960

Április 26. – Az első komáromi csata

Ezen a napon történt

A nagysallói diadal után a magyar hadsereg 1849. április 22-én északi irányból felszabadította az 1848. december végén ostromzár alá vont Komáromot. Ám az új osztrák fővezér, Welden tábornok számára egyben lelepleződött az a nagyívű átkaroló hadmozdulat, amely elvágta volna Bécstől a Budánál és Pestnél álló seregét.

A tábornok kénytelen volt kiadni a parancsot a magyar főváros elhagyására, és megkezdeni a visszavonulást nyugat felé, ezt kivédendő. Görgei hadtestei eközben fokozatosan érkeztek be Komáromba, ám az ostrom során szétlőtt komáromi Duna-híd helyett újat kellett építeni, hogy azon átkelhessenek a déli partra. Görgei, most kamatoztatva korábbi utásziskolai tanulmányait, tutajhidat veretett a komáromi vár és a déli parton fekvő, magyar kézen lévő hídfő, a Csillagerőd között. Noha ennek kivitelezhetőségét sokan kétségbe vonták, a magyar fővezér hídja április 25-én estére elkészült.

Április 25-ről 26-ra virradó éjszaka a magyar haderő készen állt, hogy a Komáromot délről még zároló osztrák hadtestet szétverje. Ehhez egy áltámadás fedezete alatt a Damjanich (III.) és Klapka (I.) hadtesteiből kiválogatott 4000 fős seregtest vonult fel Knezich Károly vezérletével, amely hajnalra sikeresen átjutott a Duna jobb oldalára. Knezich osztagai megközelítették, majd megrohamozták a még le nem szerelt osztrák tüzérségi állásokat, és sikeresen elfogtak négy 24 fontos és két 18 fontos ostromágyút, legénységgel együtt. Közben a hídon egyre több honvéd jutott át a túlpartra, és állt csatarendbe, ugyanakkor azonban a Buda felőli úton is egyre több császári katona érkezett, jelezve, hogy az onnan visszavonuló osztrák fősereg az utolsó pillanatban, de kibújik Görgei bekerítéséből.

Április 26-án mintegy 24 ezer magyar küzdött meg a 30 ezer osztrákkal. Knézich csapatai a balszárnyon, Szőnynél küzdöttek, középen Damjanich parancsnokolt, míg Görgei az Ácsnál lévő jobbszárnyat irányította. A magyar sereg keményen küzdött, de részeivel még mindig a Duna északi oldalán állt, így a túlerő a Csillagerőd környékére szorította vissza, és nem lehetett megakadályozni Welden seregének nyugat felé való elvonulását. A délig tartó küzdelemnek végül Görgei vetett véget, belátva, hogy az ellenség kijutott Bécs irányába. A csata (a címlapképen Than Mór festményén) ugyanakkor mégis magyar sikert hozott, Komárom teljesen felszabadult, s a honvédsereg komoly zsákmányt szerzett felszerelésben és hadifoglyokban egyaránt. A csatában 800 magyar és 2000 osztrák esett el, sebesült meg, vagy esett fogságba. Május elejére Magyarország gyakorlatilag megszabadult az osztrák hadseregtől, Welden Pozsony közelébe vonult vissza, s őt Poeltenberg Ernő vezetésével – ő volt a VII. hadtest frissen kinevezett parancsnoka – a huszárok bevonultak Győrbe is.

1849. május elején Görgei nem folytatta a Habsburg-sereg üldözését, mivel lőszer- és felszerelés hiányában nem lett volna célszerű, s emellett Kossuth kifejezetten követelte a budai vár ostromát, amelyet ugyanis nem ürítettek ki a megszállók. Végül a magyar fősereg némi hezitálás után Buda ostromára indult.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái. Bp.: Zrínyi, 2003.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1849_aprilis_26_a_komaromi_csata/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.04.26