904

Megnyitó a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon


„Az idő igaz, és eldönti, mi nem az.” – Petőfi Sándor soraival kezdte beszédét Balogh Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitóján. Huszonhárom év sok esztendő, ennyi ideig csak egy igaz ügy képes megmaradni. Az elmúlt évek fesztiváljai számtalan fontos pillanattal, emlékezetes találkozásokkal, remek olvasmányélményekkel ajándékozták meg az irodalombarátokat. A programok mellett a helyszín is változott, s jó ideje már annak is, hogy egy valaha volt gyárterületen kialakított kulturális helyszínen, a Millenáris Parkban gyűlik össze a könyves szakma színe-java.

A könyvfesztivál nemzetközi jellegét erősíti, hogy minden esztendőben egy-egy ország díszvendégként szerepel. Az idei meghívott nem egy távoli nemzet, hanem egyik szomszédunk, Szlovákia. Ittlétük, az általuk hozott és kínált, frissen magyarra fordított könyvek lehetővé teszik, hogy jobban megértsük: hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek ma a Szlovákiában élő emberek? Nagyon fontos ez, hiszen közös múltunkra sötét árnyak vetülnek. A rendszerváltás és az azóta eltelt évtizedek azonban lehetővé teszik, hogy nőjön az együtt olvasható könyvek száma, hiszen „Összeköt minket Márai, Hudec, Kafka, Krleza, Musil, Freud, Koestler vagy Bartók, akárcsak a helyek, a folyók, a hegyek, a városok, a családi emlékek, a történelmi események”. Valami elindulni látszik e téren, érdeklődünk a másik nemzet gondolatai iránt, nyitottabbá váltunk. Úton vagyunk talán afelé, hogy egyszer majd közösen írunk könyveket múltról, jelenről és jövőről. Most minden eddiginél fontosabb egymás megértése, mert csak együtt maradhatunk meg itt, Közép Európában. – fejtette ki Balogh Zoltán.

Az ünnepségen szót kapott Marek Maďarič, Szlovákia kulturális minisztere is, aki magyarul köszöntötte a megjelenteket. A szlovák miniszter nagyon megtisztelőnek nevezte, hogy országa ilyen kiemelt szerephez jutott a könyvfesztiválon. Nagy kihívás volt számukra, hogy kellőképpen árnyalt képet adjanak kultúrájukról, elsősorban az irodalmi műveken és a könyvkiadáson keresztül. Nagy erőfeszítéseket tettek, hogy méltóképp képviselhessék az országot. Míg korábban évente 2-3 szlovák könyvet szoktak lefordítani magyarra, a könyvfesztiválra időzítve negyvenet sikerült magyar nyelven megjelentetniük. Ennek köszönhetően sok szlovák szerző most utat találhat a magyar olvasókhoz. Ehhez sok ember támogatása kellett: elsősorban a fordítók kiváló munkája és a magyar könyvkiadók fogadókészsége.

A miniszter említést tett arról, hogy néhány hete Esterházy Péter Harmonia caelestisét olvassa szlovákul, és szerinte a harmónia lehetősége most a budapesti könyvfesztivál résztvevői számára is adott. „Az irodalom által a kölcsönös tisztelet és barátság is kialakul” – fogalmazott.

Az ünnepi szónoklatokat a Csellómánia kamaraegyüttes remek produkciói fogták keretbe. A felvezető zeneszámok alatti vetítés révén a frissen megjelent szlovák könyvek borítóival ismerkedhetett a publikum; a köszöntőket követően pedig Faces of Slovak Literature (A szlovák irodalom arcai) címmel portrékat láthattak Lucia Gardin szlovák fotóstól. Remek ötlet volt. Most már nem tömeg. Most már Jan Zambor, Milan Richter, Jan Buzassy, Maria Batorova, Pavel Rankov, Silvester Lavrik, Ladislav Ballek, Monika Kopmanikova, Juraj Sebesta... – az író. Az ősz, a komolykodó, a szakállas, a mackós, a lépcsőn ülő, a sármos, a nevetős, a megfontolt, a szikár, a csinos... – az ember.

Berente Erika
Fotók: Hajdú Szilvia

2016.04.22
20