Az első levelezési lapként az Osztrák-Magyar Monarchiában használt Correspondenz-Karte-t tekinthetjük, amelyet 1869. október 1-én bocsátottak ki.

Innen már csak egy lépés a képes levelezőlap megjelenése. Természetesen az elsőség itt is kérdéses, hiszen mit tekintünk képnek? Vajon a lapra nyomtatott felségjel, címer vagy zászló már annak nevezhető? Mindenesetre a szakirodalom az első igazi képeslap feltalálójának August Schwartz oldenburgi kereskedőt tartja, aki 1870-ben, egy postai űrlap címzési oldalának bal felső sarkába egy postabélyeg nagyságú képet nyomtatott, melyen egy ágyú mögött álló tüzér alakja látható.

Ebben az időben jelentek meg a „Gruss aus…” lapok is, melyek általában litográf eljárással készültek. Valamint ekkor jelentek meg először a fényképek alapján készített tájképes lapok, valamint a művészi képeslapok is. A 19. század utolsó éveire különösen jellemzőek voltak ezek a képeslapok. Nem nagynevű festők alkotásairól van szó, hanem kifejezetten képeslapokra szánt metszetekről, tollrajzokról.

A képeslap történetét több nagy korszakra oszthatjuk:

Az aranykorszak (1901-1914)

A képeslap gyors terjedéséhez a nyomdatechnika korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége is hozzájárult. Ez idő tájt fénykorát élte a képeslapok gyűjtése. A 19-20. század fordulóján megszámlálhatatlan mennyiségben és a legváltozatosabb témakörökben jelentek meg a képeslapok. A szakirodalom főleg a városképeket, közlekedési eszközöket, a társadalmi és politikai élet személyeit és eseményeit tematizáló lapokat és üdvözlőlapokat nevez meg. A századfordulón a képes levelezőlapok hátlapjai még ún. hosszúcímzésűek voltak, csak a bélyeg felragasztására, valamint a címzésre szolgált, míg a képoldalon lévő kis üres helyre lehetett csak írni, ami a képek látványát zavarta. Ezért már az 1900-as évek elején is több javaslat született meg arra nézve, hogy a képes levelezőlapok címzés oldalán legyen hely a közlések számára. Azt a nagyszerű ötletet, hogy a címoldalt osszák meg, így az egyik felére a címzés a bélyeggel, míg a másik felére a leírandó szöveg kerülhet, egy német nyomdásznak köszönthetjük.

Az első világháború korszaka (1914-1918)

A képeslapok az első világháború idején elsősorban a harcra buzdításban játszottak szerepet. A hadi propaganda az illusztrációkban jelenítette meg az ellenség iránti gyűlöletet, vagy épp a hazafiasságot. Megjelentek a csatajeleneteket, a frontra induló katonák búcsúját, az ellenség karikatúráit, háborús térképeket ábrázoló képeslapok.

A második világháború korszaka (1939-1945)

A 20. század közepén a képeslapok iránti érdeklődés már korántsem volt olyan jelentős. Továbbra is jelen voltak az ellenséget gyalázó, mozgósító jellegű kiadványok. A lapok elsősorban a harctéri jeleneteket, haditechnikát, hadvezéreket, pilótákat, tengeralattjárók kapitányait népszerűsítették. Sok lapon, még ha humoros formában is, de utaltak arra, hogy a világ nem hétköznapi életét éli.

Napjaink képeslapjai

A háború után elsősorban a lerombolt településeket, közintézményeket, hidakat, szobrokat ábrázoló, majd az újjáépítésre mozgósító lapok jelentek meg. Az ötvenes években világszerte ismételten fellendült a képeslapgyűjtés, sorra alakultak a gyűjtőklubok, azonban a képeslapkiadás a sematizmus rabságában élt.

A témaválasztás meglehetősen egysíkú volt, jellemzően a legnépszerűbb épületekre korlátozódott. Belőlük viszont többféle változat állt a lelkes gyűjtők és képeslapküldők rendelkezésére, amelyeken különböző irányból és különböző napszakban kapták lencsevégre azokat.

Hasonló ötlettelenség jellemezte az üdvözlőlapok témáját is. A karácsonyi lapok az elengedhetetlen fenyőággal, rajtuk egy-két piros díszgömbbel ünnepelték a Békés, Boldog Karácsonyt. Ahogyan nem volt ez másképp a húsvéti lapoknál sem, melyek elmaradhatatlan kelléke a tojás.

Vagy ki ne emlékezne a balatoni nyaralásról küldött és kapott tréfás, olykor erotikus képeslapokra. Habár a képeslap korábbi népszerűségét visszaszerezni nem tudja, múltunk egy szeletét őrzi, ezért eltűnni, reméljük, soha nem fog.

TÉ
Forrás: mandarchiv.hu