2383

A Viczay-család hédervári éremgyűjteményének katalógusai

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 18. rész

A 18. század második felében Magyarországon három olyan főúri gyűjtemény jött létre, amelyek jelentőségüket tekintve „messze túlmutattak szűkebb környezetükön”, és „már külföldi viszonylatban is megállták a helyüket”. Brukenthal Sámuel (1721-1803) Nagyszebenben, Esterházy Miklós (1714-1790) Eszterházán, Viczay Mihály (1727-1781) pedig Héderváron alakított ki nagyszabású gyűjteményt, amelyekben érmék, régiségek, képek, stb. egyaránt helyet kaptak.

Magyarországon a 16. században indult meg az éremgyűjtés, amely a 17. század folyamán fejlődött jelentősen. A 18. században egyre nagyon érdeklődés mutatkozott a hazai gyűjtemények iránt, sőt több kisebb éremkollekció is létrejött. A kimagasló jelentőségű hédervári éremtárat az egyik legképzettebb és legműveltebb magyarországi főúr, Viczay Mihály alapította meg. A gyűjtemény kialakítása „az 1760-as években már biztosan folyt”. Viczay állandó kapcsolatban állt a korszak nagyszerű történészeivel, régészeivel, például Pray Györggyel (1723-1801) baráti viszonyt ápolt. Éremgyűjteményének gyarapítása céljából igénybe vette Wagner Károly (1732-1790) jezsuita történész, Dobai Székely Sámuel (1704-1779) katona és történelmi források gyűjtője, Kaprinai István (1714-1785) jezsuita tanár és történész, valamint Pray György segítségét is. Az osztrák jezsuita és neves numizmatikus Joseph Hilarius Eckhel (1737-1798) közreműködésével pedig műkincseket, érméket is vásárolt gyűjteménye számára. Az érmék jelentették a gyűjtemény törzsanyagát, ebben teljességre törekedtek. „Az ókori Meditteráneumban és a Római Birodalomban készült valamennyi veret egy-egy példányát igyekeztek megszerezni”, például a neves itáliai régész és numizmatikus Felice Caronni (1747-1815) 1792 és 1793 folyamán Afrikába és Kis-Ázsiába utazott beszerző körútra. Hédervárott emellett jelentős könyvtárt, iparművészeti, festmény- és régiséggyűjteményt is kialakítottak.

1774-ben már rendelkezett katalógussal az éremgyűjtemény. Az első rendezést és feldolgozást 1769-től Eckhel végezte, de id. Viczay Mihály még ennél is bővebb és szakszerűbb változatot szeretett volna. Apja 1781-ben bekövetkezett halála után a gyűjteményt ifjabb Viczay Mihály (1757-1831) örökölte, aki ekkor lemondott bécsi hivataláról, és visszatért Hédervárra. Ifjabb Viczay tovább gyarapította az állományt tudós régészekkel együttműködve, megbízottjai további beszerző körutakra indultak.

Az új katalógus összeállítására Viczay végül Caronnit kérte fel. Ennek a munkának lett a végeredménye a két kötetben kiadott latin nyelvű mű, amely 1814-ben Bécsben jelent meg Musei Hedervarii in Hungaria numos antiquos Graecos et Latinos descripsit anecdotos vel parum cognitus etiam cupreis tabulis incidi curavit C. Michael Wiczay opere duas in partes distributo címmel. Az előszót maga Viczay Mihály írta, aki a megjelentetés költségeit is állta, valamint a köteteket „ajándékként felajánlották Európa neves numizmatikusainak”. Az első kötet az Európából, Ázsiából és Afrikából származó arany, ezüst és réz pénzekkel foglalkozik. A második kötet a római gyűjteményt mutatja be, időrendben, a köztársaság korából és a császárság időszakából egyaránt szerepeltek érmék a gyűjteményben. Azonban például a kiadvány 43 táblája a 16 ezer érméből csak 1000 tétel ábrázolására volt elegendő. Caronni 1815-ben elhunyt. Ifjabb Viczay Mihály újabb kötet megjelentetését tervezte, mivel az évek folyamán tovább gyarapodott az érmegyűjtemény.

A híres firenzei utazó, polihisztor, numizmata Domenico Sestini (1750-1832) számos alkalommal járt Magyarországon, és eljutott Hédervárra is 1816-ban, ahol a Viczay-ak éremgyűjteményének teljes anyagát feldolgozta, javította az előző katalógus hibáit, kiszűrte a hamisítványokat is, valamint a gyűjtemény nagyobb részét katalógus formájában ki is adta. A Descrizione delle medaglie Ispane appartenenti alla Lvsitania, alla Betica, e alla Tarragonese che si conservano nel Museo Hedervariano című könyvben a hédervári gyűjtemény két római provinciából, Hispániából és Lusitania-ból származó darabjait katalogizálta. A kötet 1818-ban Firenzében jelent meg, a kiadást szintén Viczay Mihály finanszírozta. Ezt tekintik Sestini magyarországi tudományos tevékenysége csúcspontjának. Gyaníthatóan Sestini a teljes gyűjteményt feldolgozta, de nyomtatásban nem jelent meg a teljes anyag, sajnos a kéziratos változat pedig valószínűleg megsemmisült.

A Viczay-ak hédervári gyűjteménye a korban európai színvonalúnak számított. A fiatalabb Viczay Mihály édesapjától megörökölt érem- és gemmagyűjteményt Hédervárott továbbfejlesztette, ugyanis a környéken talált római köveket, szarkofágokat is összegyűjtötte, újonnan készíttetett görög isteneket ábrázoló szobrokat, festményeket is. A gyűjtemény, a megmentésére tett kísérlet ellenére, nem maradt egyben, az érmék külföldre kerültek, valószínűleg Bécsbe, Párizsba. Így különösen értékesek azok a kötetek, amelyekből képet kaphatunk az egykori érmegyűjtemény egyes érmeiről. A gyűjtemény többi darabja árveréseken kelt el, például a képtár legjelentősebb festményeit a pannonhalmi főapát, Kovács Tamás (1783-1841) vásárolta meg 1833-ban, és ezzel megalapozta a főapátság képtárát.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Magyar művelődéstörténeti lexikon vonatkozó szócikkei; Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig; Pető Mária: A Wiczay és más magyarországi éremgyűjtemények a XVIII. század végén és a XIX. század elején Domenico Sestini munkáiban

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején
- 10. rész: Magyar tudósok az északi sarkkörön túl
- 11. rész: II. Pius pápa nyomtatott levelei 1481-ből
- 12. rész: Gyógyítás és orvosi tanácsok a 16. század legelején
- 13. rész: A magyar jakobinus mozgalom ítéletei
- 14. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 1.
- 15. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 2.
- 16. rész: Ecker János színházi naplói (1841-1849)
- 17. rész: Az Aurora irodalmi almanach (1822-1837) és az Aurora-pör (1833-1834)

2016.05.30