1630

Akaratunk gyógyereje

Életreceptek Eszterhai Katalintól

Egy különleges, szeretettel és energiával teli könyvet ajánlott a jelenlévők figyelmébe a szerző, Eszterhai Katalin és Szily Katalin moderátor április 24-én vasárnap délután a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Az Akaratunk gyógyereje című kötet étel és életrecepteket mesél el, melyből az olvasó teste és lelke is táplálkozhat.

Aki meghallgatta az elgondolkodtató és megható könyvbemutatót, ízelítőt kaphatott egy példaértékű ember szemléletéből. A lelkéből született íráson keresztül tanít egészségről és az élet csodálatáról. Hitelesen közvetíti a régi bölcsességet: nem az a lényeg, hogy mi történik velünk, hanem, hogy mit kezdünk vele.

A könyv mottója így szól: „Az a bölcs ember, aki az egészséget tartja a legnagyobb áldásnak, és ha beteg, megtanulja a betegségét a saját javára fordítani.” (Hippokratész)
Ez a gondolat valóban fémjelzi Eszterhai Katalin könyvét, mely egy gyógyulás története. A szerző sikeres újságíró, dinamikus, derűs és pozitív ember. Ám egy betegség, melyben az egyik szeme teljesen elhomályosult, négy és fél hónapig ágyhoz kötötte. Többszöri műtét után is az a veszély fenyegetett, hogy a bal szemére meg fog vakulni. Ez a válságos időszak indította el benne a mélyreható önvizsgálatot, mely újra fényt hozott az életébe. Ezt a szívből sugárzó fényt szerette volna mindenképpen másokkal is megosztani. Nyíltan mesélt arról, hogy a betegség ideje alatt voltak olyan szakaszok, amikor nem látott kiutat, és önsajnálatba süllyedt. De sorra jöttek a külső és belső jelzések, melyek felébresztették, és keresésre sarkallták. Elmesélte különleges álmát, melyben újra kristálytisztán látott. Meseszerű kép tárult elé: egy kolibri röppent ki a konyhában álló fikusz levelei közül. Ő komolyan vette, és kutatni kezdett, hogy kiderítse az üzenetét. Hosszas keresés után sikerült megfejtenie az álom jelentését: „Meggyógyulsz, ha te is akarod.”.

Ez volt az egyik bizonyosság, mely után belevetette magát a keresésbe. A sors összehozta egy kínai orvossal, aki azt mondta: „Nincs semmi baja a szemének, a máját kell megtisztítani.”. Ezután megkérdezte tőle, hogy mennyire szokott mérges lenni, mennyire akarja mindenáron megvalósítani, amit elgondol.

Eszterhai Katalin önismereti utazásnak nevezte gyógyulásának folyamatát, melyben fokozatosan megértette, hogy nem pusztán a szem gyógyítására van szükség, inkább a lélek harmóniájára. Megtisztulás és megújulás nélkül nem állhat helyre az egészség, le kell rakni a sérelmeket, nehezteléseket, melyeket a mindennapokban cipelünk. Ki kell szellőztetni a lelkünket. A szerző kiemelte, mennyire lényeges, hogy megtanuljuk értékelni önmagunkat és másokat. Sokszor a veszteség mutatja meg, hogy mit veszíthetünk. Betegsége megerősítette benne az életszeretetet.

A szerelem és a barátság olyan kincsek, melyeket őriznünk kell. Ehhez nagyon fontos, hogy a lelkünkkel jól lássunk. A szem a lélek tükre, a lélek ablaka. Amikor másokat a lelkünkkel tudunk szemlélni, akkor tanuljuk meg valóban szeretni és tisztelni őket. Ilyenkor megtapasztalhatjuk, milyen az, ha két ember lelke összeér.

Eszterhai Katalin négyszólamú kantátának nevezte könyvét, melyben helyet kapnak a személyes történetek, a kedves növények legendái, izgalmas receptek és a legújabb kutatási eredmények. A múlt már bevált tradicionális tudását szépen ötvözi a modern tudománnyal. A kötetben található fotókat férje, Lajtai György kiváló fotográfus és operatőr készítette.

Bizonyára az egész hallgatóság számára emlékezetes marad ez a találkozás, melyben egy bátor, nyíltszívű és őszinte embert ismerhettünk meg, aki nem elégedett meg győzelmével a betegség felett. Felelősnek érezte magát mindazokért, akik még a fájdalom sötétjében botorkálnak. Üdítő volt látni lelkének fiatalságát, erejét és szeretetteljes kisugárzását, mellyel azt üzente: igenis lehet változtatni a megváltozhatatlannak tűnő dolgokon is.

„Aki kézbe veszi ezt a könyvet, egy varázsszőnyegen találja magát, és velem együtt utazik azon a felderítő, kacskaringós, érzelmi úton, amely nekem reményt adott és ad a gyógyulásra, és bízom benne, hogy e kötet segít másoknak is megtapasztalni ezt a csodát.
Könyvem nem egy „főzzünk okosan” receptkönyv, hanem személyes élményekkel, történelmi tényekkel, napjaink kutatási eredményeivel, népi hiedelmekkel ízesített sok-sok ételmese. Olyan ételek, fűszerek, italok, gombák, zöldségek, gyümölcsök a főszereplők, amelyek valamilyen formában hozzájárulhatnak látásunk javításához, szemünk gyógyulásához, erősítik szervezetünk ellenálló képességét a betegségekkel szemben, és kifényesítik nemcsak a tekintetünket, de a lelkünket is.
Amíg a gyógyulásban reménykedünk, megpróbálunk megtenni érte mindent, a szokásosnál több időt szentelünk magunkra, így jobban megismerjük, kik vagyunk, és mi is a feladatunk ezen a világon.” (Eszterhai Katalin)

Szabados Éva
Fotó: Hajdú Szilvia

2016.04.25