1378

205 éve született Kriza János


205 éve született a Vadrózsák című, híres-nevezetes, 1863-ban megjelent székely népköltészeti gyűjtemény összeállítója, Kriza János néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Kriza János a székelyföldi Nagyajtán született 1811. június 28-án. Édesapja unitárius pap volt, anyját korán elvesztette, ám nevelőanyja már egészen kicsi korában közel hozta hozzá a népdalok világát. Torockón és Székelykeresztúron járt elemi iskolába, aztán a kolozsvári unitárius főiskolán tanult tovább. Ugyanott végezte 1833-ban a bölcseletet és teológiát. 1833-35-ig – akkori szokás szerint – jogot is hallgatott. Megtanult németül, angolul és franciául,  buzgó munkása volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak, és Szentiváni Mihállyal megindítója a kis kör Viola, később Remény című folyóiratának.

Ebben a közegben találkozott először az erdélyi ellenzéki politikai nézetekkel, nagy hatással volt rá Wesselényi Miklós tevékenysége. 1835 és 1837 között a berlini egyetemen is tanult. Az újonnan alakult Friedrich-Wilhelms-Universitat a protestáns világ pezsgő életű felsőoktatási intézménye volt. Itt tanítottak a Humboldt-testvérek és a Grimm-testvérek is.

Berlinben ismerte meg Johann Gottfried von Herder műveit és a Grimm-testvérek Német mitológiáját. Ezek a művek irányították figyelmét a népköltészetre. A sokat idézett herderi jóslat: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok múltán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni”. Ez a 18. század végi vészjóslat rendkívüli módon hatott a magyar szellemi életre.  Kriza János lelkében is feltehetően nagy vihar támadhatott a herderi tanokat megismervén, és a magyar nyelv népköltészetben, annak minden műformájában rejlő hatalmas gazdagságának megmutatására ösztönözte.

1838-ban, hazatérése után a kolozsvári unitárius egyházközség lelkésze és egykori főiskolája tanára lett. Haláláig gyakorolta papi hivatását, 1861-től Kolozsvár unitárius püspöke lett. A szabadságharc utáni bénultságból Kriza János levelezése, személyes látogatásai felrázták a falusi papokat, tanítókat, a városok unitárius közösségeit. Egyszerű stílusban megírta vallásának alaptételeit, a teológusoknak pedig dogmatikát, egyháztörténetet írt. Összeállította az unitáriusok új halotti énekeskönyvét, melyet mindmáig használnak. Ő szervezte meg és szerkesztette az első és napjainkig megjelenő unitárius tudományos folyóiratot, a Keresztény Magvetőt. Népköltészeti gyűjtése közben találta meg az 1532-ből származó, Szent Brigittához fohászkodó imákat tartalmazó könyvet, amelyet róla neveztek el Kriza-kódexnek.

Mindezek közben, mint minden egészséges fiatalember, Kriza János verseket is írt.  Méghozzá elég jelentős irodalmi értékű alkotásokkal jelentkezett, melyek az Atheneum és a Remény című folyóiratokban jelentek meg 1839-től. A kor nagyhatalmú irodalomkritikusa, Toldy Ferenc is dicsérően írt költeményeiről, benne látta Erdély Kisfaludy Károlyát. Kriza költészetét a természetesség jellemezte, elkerült mindenféle modorosságot. Verseit Csokonai-szerű lágyság, finomság jellemzi, nagyon kedvelte az epigramma műfaját is. Igazán maradandót a népdalokban alkotott. Kriza költészetének legsikerültebb darabjai a katonadalai. A népi kesergők hangján panaszolja, hogy a német császárért pusztul, nem a székely szabadságért. Az időpontot – Ferenc császár korszakát, a Szent Szövetség idejét – is felfedi. Mint műfordító, Victor Hugo, Lamartine, Heine, Rückert, Wordsworth és Burns, élete végén pedig Milton műveit tolmácsolta magyarul.

Híres irodalomtudósunk, Horváth János szerint Kriza Kisfaludy Károly és Czuczor Gergely népiességének folytatója: a népdalt ő is népi alak ajkára költi, s nem a maga érzelmei kifejezése végett folyamodik naiv formákhoz. Ő teremtette meg az irodalmi népdalokat. Gyerekkorától kezdve gyűjtötte a székely népköltészet darabjait, és már egy kötetre való anyag volt a kezében, amikor kortársa, Erdélyi János megkezdte a maga gyűjtését. A korabeli, főleg a pesti irodalmárok azonban nem méltányolták a munkásságát; egyfajta belterjesség jellemezte ezeket a köröket, így nem csoda, hogy Kriza gyűjtésének kiadására nem volt vállalkozó. Aztán mégis egy pesti irodalmi fővezér, Gyulai Pál biztatta az 1850-es évek végén arra, hogy fejezze be gyűjteménye sajtó alá rendezését. Így jelenhetett meg 1863. január 14-én, Stein János nyomdájában, gróf Mikó Imre támogatásával a Vadrózsák, az első modern népköltési kiadványunk. A mű az eredeti kiejtéshez híven közli a népi alkotások szövegét, megőrizve a tájszólást. A folklór egészét átöleli, a dalok mellett balladák, gúnyversek, házasító dalok, regös énekek, mondókák, közmondások, népmesék állnak, és Kriza még hozzárakott egy tájszótárt és egy értekezést is a tájszólásról.

Kriza János a Vadrózsák hatalmas sikere ellenére sem tudta folytatni gyűjtése publikálását, bár már harminc-negyven ívnyi anyag, leginkább mese volt a kezében. Az igen népszerű első kötet nyomdai adósságaival nem tudott mit kezdeni, és azt sem értette, ha ilyen nagy az érdeklődés, miért van annyi eladatlan példány a szobájában, és az Akadémia miért csak húsz példány megvásárlására tett ajánlást. Gyűjtők hada ostromolta, ingyen szerették volna megkapni a drága könyvet. Miután 1875-ben, 64 éves korában tüdőgyulladásban meghalt, a Vadrózsák második kötetének kéziratát özvegye elküldte a Magyar Tudományos Akadémiának: ebből az anyagból szerkesztette Gyulai Pál a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. kötetét, és azt állította: itt a Vadrózsák második kötete.

A későbbiekben Kriza János hagyatékával senki sem törődött. Egy tudós véletlenül vette észre 1948-ban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vizes pincéjéből penészes papírokat visznek a Duna partjára, és dobálják a folyóba. Ezek között találták meg, az Arany László-féle gyűjtemény részeként, a penészes papírok között a Kriza-hagyaték egy töredékét. Kiadott mesék kéziratait, kiadatlan meséket, szokásleírásokat, tájszógyűjteményt, zsoltárfordítást, leveleket és sok más mindenféle anyagot. A megmenthető népköltészeti darabok nagy része a Székely Népköltési Gyűjtemény 1956-os kiadásában és a Kovács Ágnes szerkesztette Az álomlátó fiú 1961-es meseválogatásban jelent meg. Később több, addig ismeretlen Kriza-kéziratot is közzétettek, ám valószínű, hogy még sok darab lappang a Kriza-hagyatékból…

Nagy Mária

Forrás:
http://magyarhirlap.hu/cikk/20837/Kriza_Janos_kovetkezetes_szep_elete
http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/03/376.html
wikipédia.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.06.28