1186

Ahol a félkarú ember kaszálta a füvet I.


Igen, jól gondolja a kedves olvasó, egy kézzel nem lehet kaszálni, de a zabolai Mikes-kastély parkjában egy székely ember megoldotta ezt a problémát is. Utazzunk hát el most az egyik legkeletebbre fekvő, még mindig többségében magyarok lakta településre. A MaNDA adatbázisának segítségével nézzük meg a Mikes grófok szép kastélyát, majd egy hét múlva pedig Háromszék legnagyobb reformátusok által használt erődtemplomát, annak is gyönyörű, 18. századi festett kazettás mennyezetét.

Ha ránézünk Kogutowicz Manó térképére, beláthatjuk, hogy valóban a történelmi Magyarország legszélén járunk, a Háromszéki havasok alatt. Hogy a Zabola-patak völgye már az Árpád-korban magyarok lakta terület volt, arról az 567 méter magas tanúhegy, a Tatárhalom tetején lévő temető 192 feltárt sírja is meggyőzhet minket. A hegy amúgy egy 1658-as tatár betörés után kapta a nevét, amikor a zabolaiak a tetején sáncolták el magukat, és verték vissza a portyázó, rabló és gyújtogató tatár sereg támadását. Ekkoriban már a falu kiemelkedő családjai közé tartoztak a Mikesek, első, a forrásokban is felbukkanó Mikes, Miklós képviselte az Orbai széki székelységet az 1506-os agyagfalvi gyűlésen.

Ezután folyamatosan az erdélyi fejedelmek szolgálatában, katonaként, diplomataként bizonyították rátermettségüket, de voltak közöttük leányrablók is, Zsigmond fiai, János és Kelemen, mint azt Kemény Zsigmond Özvegy és lánya című regényében meg is írta. A grófságot már I. Lipóttól kapja Mihály (1667-1721), aki aztán Rákóczi vitéz tábornoka lesz, és ki is tart az ügy mellett egészen a szatmári békekötésig. A Mikes-kastély parkjában pedig Kelemennek, a honvéd ezredesnek, Bem katonájának van kopjafája, akit Nagyszeben ostrománál kaszált le egy ágyúgolyó. Zabolán született Mikes János szombathelyi megyéspüspök is, akinek jó emlékezetét a mai napig őrzik a Vas megyei katolikus hívek.

S ha már a híres szülötteknél tartunk, akkor ne felejtkezzünk el a levélíró zágoni Mikesről sem, aki Zabolán élt tízéves koráig, de a Mikesek kastélyában látta meg a napvilágot Mikó Imre, „Erdély Széchenyije” is, akinek Mikes Borbála volt az édesanyja. A jelenlegi kastély alapjai a XV. századból valók, első írásos említése 1629-ben történik, ekkoriban egy emelettel bíró reneszánsz építmény volt. Amire megnősülvén, 1867-ben Mikes Benedek húzat rá egy manzárdszintet, bejárat feletti oromfalon is az ő és a felesége címere látható. A család terebélyesedésével 1910 és 1912 között Mikes Ármin egy másik épületet is emeltet a sűrűn érkező vendégeknek. Ezt aztán alagúttal és egy kétszintes híddal kötik össze a régi kastéllyal. A híres angolparkban pedig ekkoriban állítják fel a Párizsi világkiállításra készült Svájci házat, hogy aztán a fellendülésnek gátat vessen majd a román impérium, vagy a második világháború pusztítása, amikor a kastély kifosztása mellett a családi kriptát is feldúlják.

Itt még a gróf tartatta karban a füvet (forrás: MaNDA adatbázis/MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont)

Az utolsó gróf, Mikes Ármin feleségével Budapestre menekül 1944-ben, hogy aztán az özvegyasszonyként térjen vissza, és érje meg itt az 1949-es teljes vagyonelkobzást és kilakoltatást. Volt a kastély ezután vállalati központ, szakszervezeti üdülő, árvaház és iskola, majd végül szanatórium és elmegyógyintézet is. A Mikesek 2005-ben szerezték vissza, mostanában Mikes Éva (19051978) lánya, Roy-Chowdhury Katalin grófnő viszi az ügyeket, szállót üzemeltet, és rendben tartatja a 170 növényfajtát felsorakoztató parkot is. Aminek rétjét még az elmegyógyintézetes időkben az a félkarú székely ember kaszálta napszámba. Kaszájának a végét egy a vállára és derekára szíjazott bőrtokban rögzítette, meglévő karjával pedig olyan ügyesen és erősen mozgatta a szerszámot, hogy egyáltalán nem maradt le két kézzel dolgozó társától, e sorok írójának legnagyobb ámulatára.

A címlapképen: Ahol a félkarú ember kaszált (forrás: MaNDA adatbázis/MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont)

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.05.31
5