1132

Június 1. – Bécs megadja magát Mátyás királynak

Ezen a napon történt

S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára” – énekeljük minden ünnepségen, és valóban, ahogy a Himnusz mondja, valahova ide képzeljük a magyar történelem zenitjét, ahonnan aztán megkezdődött a lejtmenet. Bécs elfoglalása egyszerre volt gazdasági siker és szimbolikus.

Hunyadi Mátyás 1485-ben Bécset elfoglalva a térség egyik legfontosabb és leggazdagabb városát kebelezte egyre nagyobb birodalmába, másrész rámutatott, hogy a papíron nagyobb hatalmú ellenfele, III. Frigyes német-római császár képtelen ellenállni a magyar hadseregnek, és még örökös tartományai is fejet kell, hogy hajtsanak az általa trónbitorlónak tartott király előtt.

A német-római uralkodó és Mátyás király ellentéte egész életre szólt, kezdődött az ifjú Hunyadi megválasztásakor, és még mindig tartott annak halálakor. Több konfliktusuk közül az utolsó 1482-ben kezdődött meg, amely végül Ausztria szisztematikus magyar meghódításával zárult. Mátyás Bécset 1485 elején vette ostromzár alá, és bár a magyar uralkodó és hadserege kifinomult ostrommódszerekkel is rendelkezett, mégis a leghatékonyabb és legkevesebb emberi és anyagi veszteséggel járó megoldáshoz folyamodott: kiéheztette a várost. Ez egy a korban igen nagy kiterjedésű, 50 ezer lakosú és kellően megerősített város esetében nem is volt egyszerű, főleg úgy, hogy az ostromsereg aligha érte el a 20 ezer főt. Mátyás a Bécs körüli erődöket foglalta el egyenként, majd egyre szorosabbra húzta a hurkot Bécs körül. Ennek ellenére a várost nem sikerült minden esetben elvágni az érkező utánpótlást szállító német csapatoktól, de a kiéheztetés lassan megtette a hatását.

1485 áprilisában a bécsi polgárok már a helyőrség háta mögött megpróbálták Mátyás kezére játszani a várost, hiszen gazdasági és (étkezési) indokaik szóltak amellett, hogy érjen már véget az ostrom. Végül a védőrség vezére, Hans von Wulfersdorfer megállapodott a magyar uralkodóval, hogy amennyiben nem érkezik felmentő sereg, június 1-én átadja a várost. III. Frigyesnek pedig nem volt pénze új zsoldossereget toborozni. Mátyás a bevonulást már törvénytelen gyermekének, Corvin Jánosnak legitimációjára is igyekezett felhasználni, így június 1-én fiát vitték díszes kocsin fényes külsőségek mellett a városba. Mátyás uralmából hátralévő 5 éve során Bécsben székelt, de Budát továbbra is fővárosának tartotta. A későbbi császárváros fénye nem kopott meg a magyar uralom idején, sőt Mátyás felvette az osztrák hercegi címet, így jelezve, hogy új tartományainak gondos gazdája, nem hódító idegen akar lenni.

Ugyanakkor Mátyásnak nem sikerült véglegesen pontot tenni a Habsburgokkal folytatott viszálya végére, haláláig nem kötöttek vele békét. A nagy királynak komoly gazdasági gondokat okozott a háború, és a hőn remélt császári címhez sem sikerült közelebb jutnia. 1489-ben még azt is felajánlotta, hogy III. Frigyes visszakaphatja Ausztriát 700 ezer aranyért (igaz, nehéz feltételezni, hogy komolyan úgy gondolta, képesek és tudnak ennyit fizetni), amely összeg elképesztően magas volt, megegyezett Hunyadi 1 éves bevételével. Ebből aztán nem is lehetett semmi. Mátyás 1487-ban az utolsó komoly erődöt, Bécsújhelyet is elfoglalta, mellyel hódításai gyakorlatilag elérték legnagyobb kiterjedésüket.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1485_junius_1_matyas_kiraly_elfoglalja_becs_varosat/
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1489_junius_6_matyas_kiraly_700000_arany_fejeben_felajanlja_hoditasait_a_habsburgoknak/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.06.01