata volt Reynaldo Hahn zongoraművész és zeneszerzővel.

Élete 1900 és 1905 között jelentősen megváltozott. 1903 februárjában testvére elhagyta a családi otthont, és megházasodott. Apjuk ugyanennek az évnek a szeptemberében meghalt. Végül, és ez érintette Proustot a legmélyebben, 1905 őszén édesanyja is elhalálozott. Jelentős öröksége, melynek révén milliomossá vált, megváltoztatta életét: ennek a váratlan szerencsének, gazdaggá és függetlenné válásának ellenére egészsége ezt követően mindinkább romlott.

Életének utolsó három évét betegsége miatt jórészt elzárkózva, parafával bélelt hálószobájában töltötte, ahol nappal aludt, este pedig regényén dolgozott, kisebb sétákkal szakítva meg az írást. A nappali zajok és a fények súlyos asztmarohamokat okoztak nála. Végül 1922. november 18-án halt meg tüdőgyulladásban, 22-én a párizsi Pére-Lachaise temetőben temették el szülei mellé.

Proust ifjú korától írogatott, első munkái iskolai lapokban láttak napvilágot. 1890-91-ben egy rendszeresen megjelenő társasági lapot alapított Le Mensuel címmel. 1895 elején sok időt töltött olvasással – főleg Carlyle-t, Emersont és John Ruskint tanulmányozta. 1898 fontos esztendő volt írói fejlődése szempontjából: az év elején különféle folyóiratokban jelentetett meg néhány paródiát más írók modorában; ezek a gyakorlatok arra szolgáltak, hogy megtalálja saját írói stílusát

Legnagyobb hatású és legismertebb műve Az eltűnt idő nyomában című regényfolyam. A közel 3200 oldalas és több mint 2000 irodalmi karaktert felvonultató regényt Proust 1909-ben kezdte el írni, és valamivel a halála előtt fejezte be. Első kötete, a Swann 1913-ban jelent meg. Proustot halála megakadályozta abban, hogy az utolsó három kötetet maga ellenőrizze, ezért azokat testvére, Robert szerkesztette és jelentette meg a szerző halála után.

Az első két kötet közös kiadása (SwannBimbózó lányok árnyékában) Gouncourt-díjat eredményezett számára, melynek révén széles körben ismertté és elismertté vált művészete. A regény leghíresebb részlete az a jelenet, ahol az elbeszélő egy madeleine-nek nevezett süteményt merít a teájába, és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízeit és hangulatát. Az önéletrajzi regény főbb eszközei az emlékezés, az öntükrözés és a gondolatok szabad áramlása az idősíkok egybemosásával.

A regényciklus első kötetének hőse a címszereplő Swann, egy gazdag, művelt nagypolgár, Guermantes hercegnő bizalmasa, aki hosszas habozás után feleségül veszi Odette de Crécyt. A második rész főképp Proust és nagyanyja balbeci-i nyaralásáról szól, valamint az ottani társaságról. A harmadik rész (Guermantes-ék) a Guermantes hercegi házaspár nagyvilági életét és Faubourg Saint-Germainét festi le. A negyedik rész (Szodoma és Gomorra) különösen a szereplők szexuális tévelygéseit elemzi, középpontjában Charlus báróval. Az ötödik (A fogoly lány) és hatodik rész (Albertine nincs többé) a Narrátor Albertine iránti szerelmét ábrázolja. Az utolsó részben (A megtalált idő) a Narrátor több évi távollét után egy estélyen találkozik a regény szereplőivel, akiket az Idő maszkjában nehéz felismerni.

A mű első olvasásra nem hasonlít regényre. Tulajdonképpen nincs is cselekménye, a cselekmények nem a külső időben, hanem a belső tartamban játszódnak; olykor egy félóra hosszabb, mint máskor egy esztendő. Egy látvány, egy íz vagy egy illat elegendő, hogy az emlékezőnek felidéződjék valami, ami sok évvel azelőtt történt, és a felmerült emlék újabb, esetleg egészen máskor és másutt játszódó emléket idéz. A módszer tehát a szabad gondolattársítás, az asszociáció. Proust számos magyar és nemzetközi íróra, költőre volt hatással.

Nagy Mária

Forrás:
wikipédia
http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/euproza/proust.htm
Világirodalmi lexikon. 11. köt. Pram-Rizz. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1989.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.07.10