1071

Filmek a frontvonalban


Jerzy Wójcik Európa kapuja című háborús filmdrámája lesz terítéken a Frontmozi elnevezésű vetítéssorozat 12. alkalmán, május 11-én. Az esemény – melyet a Kino Café Moziban tartanak – az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság szervezésében valósul meg. A vetítések előtt most is lesz beszélgetés, melyet Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója vezet. Békés Mártonnal beszélgettünk.

Milyen céllal született meg a Frontmozi?

Amikor az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság 2014 októberében elindította a vetítéssorozatot, azt gondoltuk: a film más közvetítő médiumokhoz képest egyrészt hitelesebben, gyorsabban feldolgozható az emberek számára, másrészt a centenáriumi emlékfolyam során szerettünk volna olyan filmeket bemutatni, amelyekhez ritkán férünk hozzá. Az eddig bemutatott filmek között akadnak klasszikus alkotások, amelyeket időnként lehet látni a televízióban vagy online megnézhetőek, de vannak olyanok is, amelyek egyáltalán nem elérhetőek – ezek főként közép- és kelet-európai filmek. Mindenekelőtt azt szerettük volna, hogy a Frontmozi egy komplex, szellemi ív mentén létrejövő sorozat legyen.

Hogyan válogattátok a filmeket?

Az első világháborús emlékév 2014-ben kezdődött, 2015 nyarán pedig megnyitott az Új világ született – Európai testvérháború 1914-1918 című első világháborús kiállítás a Várkert Bazárban – már ennek munkálatai közben felmerült, hogy nagyon sok megnézni érdemes film van erről az időszakról. A Nyugaton a helyzet változatlan, A nagy ábránd vagy A nagy háború című klasszikus darabokat mindenki ismeri, a közép- és kelet-európai filmeket azonban nyomozni kell. Ezek megismertetését különösen hangsúlyosan kezeljük a vetítéssorozaton.

A filmeket szakmai beszélgetések előzik meg, amelyek – gondolom – segítséget nyújtanak a nézőnek a film értelmezéséhez.

Minden film előtt tartunk egy 10-20 perces beszélgetést, ahol szakértő segíti kontextusba helyezni az alkotásokat. Sok filmet ugyanis ma már nehezen tudunk elhelyezni a filmművészetben és az egyetemes európai gondolkodástörténetben. Ezeknek a filmeknek a nyelve, a vizualitása, egykor akár híres szereplői igen távol állnak a ma emberétől, ezért gondoltuk, hogy érdemes szakértőt hívni. Legyen az a magyar hangosfilm szakértője, vagy a török kulturális intézet vezetője, vagy a Guido Romanelli budapesti missziója című olasz alkotás rendezője, Gilberto Martinelli.

Az eddigi tapasztalatok alapján azt mondhatom, érdemes volt rászánni az időt a beszélgetésekre, hiszen az első világháború mégis csak száz éve volt. Vetítettünk olyan filmet, amely már nyolcvan évvel ezelőtti elkészítésekor sem volt kellően reprezentált. Azt is kevesen tudják például, hogy a Balkánon harcoltak francia csapatok a bolgárok ellen – ez már a korban is kevés figyelemre méltatott, marginális hadszíntér volt, így az erről szóló francia filmet érdemes volt (had)történetileg felvezetni.

Mennyire hitelesek történelmileg ezek az alkotások?

A filmek között van könyvadaptáció (Nyugaton a helyzet változatlan, 1930), hazafias török film (Az út vége: Çanakkale, 2013) és dokumentumfilm is Romanelli ezredes budapesti missziójáról (2009), amely történelmileg hiteles. A Negyvennégy (1957) a szlovák nemzeti mitológia fontos része, és nem túl Habsburg-, illetve magyarbarát alkotás, de azt gondoltuk, a kor lenyomatát rendkívül hűen hordozó filmről van szó, így ezt mindenképpen be kellett mutatnunk. A meghívott szakértő pedig segített, hogy egy-egy kiszólást miként érdemes benne értelmezni. A Két fogoly (1937) vagy a Sarajevo (1940) című magyar alkotásokról pedig az előzetes beszélgetés során egyértelműen kiderült: noha ezek a kor kedvelt zsánerét képviselő melodrámák, ma is nézhető játékfilmek, amelyek történeti háttere a világháború vihara.

A most következő, tizenkettedik alkalmon az Európa kapuja című lengyel filmet vetítitek. Van már ötlet a folytatásra?

Az biztos, hogy vannak olyan alkotások, amelyek kihagyhatatlanok: ilyen például Kubrick legendás háborús filmdrámája, A dicsőség ösvényei. És természetesen számos további ötletünk van, ugyanakkor egy román vagy egy bolgár film megtalálása komoly nehézséget okozhat. Hiába élünk ugyanis a közép- és kelet-európai régióban, valahogy azoknak a nemzeteknek, amelyek pár száz kilométerre élnek tőlünk, az első világháborús filmes reprezentációjáról kevesebbet tudunk, mint azokéról, amelyek jóval távolabb vannak. Úgy gondoljuk, hogy ezen változtatni kell. Célunk, hogy a hozzánk – földrajzilag, mentálisan és kulturálisan egyaránt – közel lévő nemzetek filmes emlékezetkultuszát, lenyomatát vagy akár egymással versengő nemzeti mítoszait is reprezentatívan bemutassuk.

A Frontmozi elnevezésű vetítéssorozat 2014 októberében kezdődött, melyet 2015 novemberéig tíz alkalommal tartottak meg. Idén ismét útjára indult a rendezvénysorozat minden hónap második szerdáján: áprilisban A nagy ábrándot vetítették, most, május 11-én pedig az Európa kapuja című lengyel háborús filmdrámát láthatják az érdeklődők. Az 1999-es alkotásról Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója és Kovács István író, polonista beszélgetnek a vetítés előtt.

A rendezvény díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni itt lehet: rendezveny@elsovilaghaboru.com, Telefon: +361/374-2622.

További információ: www.elsovilaghaboru.com, www.facebook.com/elsovilaghaboru

Szíjjártó Anita
Fotó: Szabó Gábor
Forrás: kultura.hu

2016.05.10