1257

Ezt gondolja a Fishing közönsége a magyar alternatív zenéről

Fishing on Orfű 2016

A fő profiljának számító hazai alternatív zene szempontjából igazán érdekes időpontban rendezték meg az idei Fishing on Orfűt, hiszen a műfaj zászlóshajójából az új Class FM-mé váló Petőfi Rádió átalakulására nem sokkal a kezdés előtt került fel a korona a stáb lecserélésével és az átalakítás hivatalos bejelentésével.

A fesztivál fellépőinek nagy része nyílt levélben, a szervezők a korábbi meghatározó szerkesztő, Horváth Gergely díszdoktorrá avatásával álltak ki a rádió 2007-ben életre hívott koncepciója mellett, mi pedig megkérdeztük a Fishing közönségét, hogy mit gondol erről, valamint a régi zenekarok kifáradásáról, egy esetleges új generációról, szóval a magyar alternatív zenéről úgy általában, már ha létezik még egyáltalán ilyesmi.

A fesztivál barátságos hírneve miatt a falunapok után talán a leginkább vegyes összetételű közönséggel rendelkezik, ami az életkort illeti, de abban gyakorlatilag minden válaszadónk egyetértett, hogy amerre a Petőfi halad, az nem jó, és emiatt sokan már el is fordultak tőle. Ebben persze nincs semmi meglepő, az viszont érdekes, hogy a legfiatalabb generáció nagy részének már azelőtt sem volt olyan meghatározó a rádió, mint a fesztivál nyolc évvel ezelőtti közönségének, hogy megjelent volna rajta Britney Spears. Egy tizenhat éves társaság például először nem is a rádióra, hanem a Fishingen is fellépő Petofi nevű zenekarra gondolt, amikor annak átalakulásáról kérdeztük.

Ezért a hatalmas felfedezésért persze kár lett volna diktafont dugni ennyi fesztiválozó orra alá, viszont az az igazság, hogy a többi kérdésben elég gyakran különböztek a válaszaik attól, amire számítottam. Én például pont 2007-ben voltam tizenhat, és akkor úgy éreztem, hogy az alternatív zene tényleg felfutóban van egy csomó érdekes zenekarral, még ha csak egy limitált réteget érdekel is ez. Mostanra ezeket a zenekarokat már inkább érzem hanyatlónak, és nem igazán látom bennük azt, hogy tudnak még olyan dalokat írni, mint régen. Érdekes módon egy tizenhét éves fesztiválozó viszont pont azt mondta nekem vissza, amit én kilenc évvel ezelőtt gondoltam, sőt, többen azt emelték ki, hogy a műfaj közönsége egyre fiatalodik, a fiatalok között pedig egyre többen szeretik az ilyen zenéket.

Persze egy 30Y-koncerten mindig is sok részeg gimnazista volt, de a történetek azért igazolták azt, hogy a mai, érettségi körüli, vagy még fiatalabb generáció leginkább a Wellhellótt, a Halott Pénzt és a Punnanyt szereti, osztályonként csak egy-két ember mondja magát alternek. Aki viszont annak mondja, az maximum úgy gondolja, hogy a bejáratott zenekarok, mint mondjuk a Quimby, a Kiscsillag vagy a Péterfy Bori & Love Band egy kicsit elpoposodtak, de azt nem, hogy megkoptak volna, és nem igazán érzik azt a generációváltást sem, amit én egyre inkább látok jönni. Olyan nem is volt, aki meg tudta volna nevezni az új Kispált, sőt, többek szerint nem is lesz már hasonló kaliberű előadó ebből a műfajból, mert egyszerűen másra van igény.

Mondjuk az az új generáció, ami ezek szerint lehet, hogy csak szeretném, hogy létezzen, és ami elég messze van még az előbb említett zenekarok ismertségétől, talán inkább a huszonéveseké. Közülük egy csomóan nem is léptek fel a fesztiválon – a befutottabbak közül például a Middlemist Red és a Szabó Benedek és a Galaxisok igen, de mondjuk Fran Palermo-koncert nem volt. A lo-fi színtér még kevésbé áttört előadói közül pedig még kevesebbet lehetett megtalálni Orfűn, pedig a Puma Dangertől a Gustave Tigeren át a Felső Tízezerig egy csomó jó zenekar van köztük, amik egyre jobban meg is jelennek a köztudatban. Ez alapján akár arra is lehet következtetni, hogy tényleg létezik egy olyan magyar szubkultúra, ami jobb híján az alternatív nevet viseli, és amibe az underground oldaláról sem olyan teljesen magától értetődő az átjárás, vagy legalábbis bizonyos szintű népszerűség kell hozzá.

A másik oldal, a pop felé létező kapcsolat pedig meglehetősen egyirányú a fesztiválozók szerint. Hiába mondta nemrég nekünk Fodor Máriusz a Magashegyiből azt, hogy szerinte a Halott Pénz és ők nagyjából ugyanannak a közönségnek játszanak, a legtöbb magát alternek valló válaszadó (merthogy Orfűn nem csak ők buliznak, volt például wellhellos és punk interjúalanyunk is) maximum addig jutott el, hogy tiszteletben tartja mások ízlését, és ha már fellépnek popelőadók a Fishingen, akkor megnézi őket, de magától nem nagyon menne el egy Halott Pénz-koncertre. Más kérdés, hogy ezen a koncerten legalább annyian voltak, mint Quimby-n, és a hangulat sem volt rosszabb, na meg a szövegeket is elég sokan tudták.

Összességében az volt a benyomásom, hogy bár én ezt a közeget egy kicsit kifulladtnak érzem, még mindig vonzó tud lenni annyi fiatal számára, hogy működőképes maradjon. Ezek a fiatalok pedig elég egyértelműen alternak vallják magjukat, és a popból nem annyira hajlandóak előadókat befogadni, inkább csak a sajátjaiktól látnak némi poposodást. A Fishing on Orfű tehát bár sokféle korú és érdeklődésű embert vonz, egy jelentős csoportnak még mindig megmaradt annak az alterfesztnek, aminek például 2009-ben hirdette magát, és lehet, hogy még egy darabig ez nem is fog megváltozni.

Magyar Ádám
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.07.04