1111

Május 28. – A Cassandra-levél

Ezen a napon történt

Timeo Danaos et dona ferentes” – Óvakodj a görögöktől, ha ajándékot is hoznak! 1867. május 22-én Kossuth Lajos nyílt levelet írt Párizsból, amelyet először 26-án a kis példányszámú Magyar Újság, majd 28-án a Magyarország című napilap tárt a magyar nyilvánosság elé. A levél a roppant hatásos Cassandra-levél nevet kapta az utolsó sora miatt: „Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!

Kasszandra mitikus trójai hercegnő, akibe annak idején Apollón isten is beleszeretett, ám a szépséges királylány kikosarazta. A bosszúszomjas isten ezért elátkozta, s Kasszandra képessé vált meglátni a jövőt, ámde bárkinek bármit jósolt, sohasem hittek neki. Mikor aztán a görögök otthagyták Trója előtt a falovat, akkor mondta (az Aeneis szerint) a fentebbi jóslatot, hogy ne hozzák be a lovat a városba, mert pusztulást fog hozni rájuk. Ám hiába.

Kossuth a levelével a már gyakorlatilag befejezett Kiegyezést akarta megakadályozni, ezért írt prófétikus levelet, hogy az Ausztriával való közös ügyek Magyarország végét jelentik. Kossuth már 1848-49-ben is szerette magát jósnak beállítani; volt, amelyik előjelzése bejött, más pedig nem.

1867-re Magyarországnak már égetően szüksége volt a békés fejlődésre, amelyet igencsak akadályozott az ország státuszának bizonytalansága 1849 óta. Ám arra immár Ferenc József is vágyott. Az 1859-es és 1866-os háborús vereségek jelezték, hogy Ausztria elveszíti nagyhatalmi státuszát, ha nem alkuszik meg Magyarországgal. Szerencsére a magyar nemzet bizalmát itthon egy rendkívül bölcs és mérsékelt politikus, Deák Ferenc élvezte, aki hajlandó volt tárgyalni minderről a magyar szabadságjogokat tiszteletben tartó Pragmatica Sanctio alapján. Ő ebből az 1713-as egyezményből vezette aztán le a dualista állam működését, amely a paritáson, azaz Ausztria és Magyarország azonos rangján alapult.

Kossuth a szkepticizmusán kívül semmi mást, mondjuk valódi működőképes alternatívát nem tudott nyújtani Deák évtizedek óta sziklaszilárdan végigvitt megoldási javaslatával szemben. Az 1862-ben kiadott „Dunai Szövetség” tervezete (azaz Magyarország, Horvátország, Románia és Szerbia egy államban való egyesítése) a nemzetállamok korában teljességgel reménytelen ötlet volt. Ráadásul a magyar szerep egy négyes államon belül aligha lett volna erősebb, mint Ausztria-Magyarországon belül… Emellett biztosan működésképtelen lett volna megvalósulása esetén, hiszen a szerb-magyar ellentét legalább akkora volt, mint a magyar-osztrák.

A magyarság számára minden olyan év, amelyben nem volt ura saját jövőjének (még ha korlátoltabb formában is, mint függetlenség esetén) elvesztegetett időnek tűnt. Ilyen helyzetben arra aspirálni, hogy a Habsburg Birodalomnak újabb válsághelyzete jön majd, amit ki lehet használni, nem volt egy vonzó alternatíva, főleg annak fényében, hogy az előző ilyen válságok (1859, 1866) sem sikerült ez. Deák attól félt, hogy mire eljönne egy olyan történelmi szituáció, amikor a magyarság akcióképes lesz, addigra a nemzet elgyöngül gazdaságilag és létszámilag is. Be kell látnunk, ebben volt ráció.

Kossuth Kasszandra-levelét Trianon tette jóslat erejűvé, amely azonban megtévesztő, mivel a történelmi Magyarország nem a Kiegyezés miatt szűnt meg, hanem éppen az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése/szétverése miatt. Deák adott a Habsburg Birodalomnak (új hivatalos nevén Osztrák-Magyar Monarchia) 50 évet, amely akár több is lehetett volna, s ezen időszak alatt Magyarország fokozatosan erősödött etnikailag, gazdaságilag.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
http://mek.niif.hu/04800/04882/html/szabadku0183.html
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1867_majus_22_kossuth_lajos_megirja_a_cassandra_levelet/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.05.28