Hova lett a perzsaszőnyeges erkélyről a tábornok?


Görgey Artúrról szóló írásunkban éppen csak, hogy említettük a tábornok időskori napjait, pedig erről az időszakáról filmfelvétel is fennmaradt. A némi magyarázatot igénylő összeállítás segítségével pillantsunk bele az öreg Görgey lassan pergő napjaiba. Amikor naponta magához vette az ásóvá alakítható sétabotot, és fogadta a híres látogatóit is.

A két perc 16 másodperc hosszú film mindjárt két, a felirat alapján nehezen értelmezhető jelenettel indul. Az elsőn egy huszárszázad vonul fel, a felirat szerint Görgey Artúr tábornoknak, Kossuth legendás hadvezérének a születésnapját ünneplendő. Csakhogy az 1910-es évek elején, a film készítésének idején még töretlenül élt a Kossuth által írt vidini levélen (amiben tehetségtelennek, akadékoskodónak és szolgalelkűnek nevezi a tábornokot) alapuló árulás vádja, nehéz elképzelni, hogy e közhangulat mellett katonaságot vezényeljenek ki az agg tábornok köszöntésére. A vonuló huszárok amúgy sincsenek tisztelgő alakzatba rendeződve, de az a ládákkal jól megpakolt szekér sem lehetne egy díszfelvonulás szereplője. Nyilván megállították volna, míg a tisztelgés le nem zajlik. Ugyanígy furcsa, hogy csak a felirat szól arról, hogy Görgey a lakása erkélyéről fogadja a katonai tiszteletadást, hiszen a Pfeifer Manó által tulajdonolt bolt feletti erkélyen egy fia embert sem látni, csak kiteregetett szép mintájú perzsaszőnyegeket. Azt is tudhatjuk, hogy Görgeynek nem volt lakása Pesten, még Visegrádon is tehetős öccse házában élt. Idős korában a teleket valóban a fővárosban, Weiss Manfréd minden komforttal rendelkező palotájának egyik lakrészben töltötte, itt is halt meg 1916. május 21-én, hurutos tüdőgyulladás következtében.

A film immár a feliratnak megfelelően egy Visegrádra tartó hajón folytatódik, Görgey mellett ott van a hajó kapitánya és egy hölgy, valószínűleg unokahúga, Návay Lenke, aki a gondját viselte ezekben az esztendőkben. Návay Lenke Görgey István feleségének előző házasságában született. 33 évesen meghalt apja, Návay Sándor, az egyik Aradon kivégzett tábornok, gróf Leiningen-Westerburg Károly segédtisztje volt. Lenke nem ment férjhez, az agg tábornokot gondozta, és lelki társa volt az utolsó esztendőkben. (61 évesen halt meg, két évvel élte túl Görgeyt.) Aki a kiegyezés után térhetett csak haza klagenfurti száműzetéséből, francia feleségével és ott született két gyermekével. Felesége örökségéből indultak el Magyarországon, a tábornok pedig mérnöki munkát vállalt előbb az Alvinc – Bene közötti vasúti alagút építésénél, amin akkor 6000 ember dolgozott. Innen került át a közeli Lunkára, ahol egy osztrák bank birtokát igazgatta. Ez a munka a terület eladásával, egy év után megszűnt, így költözött a család Visegrádra, öccsének, az ekkoriban már tehetős Istvánnak a birtokára.

 a kapcsolódó Youtube videó lejátszásaA kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Görgey át is vette a szőlők és a kertek felett a hatalmat, nemes fajtákat telepített, ásóvá alakítható sétabotját reggelenként magához véve felügyelte a munkálatokat, de építésvezetőként kivette a részét az új, nagyobb ház építéséből is. Az évtizedek során nagy volt a vendégjárás nála, megfordult itt a két miniszterelnök, Tisza Kálmán és Tisza István is. Vendég volt Gyulai Pál, a kor neves írója, Mikszáth pedig le is írja a visegrádi találkozást, de járt nála Than Mór, a neves csataképfestő és Jászai Mari is. Móricz Zsigmond először Pesten kereste fel, majd a leányfalusi nyaraló megvásárlása után többször is tisztelgő látogatást tett nála. Az egészségére a kor két orvos tekintélye, báró Korányi Sándor és Markusovszky Lajos ügyelt. Utóbbi volt az, aki a Komáromnál, gránátszilánk okozta fejsebét fertőtlenítette és kezelte, ezáltal megmentve életét. (A szabadságharc leverése után úgy terjedt el, hogy ezt a sebet egy huszár kardja okozta, aki bosszút állt az árulón.)

Forrás: https://www.facebook.com/elsovilaghaboru

Végül 1915. áprilisában különös látogatói akadtak a már kerekes székben ülő tábornoknak. Német katonák és tisztek érkeztek a ház elé, hogy tisztelegjenek a hős katona előtt. Aki méltó ellenfele volt a legjobban képzett osztrák és orosz tábornokoknak. És úgy tudott lelket önteni a jól-rosszul felfegyverzett és kiképzett embereibe, hogy azok nekimentek a legjobb császári ezredeknek is. Igaz, Görgey mindig előttük vágtatott, életét sohasem féltve.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.06.29