Skopáll József győri fotográfus

Várostörténeti puzzle – 59. rész

A 19. század elejére egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozott a világ valósághű ábrázolására. A technikai fejlődés és a szükséglet megjelenésétől egyenes út vezetett a fotográfia feltalálásáig. Egyidejűleg több kutató is foglalkozott a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének problémájával, míg végül egy francia vegyész, Louis Daguerre 1837-ben mutatta be elsőként a később róla elnevezett dagerrotípiát.

1839-ben nyilvánosságra hozta a találmányát, de nem szabadalmaztatta, hogy bárki foglalkozhasson fényképezéssel, amiért cserébe a francia kormánytól életjáradékot kapott. Még ebben az évben a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén óriási nemzetközi érdeklődés közepette ismertette vegyi eljárásának lényegét. Ezt a napot, vagyis 1839. augusztus 19-ét tekintjük a fényképészet születésének. (Mint sok más találmány esetében, az elsőség vitatható, kétségtelen azonban, hogy a fényképezést Louis Daguerre indította el világhódító útjára.) Egy évvel később már több, mint 20 nyelven készült leírás róla, többek között magyarul is.

1844-ben Győrben is megjelentek az első fotográfiákat készítő mesterek. Vándorfotográfusok voltak ők, akik az országot járva ideiglenes műtermekben készítették a megrendelő polgárok fényképeit. Az üvegtetős építményeket többnyire a Rába parton, az evangélikus Convent udvarán állították fel. Érkezésükről a helyi sajtóban adtak hírt. Innen tudjuk, hogy 1844. októberében érkezett Kernstock Károly a városunkba. 1847-ben néhány hétig Győrben tartózkodott Limbeck József fotográfus, de ebben az évben hirdette magát Bubenák János, aki már színezett képeket is készített. Voltak, akik távozáskor eszközeiket nem vitték magukkal, eladták az érdeklődőknek, akik néhány nap alatt kitanulhatták tőlük a fényképészetet.

Skopáll József elsőként nyitotta meg állandó dagerrotípiai és talbotípiai műtermét Győrben. Korábbi éveiről keveset tudunk. Győrben a Skopáll név nem volt ritka, ezért a levéltári és a sajtóban talált adatok nem mindig egyértelműen beazonosíthatók. A korabeli dokumentumokban neve többféle írásmódjával találkozunk: Skopálli Jósef, Scopal Josef, Skopál ill. Skopáll József.

Skopáll József 1814 körül született. Pályáját pirotechnikusként kezdte, egy 1837-es báli eseményt hirdető plakát az est fénypontjaként Skopálli Jósef mesterséges tűzijátékára hívta fel a figyelmet. Vegyészeti ismereteit később vegyianyag-kereskedőként hasznosította. Részt vett a szabadságharcban, 1848. december 3-tól honvéd tüzérhadnagy Lukács Dénes tüzérségi igazgató mellett, 1849. május 4-től tüzér főhadnagy. Mészáros Lázár, a szabadságharc hadügyminisztere emlékirataiban megemlíti Skopáll főhadnagyot, akinek nevével 1867 után a Moson Megyei Honvédegylet tagjai között is találkozhatunk.

Első győri műterme a Torony utca 163. (később átszámozták 16-ra, ma Arany János u. 16.) számú ház első emeletén volt az 1840-es évek második felétől. 1848. április 29-én megjelent hirdetésében már működő, berendezett vállalatként reklámozza a tevékenységét.

Hazánk, 1848. április 29.:

A dagerrotípia és talbotípia a fotográfiában elsőként meghonosodott képrögzítési eljárások, melyek az 1850-es évekig széles körben elterjedtek voltak. A dagerrotípiák ezüstözött rézlemezre készültek, mai értelemben nem voltak sokszorosíthatók, tehát minden megmaradt példány egyedinek tekinthető. A papírra készült talbotípia jelentősége a negatív-pozitív eljárás elválasztásában van, mellyel a képek sokszorosíthatóvá váltak. Népszerűségük sokáig megmaradt, annak ellenére, hogy a korszerűbb technikával papírra vagy üveglapra készült képek olcsóbbak és gyorsabban előállíthatóak voltak. Skopáll József 1850 és 1852 között több száz talbotípiát készített, amelyek közül 249 pozitív és 3 negatív kép a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került. A többnyire polgárokat ábrázoló képek mellett néhány Győr utcáit, városrészeit megörökítő fotó is fennmaradt.

Bezerédj tanácsos (talbotípia, fotó: RFMTM XJMF2007_1):

A mai Arany János utca a Tűztoronyból (talbotípia, fotó: RFMTM XJMF350):

Nemcsak Győrben készített fotográfiákat, időszakosan járta a környékbeli városokat, sőt 1853-as bécsi tevékenységéről is találunk adatokat.

Győri Közlöny, 1857. november 8.:

1857-ben felesége, Raith Jozefa meghalt. A következő évben újranősült: második felesége, Lameur Mária társa lett a fotográfiai vállalkozásában is. A következő években folytatta a fényképkészítést.

Győri Közlöny, 1861. november 7.:

Győri Közlöny, 1861. december 1.:

André Adolphe Eugéne Disdéri párizsi fotográfus 1854-ben szabadalmaztatta a fényképes vizitkártyát. A látogatások alkalmával névjegy helyett átnyújtott képet nevezték vizitkártyának. A kartonpapírra kasírozott kép tetszőleges számban sokszorosítható volt. Gyorsan népszerűvé vált, amit egészen az első világháborúig sikerült megtartania egész Európában, sőt azon kívül is. A családi képek mellett nagy divattá vált a vizitkártya-gyűjtés.

Ismeretlen hölgy és gyermekei képe (fotó: RFMTM XJMF18774):

Az 1860 körül készült vizitkártya hátoldalán látható felirat szerint ekkoriban már Magyaróváron is volt műterme. Üzleti vállalkozása sikeresen működött. Bővítette győri, Torony utcai műtermét, később újat építtetett a Rábaszer utca (ma Zechmeister u.) 30. szám alatt.

Győri műterme 1860 körül (fotó: RFMTM XJMF7059b):

1862-ben Győr városa támogatta szakmai célú utazását. 1868-ban a Kármeliták és a Rába-híd között felállított oszlopon mutatta be fotóit.

Győri Közlöny, 1861. augusztus 8.:

1869-ben a Rába-híd melletti parton 32 négyszögölnyi terület vásárlására (valószínűleg fotóműterem építését tervezte) nyújtotta be igényét, amit a város elutasított. Rendszeresen részt vett és fényképezett a város és környékének társadalmi eseményein. 1870. november 20-án egy ilyen alkalommal, fotográfusi munkája közben lett rosszul, és még aznap meghalt.

Győri Közlöny, 1870. november 20.:

Gyászjelentése:

Felesége és gyermekei: János, Karolina, Teréz, Antal és Károly búcsúztak tőle. Halála után özvegye vitte tovább a vállalkozást, aki hirdetésekben biztosította a polgárokat a műterem további folyamatos működéséről. 1871-ben a Rábaszer utca 30. alatt rendezett be műtermet.

Ismeretlen férfi fényképe vizitkártyán az 1870-es évekből:

Az 1876-os győri naptár szerint lakása a Kovács utca 30. szám alatt, a műterem pedig a Rábaszer utcában volt. Néhány újságcikk még hírt adott a tevékenységéről társadalmi eseményeken, országos kiállításon. 1880-ban győri műtermét bezárta, a telket Egerváry József ügyvéd vásárolta meg. Magyaróváron folytatta egy ideig a fotografálást, 1885-ben még szerepelt egy országos szaknévsorban. Magyaróváron halt meg 1912-ben, 79 évesen.

Skopáll József hagyatéka a Czuczor Gergely Gimnázium régiségtárának gyűjteményébe került. 1954-ben készült róla leltár, de mivel nem állt rendelkezésre korábbi leltározási napló, ezért egyes képek, elsősorban a városrészeket ábrázoló fotográfiák készítőjét nem lehet egyérteműen beazonosítani.. Skopáll József talbotípia gyűjteménye ritkaság, jelenleg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Képei fotótörténeti és helytörténeti szempontból is figyelmet érdemelnek.

Köszönet a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak a segítségért!

Galambos Krisztina

Felhasznált irodalom:
Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49-es szabadságharcban. 3. kötet Bp. Heraldika K. 1999. p. 157.
Horváth Árpád: Camera obscura: a fényképezés és a film története. Bp., Táncsics K., 1965.
Nagy István: A győri fotográfia 150 éve. Győr, Pro-Press, 1994.
Perger Gyula: Mayrhófer József ismeretlen fotográfiái a 19. század közepéről. Fotóművészet, 52. évf. 3. sz.
Farkas Zsuzsa: Skopáll József győri talbotípiái 1850-52-ből, http://www.mafot.hu/farkas_zsuzsa-skopall_jozsef.html
Hazánk, 1848. április 29. p. 5.
Győri Közlöny, 1. évf. 12. sz., 1857. nov. 8. p. 4.
Győri Közlöny, 2. évf. 9. sz., 1858. jan. 31. p. 4.
Győri Közlöny, 2. évf. 11. sz., 1858. febr. 7. p. 4.
Győri Közlöny, 5. évf. 63. sz., 1861. aug. 8. p. 3.
Győri Közlöny, 5. évf. 66. sz., 1861. aug. 18. p. 3.
Győri Közlöny, 5. évf. 89. sz., 1861. nov. 7. p. 3.
Győri Közlöny, 5. évf. 96. sz., 1858. dec. 1. p. 3.
Győri Közlöny, 14. évf. 93. sz., 1870. nov. 20. p. 3.
Győri Közlöny, 14. évf. 95. sz., 1870. nov. 27. p. 3.
Győri Közlöny, 23. évf. 16. sz., 1879. febr. 23. p. 3.
Győri Közlöny, 23. évf. 28. sz., 1879. ápr. 6. p. 3.
Győri Közlöny, 23. évf. 16. sz., 1879. febr. 23. p. 3.
Győri Közlöny, 23. évf. 51. sz., 1879. jún. 26. p. 1.
Győri Közlöny, 23. évf. 16. sz., 1879. febr. 23. p. 3.
Győri Közlöny, 24. évf. 51. sz., 1880. jún. 24. p. 5.
Győri Közlöny, 24. évf. 69. sz., 1880. aug. 26. p. 3.
Győri Nemzeti Hírlap, 2. évf. 248. sz. 1937. okt. p. 5.

A képek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér digitális könyvtárából, valamint a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményéből származnak, illetve a szerző saját felvételei.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra

2016.04.21