944

Stróbl Alajos 160


160 éve, 1856. június 21-én született Stróbl Alajos, a századforduló magyar szobrászatának kiemelkedő egyénisége. A felvidéki Királylehotán (Liptóujvár, ma Liptovsky Hrádok) látta meg a napvilágot. Édesapja Sziléziából származott, s a hradek-massai kohó pénztárnoka volt. Alajos öt osztályt járt a lőcsei gimnáziumban, majd a frsinyeci kályhagyárban díszítéseket mintázott.

1874-től Bécsben, az Iparművészeti Iskolában Otto Könignél tanult, Merkúr-szobrával 300 forintos ösztöndíjat nyert. 1876 és 1880 között Caspar von Zumbusch oktatta, de már 1877-től kiállító művész volt: már egész fiatalon feltűnt feltűnt Önarcképmás és Perseus című szobraival. 1880-ban már épült a budapesti Operaház, s az építkezésnél épületszobrok elkészítésére nyert pályázatot, így alkotta meg a két homlokzati párkányszobrot (Cherubini, Spontini), ezeket azonban 1965-ben lecserélték. 1881-ben megbízást kapott Erkel Ferenc és Liszt Ferenc ülő alakjának megformázására az épület főbejáratának két oldalához (ezek voltak az első szobrok, melyeket élő személyekről állítottak fel Budapesten), továbbá ő alkotta a szfinxeket is. Ettől az időtől kezdve 40 éven át ő volt Magyarország legfoglalkoztatottabb emlékműszobrásza; állami, egyházi és magán megrendeléseket kapott.

1881-től Budapesten volt műterme, párizsi tanulmányútján főleg Houdon és Rodin művészete hatott rá. 1885-től tanár lett a Képzőművészeti Főiskolán, mesteriskolát is vezetett, jelentős művészetpedagógus volt. 1920-tól a főiskola igazgató-tanára, 1925-ben nyugdíjazták. Epreskerti várúrnak nevezték, olykor jelmezt öltött, hajnali kürtszóval lovagolt ki. Ő rendeztette a területet, mesterséges romokat építtetett, oda vitette a józsefvárosi kálváriát és a Mátyás templom középkori kapuját. Barokkosan patetikus alkotásaival a historizmus vezető mestere lett, munkáit érzékeny, történelmi hitelességre törő mintázás jellemezte. Klasszikus hagyományokat követő szobraiban fellelhetők a naturalizmus, eklektika és szecesszió stílusjegyei is, főként a portréin. 300 portréja közül több impresszionista vonásokat is mutat.

1893-ban mintázta Arany János múzeumkerti szobrát, ez lett a legnépszerűbb műve. Mellékalakjai, Toldi és Piroska a kor férfi- és nőideálját testesítették meg – ma is vitatják, kik lehettek a modellek. 1896-ban készítette a Justitiát, a márványszobor egyik kezében bronz kardot, a másikban bronz mérleget tart. A művet a Kúriában helyzeték el, de az épület 1950 körül más funkciót kapott, s a szobrot eltávolították. Egy ideig a Thököly úti Pest Megyei Bíróság előtt állt, ma a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai palotájában látható. Géniusz című műve 1898-ban az angliai Stanstedbe került. Anyánk című alkotása az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat kapott.

1896-ban állították fel a pesti Orczy-kertben Ferenc József és Erzsébet szobrait, ezeknek 1945 után nyomuk veszett. 1899-ben készült a miskolci Erzsébet királyné, 1904-ben készítette el a Várban felállított Mátyás-kutat. 1906-ban készült el a Halászbástyán álló Szent István lovasszobor, melynek talapzatát Schulek Frigyes tervezte, s a Rókus kórház előtti Semmelweis-emlékmű. Ezenkívül Budapest közterületein még számos szobra látható.

A Zeneakadémia Liszt-szobra 1907-ben, az egri Dobó-emlékmű és a Kossuth-mauzóleum szobrai 1907-ben, Károlyi Sándor emlékműve a Vajdahunyadvárban 1908-ban készültek el. Nagykőrösi Arany-szobrát 1910-ben, a nagycenki Széchenyit 1904-ben, a szegedit 1912-ben, Zichy Mihály síremlékét 1916-ban állították fel. Jókai szobrát az író nevét viselő pesti téren 1921-ben állították fel.

A pesti Bazilika részére készítette Szent Gellért, Szent István, Szent Imre, Szent Ferenc és Szent Alajos szobrait, Esztergomnak pedig Simor János érsek szobrát. Alkotásai a Bakáts téri templomban is megtalálhatók. Portréi közül megemlítendők Lotz Károly, Schikedanz Albert, Pulszkyné, Jászai Mari, Vajda János, A művész felesége, Munkácsy Mihály, Ferenc József, Fiatal hölgy és Szinyei Merse Pál című szobrai. Ezek a szegedi Dóm tér galériájában, valamint a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.

Stróbl Alajos 1901-ben az állami nagy aranyérmet, 1907-ben a Ferenc József-rend középkeresztjét, 1921-ben a Kisfaludy Társaság Greguss-jutalmát kapta meg.

1926. december 13-án halt meg Budapesten. A margitszigeti Művész-sétányon Segesdy György készítette el portréját. Henszlmann Lilla 1955-ben írt róla monográfiát, fia pedig könyvet édesapja életéről, melyet 2003-ban A gránitoroszlán címmel adtak ki.

Nagy Mária

Forrás:
wikipédia
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=14105&pIdx=2
Új Magyar Életrajzi Lexikon 5. köt. P-S. Budapest : Magyar Könyvklub, 2004.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.06.21