Dr. Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem egyetemi docense 23 éve a politikai pályán izzadok: Széchenyi, a politikus címmel tartott előadásában elmondta, hogy Széchenyi, ha pályája egészét kellett értelmezni, akkor a politika fogalmával élt. Végiggondolva a pályáját, a gróf szerint lehet arról úgy beszélni, mint politikai cselekvésről. A politika klasszikus, arisztotelészi értelemben vett fogalmával él. A polisz (városközpontú állam) ügyeivel, tágabb értelemben a közügyekkel való foglalkozás a politika körébe tartozik, vagyis minden, ami kiesik a magánvilág területén. A politika tehát a hon és a köz ügyeinek mindennapos gyakorlata Széchenyi szerint – mutatott rá Velkey Ferenc.

Amikor rossz gyakorlatot bírált, akkor sosem általában bírálta a politikát, hanem valamilyen jelzővel illetett politikát kritizált. A politizál kifejezés a mai értelemben szerepel a szóhasználatában – amikor ő politizált, a közösség és a nemzet ügyében járt el. Széchenyi számára a politika a mindennapi cselekvés világa. Az ő szótárában ez a tér valamiféle göröngyös és szövevényes világ, amely nagyfokú óvatosságot, körültekintést és értelmi alapozást követel – ahogy ő fogalmazott. Széchenyi István tehát politikus volt a szó nemes értelmében, mert egész életét a közügyeknek szánta – hangsúlyozta a docens. „A politika fő feladata lehető legnagyobb és legkiterjedtebb szabadságot teremteni anarchia nélkül, s viszont: mindenbe a lehető legszigorúbb rendet hozni, anélkül, hogy abból zsarnokság váljék” – vallotta Széchenyi. „Gondoljunk úgy rá, mint a hétköznapi politikában cselekvő, néha elszigetelődő, de az elszigeteltségből mindig kitörő, igazán mintaadó politikusra” – zárta előadását a docens.

Dr. Dobszay Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docense Akadémia, kaszinó: az összefogás szószólója című előadásában elmondta: Széchenyi kezdeményezője volt számos gazdasági, sport és kulturális célú egyesületnek, és sokban vállalt tagságot. Széchenyi egyik célja a közös cselekvés, az összefogás segítése volt azzal, hogy részt vett ezekben a szervezetekben. Dobszay Tamás hangsúlyozta: a gróf kortársai jó szándékában, tenni akarásában sosem kételkedett, ám – Széchenyi megítélése szerint – az összefogás hiánya tette a törekvéseket hatástalanná, és az elszigetelt egyéni erőfeszítések pedig nagyon csekély hatást fejtettek ki.

A közélet élénkítése, kiterjesztése volt egyik fontos célja a politikusnak. A formálódó pesti társas élet nagy lökést kapott a kaszinó építésével, melyhez mintaként az angol klubélet szolgált, és a társadalmi, valamint a műveltségi elit központba vonzását hivatott elősegíteni. Szükség volt egy olyan helyszínre, amely az említett csoportok számára alkalmas volt az „elmesúrlódásra” – ahogy Széchenyi fogalmazott.

Kezdeményezte mindemellett az Akadémia mint a nemzeti nyelv és tudományosság intézményének létrehozását, valamint a lóversenyzés meghonosítását is – utóbbi mint célhoz vezető eszköz „állíttatott fel” – vallotta az államférfi. Széchenyi társadalmi szerepvállalásának értelme tehát az összefogás hirdetője volt – zárta előadását Dobszay Tamás.

Fónagy Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa A magánember: hagyomány és modernitás határán címmel tartott prezentációjában kiemelte: a modern emberre jellemző az identitáskeresés, amely Széchenyi 1814 és 1825-26 közötti évtizedét meghatározta. A felmerült életutak egy része megfelelt a hagyományos arisztokrata életpályának, mások viszont épp a konvenciók teljes tagadását jelentették: híres katona akar lenni, meg akar nősülni, diplomáciai karriert akar, szépíró akar lenni – sorolja a gróf egy naplóbejegyzésében önironikusan. A vallásos konzervatív neveltetés, a lojalitás a birodalomhoz és a dinasztiához ütközött az egyediséget bálványozó romantika szellemiségével – a modern emberre jellemző, ehhez hasonló dilemmák őrölték Széchenyit. Az öltözékével az angol arisztokrácia világához tartozását hangsúlyozta, és nagy gondot fordított otthonai berendezésére: ügyelt arra, hogy a kényelem, a praktikum, a takarékosság, az esztétikai igényesség egyszerre érvényesüljön bennük. A pesti lakásában érezhető leginkább a modernitás igénye. Feleségét egyenrangú félként kezelte, és nagyon érdekelte a technikai modernizáció is.

Dr. Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója Földbirtokos és vállalkozó című előadásában kifejtette: Széchenyi angol telivéreket vásárolt, hogy a magyar lovakat nemesítse velük – így szerette volna a hazai lótenyésztés színvonalát emelni. Nagy figyelmet szentelt a birkáknak: gyakran maga alkudta ki az évente eladott gyapjú árát, sokat is profitált belőle. Széchenyi számos befektetést kötött, pénzt invesztált az első gőzhajózási társaságba, ami busás hasznot hozott neki, a Lánchíd építésébe is komoly összegeket fektetett. Sőt: takarékpénztári részvényeket is vásárolt. Remekül tudott alkalmazkodni az új piaci igényekhez, eredményesen gazdálkodó nagybirtokos és sikeres nagybefektető volt. Széchenyit egyebek mellett bel- és külgazdasági, illetve politikai tájékozottság, kreativitás, céltudatosság, kockázatvállalás jellemezte, kimagasló írás- és beszédkészséggel rendelkezett. Széchenyi mindezek miatt máig követendő és követhető példát jelent – mondta Estók János.

Dr. Gergely András, a Veritas Történetkutató Intézet kutatócsoportjának vezetője Széchenyi éjszakái című prezentációjában elmesélte: a gróf mindössze négy-öt órát aludt éjjelente érzékeny idegrendszere miatt. Köztudott, hogy 1848-ban idegösszeroppanással fejezte be közszereplését – ez az állapot pedig nemcsak a nappalaira, de az éjszakáira is kihatott. A gróf rabja lett a naplóírásnak, ezt főként németül tette, és érdekes, hogy ekkor nem voltak írói gátlásai. Mivel ennyire mániákusan vezette feljegyzéseit, az is siettette összeomlását, hogy nem találta naplóköteteit – tudhattuk meg Gergely Andrástól. Álmatlan órái a naplóírás mellett olvasással és tervezgetéssel teltek. „Különleges világ tehát az övé, melynek feltárásban a történetírásoknak még nagy adósságai vannak” – összegezte az előadó.

Szíjjártó Anita
Fotó: Kőmives András
Forrás: kultura.hu