980

Aggodalom Európáért, aggodalom a világért

Beszélgetés két fontos kötetről a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus volt az, aki sikerrel levezényelte a két német állam újraegyesítését, és elfogadtatta azt a nagyhatalmakkal. A Német Szövetségi Köztársaság kancellárja volt 1982 és 1998 között. Henry Alfred Kissinger német születésű amerikai Nobel-békedíjas diplomata és politikus. Nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter a Nixon-kormányban, mely tisztségében a Watergate-botrány (1974) után a Gerald Ford vezette új kormányban is megmaradt. Mindketten nagy hatású államférfiak, tapasztalt politikusok, mi több, mindketten történészek. Érdemes odafigyelni arra, amit mondanak, vagy írnak.

Az Antall József Tudásközpont a könyvfesztiválra időzített egy érdekfeszítő beszélgetést két olyan kötet kapcsán, amit a közelmúltban jelentettek meg a fent említett szerzőktől. Az egyik Helmut Kohl Aggodalom Európáért című felhívása, amely eredeti nyelven 2014-ben látott napvilágot; a másik pedig Henry Kissinger Világrend című könyve, amely Magyarországon 2015-ben jelent meg. A két szakkönyvet értelmező-értékelő beszélgetés résztvevői Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő, közgazdász, egyetemi tanár, dr. Czukor József, Magyarország volt berlini nagykövete és Ugrósdy Márton a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója voltak.

A beszélgetésben a nagyobb hangsúly – uniós érintettségünk okán – Kohl könyvére esett. A moderátor a beszélgetést azzal a kérdéssel indította, hogy „Miért is fontos Kohl esszéje?”. A szakértők egyetértettek abban, hogy máig ható kérdésekkel foglalkozik a szerző. A német kiadás idején még csak két konfliktusról fejthette ki a véleményét: az euró válságáról és az ukrán-orosz konfliktus kezeléséről. A magyar nyelvű kiadáshoz azonban két új előszó is íródott: az egyik Kohl tollából, a másik megírására pedig Orbán Viktor miniszterelnök kapott felkérést. Ezekben a „tanulmányokban” már az újabb keletű problémákról is olvashatunk, itt esik szó például a migránsválságról. Kohl 80-as évekbeli tapasztalataival magyarázható, hogy a fent említett problémákra új lehetőségként tekint, amelyek újszerű megoldásokra ösztönöznek.

Hangsúlyozza, hogy a fennálló helyzet kezelése azonban nem csorbíthatja az Európai Unió alapvető értékeit. Ragaszkodik politikai elveihez, amelyeket régóta hirdet: elutasítja a túlzottan centralizált Európát, elutasítja a föderatív összeolvadást, és elutasítja a többsebességes fejlődési ütemet. Számunkra, kelet-európai tagállamként ez utóbbi igen fontos. Mint ahogy fontos az európai szolidaritás elve is, a „Segíts, hogy segíthessen magán!” felszólításban megfogalmazódó lényeg, ami a tagállamok életébe való beavatkozást utasítja el.

Czukor József szerint Kohl könyve zsinórmérték lehetne, tankönyv és szótár is egyben. Egy nagy tudású, tapasztalt, pályáján komoly sikereket elért ember által megfogalmazott írás, akinek rálátása van korunk világára. A politikai szókincs folytonos változásban van. Ma ezt, holnap amazt értünk egy-egy kifejezésen. Kohl szókincse azonban állandó jelentéstartalommal bír, ezért lehetne jól használható a „Kohl-szótár” a közéleti vitákban, a konszenzuskeresésben.

Kissinger Világrend című kötete szintén a válságra reagál, azonban egészen más, amerikai szemszögből íródott. Nem csak ez különbözteti meg őket: Kohl a II. világháború utáni időszakról, Kissinger azonban csupán az 1992 után történtekről írt elemző-összegző művet, mintegy a Diplomácia című könyvének folytatásaként. Az egyik írás egy amerikai koncepciót vázol, a másik egy európait – mégis mindkettőjük kiemeli a kooperáció kérdését. A transz-atlanti együttműködés létkérdés, a béke záloga – ezzel mindketten tisztában vannak.

Berente Erika
Fotó: Vas Balázs

2016.04.26