1200

A kegyelemből agyonlőtt tábornok semmivé lett kastélya


Elemérre utazunk most, az egykori Torontál vármegyébe, hogy meglátogassuk Kiss Ernőt, a honvéd altábornagyot, aki magára vezényelt tüzet Aradon azon a gyászos októberi napon. Kastélyát már csak néhány megsárgult fotográfián, köztük a MaNDA adatbázisában fellelhető, Révhelyi Elemér által készített képen láthatjuk. 1936-ban ugyanis elbontották, de a falu katolikus temploma, a tábornok végső nyughelye is veszélyben van, jelenleg raktárként hasznosítják.

Mert Eleméren nincsenek már katolikusok, a második világégés után a németeknek innen is menniük kellett. Magyarok is csak vagyogatnak, fogyogatnak, hogy aztán elmerüljenek a szerbség tengerében. Akik a falu alapítói voltak: a török, mások szerint pedig Rákóczi kurucai elől menekülve telepedtek le, 1717-ben 20 házat talál itt az összeírás. Kincstári területről van szó, amit korábbi, erdélyi szolgálataiért 1781-ben az örmény Kiss Izsák vásárolhatott meg lakosságával együtt. A birtok felvirágoztatására 1796-ban németeket telepít le, akik nem jönnek ki a szerbekkel, pontosabban az utóbbiak képtelenek az együttélésre, ezért hát kettéválik a falu, a virágkorában ezer lakosú Alsó-, avagy Német-Elemérre, és a szerbek Felső-Elemérére, ahol azért a háromezer „őslakos” mellett élt 200 német és 120 magyar is. Itt gazdálkodott hát a Kiss família, és ennek eredménye is lett: Izsák özvegye, Issekutz Mária 1795 és 1805 között klasszicizáló, jókora kastélyt építtetett.

A ház ura – felnővén – Kiss Izsák Ágoston nevű fia lett, ő volt az atyja az aradi tábornoknak. Korai halála után özvegye, Bogdanovics Anna egy tábornokhoz ment feleségül, talán ezért is került Ernő katonai pályára. A Theresianum elvégzése és a folyamatos előléptetések után 1848 tavaszán, mint a 2. Hannover huszárezred parancsnoka, Nagykikindán állomásozott huszárjaival. Ő szállt szembe elsőként a magyar falvakra rontó és az emberi fejekből gúlákat rakó szerb határőrökkel, és szét is verte perlaszi táborukat. Ő lesz amúgy a honvéd hadsereg első vezérőrnagya, majd altábornagya is, később pedig a bánsági hadtest parancsnokságát Damjanichnak átadván, az Országos Főhadparancsnokság élére került, Világos után pedig orosz fogságba, akik átadták őt is tiszttársaival együtt a császáriaknak. A por és ólom által eszközölt, katona számára elfogadható halált azért kaphatta, mert a szabadságharc során mindvégig a szerbek ellen küzdött, reguláris császári erők ellen nem. A négy ilyen kegyben részesült főtiszt közül harmadikként állt a puskacsövek elé, de az első sortűzben csak a vállát találták el. Ezért maga vezényelt újból tüzet magára, végül közvetlen közelről lőtték le a megzavarodott kivégzők. Holttestét titokban Katalinfalvára szállították s testvére, Kiss Miklós mellé temették el. Végül innen 1872-ben hozták Alsóelemérre az általa 1845-46-ban építtetett katolikus templomba, a család sírboltjába, amit többször is kifosztottak az idők folyamán.

Kiss Ernőnek három lánya született. Egyikük, Ernesztin, még gyermekként meghalt, Augusztát 1849-ben a temesvári várbörtönbe zárták, a Szent Korona rejtekhelyét szerették volna megtudni tőle. Férje Dániel János, a vármegye alispánja volt, gyermekük, Dániel Ernő pedig országgyűlési képviselő, majd 1895 és 1899 között a Bánffy-kormány kereskedelemügyi minisztere lett. Nagyatyjának bútorai, emléktárgyai ott voltak sokáig az eleméri kastélyban, aztán jött Trianon. A miniszter és főrendi házi tag unoka 1923-ban, otthonától távol, Balatonfüreden halt meg.

A kép forrása: MaNDA adatbázis/Kuny Domokos Múzeum

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.06.12