2123

Esszencia VIII.

A Győri Fotóklub Egyesület kiállítása az ETO Parkban

Március 29-én kiállítás nyílt a Győri Fotóklub Egyesület tagjainak 2015. II. félévében készült legjobb fotóiból az ETO Parkban. Megnyitóbeszédében Gergó András, az egyesület alelnöke köszöntötte a megjelenteket, külön megnevezve a kiállított fotók készítőit.

CSAPÓ BALÁZS
HATÁR CSABA
HEGEDŰS PÉTER
KISS ISTVÁN PÉTER
KOCH NIKOLETTA
LIZICZAI MIKLÓS
NÉMETH GYULA, AFIAP Nemzetközi Fotóművész, az E-MAFOSZ diplomás fotóművésze
NÉMETH MIHÁLY, E-MAFOSZ diplomás fotóművész
ROLL PÉTER, AFIAP Nemzetközi Fotóművész
RÓZSA TAMÁS
SINKÓ LAJOS
SMUCK LÁSZLÓ
STIPSITS IBOLYA, AFIAP Nemzetközi Fotóművész
TÁLOS PÉTER
VEHOFSICS ERZSÉBET ZSÓKA

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bizonyára Önök is voltak úgy, hogy egy adott feladat megoldásához a technikát, az internetet vették igénybe. Korunk velejárójaként mindennapossá vált, hogy a legképtelenebb helyzetekben is gyorsan boldogulunk a számítógépes információs és kommunikációs rendszerekkel. Leveleket, kommenteket küldünk, híreket olvasunk, blogot írunk. Pillanatok alatt megtudhatjuk, hogy ki kivel, mikor és hogyan, mit… Szóval birtokoljuk és használjuk a világhálót.

Most szeretnék egy olyan tapasztalatomról beszámolni, amely éppen a mai alkalomhoz kapcsolódik, talán érdekes és tanulságos lesz mindnyájuknak. Amikor köszönettel vettem a felkérést a mai kiállítás megnyitására, még aznap este azonnal a mindentudó készülékhez fordultam segítségért. Beütöttem a kereső paramétereket, tárgyként a „megnyitóbeszéd fotókiállításra” szöveget jelöltem meg. Kíváncsian vártam az eredményt. Megjött, és képzelhetik meglepetésemet, amikor kis idő elteltével a következőket olvashattam.  Engedjék meg, hogy egy részletet idézzek a levélből:

Kedves Gergó Úr! Végtelen örömmel értesültünk arról, hogy milyen megtisztelő és visszautasíthatatlan, bár képességeihez mérten szinte lehetetlen feladatra vállalkozott. Hiszen Ön tudja a legjobban, hogy – más művészeti ágakhoz hasonlóan – a fotográfiához és a fotóművészethez sem ért (bár vizuális alkatnak vallja magát, ami persze nem azt jelenti, hogy jó a fényképarca), mégis elfogadta a felkérést.

Ne várja el tőlünk, hogy mi kész megnyitóbeszéddel szolgáljunk (ez ellentétes az etikai kódexünkkel), de segíteni szeretnénk Önnek, mert fő feladatunknak tekintjük az EU konform, minőségbiztosított megnyitószövegek megjelenését, egységes elvek alapján egységes gyakorlat kialakítását. Szolgáltatásunk (egyelőre) díjmentes. Mint az ambiciózus laikus (lásd még: hályogkovács) kategóriába besorolt célszemély, kérjük, fogadjon meg néhány jó tanácsot! Természetesen nem kívánjuk megszabni beszédének tartalmát, de óvnánk minden olyan megnyilvánulástól, amely mellőzi a szakmaiságot, sérti egyes körök művészi érzékenységét, rombolja a fiatalkorúak erkölcsét, vagy a fő irányvonallal szemben halad, gyengítve a nemzeti és kulturális identitásunk erősítésére irányuló törekvéseket.

Eddig az idézet, ami után egy nagy levegőt vettem, és úgy éreztem, ideje talpra állni, elővenni a szürkeállományt, és a vállalt feladatot teljesíteni! Tehát! A mai kiállításunkról elmondhatjuk, hogy különleges, mert nem tematikus, hanem összetett és kivételes. Különleges lehet azért, mert itt ma együtt láthatjuk az idősebb és a legfiatalabb klubtagjaink fotóit. Különleges, mert van olyan kiállítónk, akinek az első fotója 55 évvel ezelőtt került kiállításra, és van olyan, akinek a mai az első. Különleges, mert az alkotók között van nemzetközi és hazai fotóművész diplomával rendelkező, és van a fotós pályafutását kezdő, illetve annak elején tartó. Különleges, mert a kiállítók között üdvözölhetjük Stipsits Ibolyát, aki a Győri Fotóklub Egyesület 58 éves fennállásának eddigi legsikeresebb hölgy fotósa. 50 Nemzetközi Fotószalonon, 31 országban 389 kép elfogadása van eddig, és 2014-2015-ben a Győri Fotóklub Egyesület ”Év fotósa” címet nyerte el. Különleges, mert van, aki a filmes technika világából hozta ismereteit, és van, aki a digitális világból. Van, aki már gyermekként bepillanthatott a filmelőhívás világába, és van, aki a fotózás és a ma alkalmazott utómunkák jeles művelőjeként tárja szemünk elé az általa megálmodott pillanatot. Van, aki kevés színnel komponálja a képeit, van, aki egy adott színvilág megjelenítője. Van, aki a portréfotózás jeles művelője, és van, aki a természetfotózás szerelmese és tudója.

E különbségek ellenére viszont valamennyien azonosak abban, hogy az általuk készített fotók színe, hangulata, formája érzéseket, történéseket fejeznek ki. Azonosak abban, hogy a látvány maga pontosan megtervezett, megkomponált mű. Az alkotója megálmodta a kép mondanivalóját. Az elképzelt látvány megjelenítéséhez megtervezte, hogy mikor és milyen beállítással fényképezzen, milyenek a fényviszonyok, vagy adott esetben milyen a szél iránya, mekkora az ereje. Általában számtalan alkalommal kell visszamenni a jó fotó reményében. Ez halmozottan igaz a madárfotózást kedvelőkre. Amikor összeállt a külső feltétel, jöhet a gépbeállítás, komponálás, majd az expozíció. Ezt követi a mai fotós munka velejárója, a digitális utómunka, amelyben kiteljesedik az alkotó szabadsága. E folyamatvégi látvány adja vissza azt, amit a kép készítője láttatni akart. Amit most mi is itt látunk! AZT A PILLANATOT, amely már egy továbbgondolt képi megjelenítés!

A kiállított képek között megtalálható az ember sokszínűségének ábrázolása; egy hétköznapi arc, az emberi test szépsége, az igéző szemek látványa, vagy egy borostás, fáradt ábrázat, a színművet előadó átélése. Ugyanakkor magával ragadó, amikor egy láthatóan a lét peremén élő, könyvek árnyékába bújó, réveteg nézésű alakot szemlélhetünk. A szépséges tájak a körülöttünk lévő természet egy-egy élő, pezsgő pillanatát mutatják meg. A gyönyörű kockás szirmú kisvirág, a szigetközi táj, a Duna és a Holt-Rába ezer arca, a tenger mosta meredek sziklaparton látható városrészlet, a színes, ködös, párás napkelték, a jeges hangulata ellenére is melegséget sugárzó téli vízpart, vagy a bíbor színű napnyugta mind-mind egy-egy életkép. A madarakat ábrázoló fotók készítői a fotózás ismeretein túl értői az ornitológiának és mesterei az álcázásnak. Ugyanis e képességek hiányában nem készülhettek volna el az itt látható fotók.

Ugyanakkor a csendélet hangulatú képek színei láttán szinte érezni, ahogy lelassul, majd megáll az idő. A képekről sugárzó nyugalom magával ragad. Az ablakon beeső fény szinte hívogat, és arra bíztat, hogy pihenjünk meg az asztalnál. Van, ahol az üzenet egy vázában elszáradt virágcsokor, egy játék baba, vagy egy élettelennek tűnő háttérben megörökített élő virágcsokor képében érkezik. A szürke mosolyú fényeken át érezhető az élet, illetve elmúlás, az elhagyás. A további műveket nézve azt láthatjuk, hogy kétségkívül egy teljesen új látványelem funkciót örökített meg a görögdinnyét ábrázoló kép alkotója. Míg a naplementét egy merőben más színvilágban csodálhatjuk meg. A hajnali harmatcseppeket begyűjtő pókhálón megcsillanó fény pedig egy aranyló ékszer benyomását kelti a nézőben. Az itt látható művek készítése nem egy gyors technikai eljárás eredménye. Nem úgy készültek, hogy csak egy exponálás, és kész! Ezt úgy a fejben, mint a lélekben is érlelni kellett, és sok gondolat, érzés után teljesedett ki, valósult meg, vált láthatóvá a PILLANAT.

Egy olyan közösségben, ahol az alkotás a cél, „mellékesen” észrevétlen kincsek teremtődnek. Ezeket láthatjuk ma itt, a kiállítási paravánokon elhelyezve! A kis közösségünkben, beszélgetések közben tapasztalatot, gondolatokat, érzéseket adunk át, és a korosztálybeli különbségekből adódóan új dolgokat tanulunk meg. Megfogalmazódik az élettapasztalat, de az új módon való látás is. Rendkívül izgalmas dolog a fénnyel való képalkotás. Amikor az elénk táruló látvány egy részletét megörökítő nyers fotót alakítanak át úgy, hogy ki tudja fejezni azt a gondolatiságot, érzésvilágot, ami az alko­tó szándéka. Számos példa igazolja, hogy a létrehozás folyamata, a művé­szet átformálja az embert. Ennek igazolására szeretném megosztani egy ma is kiállító fotós szakmai önéletrajz részletét: „A fényképezéssel már gyermekkoromban megismerkedtem, szüleim munkahelyén a könyvtáros bácsi adott először a kezembe fényképezőgépet. Alig vártam, hogy elfogyjon mind a 36 filmkocka, már húztam is ki a filmet a gépből, hogy láthassam a negatívot. Óriási csalódás volt.” Az idézett kisfiú ma az egyik kiállító és az AFIAP Nemzetközi Fotóművész diploma tulajdonosa!

E tizenöt kiváló ember fotókiállítását ezennel megnyitom! Egyúttal kérem, hogy szokásuktól eltérően higgyenek a saját szemüknek! Mert amiket ma itt látnak, azok KÉPEK…”

A megnyitó után Liziczai Miklósnak, a fotóklub elnökének társaságában emléklapok átadására, a tagok által hozott italok, sütemények élvezetére, egymás fotózására, valamint baráti (főleg fotós témájú) beszélgetésekre került sor.

Molnár György
a Győri Fotóklub Egyesület és a GYAK tagja

2016.04.01