1299

120 éve nyílt meg az első magyar mozi


1896. június 22-én adta ki a budapesti főkapitányság az első magyar moziengedélyt, a rövid életű Ikonográf mozgóképszínház azonban már korábban, 1896. június 13-án megkezdte működését az Andrássy út 41. szám alatt a Sziklai testvérek, Zsigmond és Arnold vállalkozásaként.

Pánczél Lajos újságíró, filmtörténész Az én mozim − a moziközönség almanachja című 1929-es kötetének vonatkozó részeit és Sziklai Zsigmond 1936-os visszaemlékezését közöljük.

„Az ezredéves kiállítással esik egy időbe a magyar kinematográfia megteremtése. Az első esztendők természetesen a küzdelem évei voltak, az úttörőknek sok nehézséggel kellett megküzdeniök, sok vagyon és sok energia pazarlódott el, míg végre eredmény koronázta a munkát. A magyar mozi első úttörője Sziklai Arnold volt, aki 1896 elején Párisban járt, ahol természetesen megfordult a híres Grand Caféban, a Lumière-féle mozgóképelőadások színhelyén. Érdeklődését felkeltette a „mozgó csoda” és elhatározta, hogy Budapestre is elhozza. Terve azonban nem sikerült, mert Lumière-ék olyan nagy összeget kérte, amit Sziklai nem tudott megfizetni. Az útja azonban mégsem maradt eredménytelen, mert megtudta, hogy a Lumière-ék által használt vetítőgépeket Lyonban konstruálták meg. Hamarosan vonatra ült és Lyonban folytatta a kinematográfia titkát ismerő szerelő utáni hasznát.

A keresettet sikerült is megtalálnia. Előadta tervét s a szerelő hajlandónak mutatkozott: napi húsz frank honorárium ellenében eljön Budapestre s itt vetíti a mozgófényképeket. Sziklai beleegyezett a jelentős honoráriumba, azután a szerelővel visszatért Párisba s itt igyekezett a kinematográfiai előadáshoz szükséges gépeket, technikai felszereléseket beszerezni. Sok nehézséget kellett leküzdenie, míg végül a lyoni szerelő megkonstruálta a vetítőgépet, néhány rövid filmet szereztek és eljöttek Budapestre. A vetítőgép független volt Lumière-ék gépétől, talán kevésbé tökéletes, mint az, talán tökéletesebb, ha ugyan lehetett akkor még tökéletességről beszélni. Tény, hogy működött a gép és Sziklaiék boldogsága határtalan volt. Budapesten Sziklai Arnold bátyjával, Sziklai Zsigmonddal társult az első magyar mozgóképszínház megnyitására. Az engedélyt Sziklai Zsigmond kérte, s ez a hivatalos határozat, mely a magyar film történetének első jelentős dokumentuma, a következőképpen hangzik:

27161 sz. fk. I. 1896
Határozat

Sziklai Zsigmond budapesti lakos azon kérelmére, hogy Andrássy-ut 41. sz. alatti helyiségeiben f. évi június hó 13-tól kezdődőleg 30 kr. belépti díj mellett fotográfiai mutatványokat tarthasson, a VI. ker. elöljáróság mint elsőfokú tűzrendészeti és közegészségügyi hatóság f. évi 12282. sz. határozatában felsorolt kikötések s az engedélydíjak havonkénti előzetes lefizetésének feltételezése mellett ezennel megadom.

Erről Sziklai Zsigmond, Andrássy-út 41. sz., a VI. ker. a detektív osztály és Bónis Iván r.s. fogalmazó értesíttetni rendeltetnek.

Pekáry József kir. tan., főkapitány hely.

Sziklai Zsigmond (1864−?) és Arnold (1862−1925)

Az Andrássy-út 41. számú házban tehát megnyílhatott az első magyar mozgóképszínház. Végtelen primitív volt a különböző helyekről összeszedett berendezés, különösen, ha a mai fényárban úszó, minden kényelmet megadó nagyszerű filmpalotákra gondolunk. Körülbelül 100 ember fért bele, az oldalfalai fekete gyöngypapirossal voltak fedve, a vetítővászon egyszerű fehér lepedő, a székek nem egyformák, a falakon kicsiny szellőztető lyukak, amelyeken a levegő nehezen fért be. A műsor néhány perces filmekből állott: az utca forgalma, egy hajó elindulása, a Champs Elysée [sic!] kocsikorzója, a piou-piouját hizlaló szerelmes szakácsnő voltak a főattrakciók. Természetesen valamennyi francia film. Sziklai az ezredéves kiállítást megtekintő hatalmas embertömegekre számított, amikor megnyitotta mozgóképszínházát s a sors különös szeszélye, hogy éppen ez jelentette számára a legnagyobb csalódást. A várt érdeklődés elmaradt, mert az ezredéves kiállításon annyi látnivaló akadt, hogy a nép mind odatódult. Sziklai is ellátogatott a kiállításra s ez a látogatás adta meg az ötletet arra, hogy megcsinálja az első kinematográfiai felvételt Magyarországon.”

[Pánczél Lajos: Az én mozim: a moziközönség almanachja – Budapest: A Hét, 1929 pp. 37−39.]

Az 1936 januárjában megjelenő Filmkultúrában Sziklai Zsigmond Az első magyar mozgóképszínház születése és bukása – Visszaemlékezés címmel elevenítette fel a történteket.

A teljes szám itt olvasható.

Forrás: mandarchiv.hu

2016.06.22