1964

Március 28. – Győr visszafoglalása

Ezen a napon történt

Győr 1594-es elestével az Oszmán Birodalom komoly lépést tett Bécs elfoglalása felé. Ugyanakkor az új vilajet székhelye elszigetelt maradt, hiszen a Dunát mint természetes utánpótlási vonalat folyamatosan fenyegette az 1594-ben szintén ostrom alá vett, de – sem csellel, sem erővel – el nem foglalt Komárom, amely a német-magyar hadak fontos flottabázis volt.

Ám ez a magyar végvári rendszerbe hatoló török tüske így is gondot okozott a Habsburg hadvezetésnek, és igyekeztek minél előbb visszafoglalni. 1598-ban végül Pálffy Miklós és – kissé elhallgatott – felettese, Adolf von Schwarzenberg ragyogóan kivitelezett rajtaütésben egy petárda segítségével sikerrel járt.

A petárdával való kapurobbantás ötlete nem volt új, sőt 1597-ben Pápánál a császári-királyi hadvezetés sikerrel ki is próbálta már. A török várak ilyen csellel való visszafoglalásának ötlete Johann Bernstein katonamérnöktől származott, akinek ötletére kifejezetten a kapuhoz megfelelő nagyságú, méretű és erejű robbanóeszközöket készítettek. A petárda jobbára ártalmatlan mai elődjével ellentétben komoly hatóerejű robbanóeszköz volt, amely gyakorlatilag egy egyik oldalán zárt cső volt, s amelyet nyitott oldalával a betörni kívánt kapura kellett erősíteni. A robbanás a kaput a vár belsejébe röpítette, hogy azon át az ostromlók a várba törhessenek. Nagyon fontos volt tehát a kapu erejének megfelelő nagyságú petárda elkészítése, a meglepetés, és az, hogy a helyőrséget félrevezetve valahogy a kapuhoz juttassák a szerkezetet. Ez utóbbi egyáltalán nem volt egyszerű.

A támadók szerencséjére a török helyőrség nem állt a helyzet magaslatán. Az ellátási nehézségek miatt az elméleti 6000 fő helyett annak csak fele tartózkodott Győrött, a többiek a környéket rabolva igyekeztek élelmiszert gyűjteni. A Schwarzenberg vezette támadósereg mintegy 5 ezer fős lehetett, zömében magyar, spanyol, vallon és német katonákból állt, és Komáromnál gyülekezett. Meglepetésszerűen akartak Győrhöz eljutni, így megtévesztésül más irányba is kiküldtek csapatokat, miután átkeltek a Dunán. Március 28. estéjére Vének faluig jutottak. A jól működő hírszerzésnek hála a német főparancsnok tudta, hogy a törökök Budáról szekérkaravánt várnak élelemmel, így töröknek öltöztetett, és törökül tudó katonákat küldött szekéren a Fehérvári-kapuhoz az ominózus petárdával.

Míg az „áloszmán” katonák lefoglalták a kapu őrségét, és győzködték őket, hogy engedjenek nekik utat, a szekeret a kapu közelébe tolták, és a robbanóeszközt rácsavarozták a lezárt kapura. Bár a törökök végül leleplezték, hogy keresztények próbálnak bejutni, a robbantást már nem tudták megakadályozni, s a fából készült kaput a vár közepébe dobta a detonáció (a képen a Fehérvári-kapu berobbantása látható). A közelben már elrejtve várakozó keresztény sereg azonnal rohamot indított a kapu elfoglalásáért. Ugyan az oszmán védők jelentős része aludt a robbanásig, mégis elkeseredett harc alakult ki, míg végül az egész vár a támadók kezére jutott. Az első támadó hullámot csaknem kiszorították a janicsárok, de Pálffy Miklós lóról leszálló huszárjai megfordították a csata menetét. A győri beglerbég, Ali fegyverrel a kezében esett el, mintegy 1500 katonájával egyetemben. A támadók is nagy veszteségeket szenvedtek az éjszakai kaotikus küzdelemben, 600 halottjuk mintegy fele akkor keletkezett, mikor a Szentdombi-bástyába visszaszorult védők magukra robbantották a puskaport.

A város bevételéhez kapcsolódik a közismert vaskakas-legenda, amely szerint az első török basa egy félholddal díszített vaskakast kovácsoltatott, azzal a jóslattal, hogy akkor foglalják vissza a keresztények Győrt, ha a félhold kikerekedik, és a vaskakas megszólal. Mivel 1598. március 28-ról 29-re virradó éjjel telihold volt, és egy magyar trombitás felmászott a vaskakashoz, és onnan fújta a hangszerét, mindkét dolog beteljesült. Schwarzenberg és Pálffy hőstettét ma szobor őrzi, amely jelenleg a Dunakapu tér közelében található.

Győr visszaszerzésével a tizenöt éves háborúban ismét felcsillant a keresztény győzelem reménye, ám az újabb petárdás kísérlet, amely már Buda visszafoglalását próbálta elérni, meghiúsult.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
Tóth Sándor László: A mezőkeresztesi csata és a tizenöt éves háború. Szeged: Belvedere Meridionale, 2000
http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1598_marcius_28_megkezdodik_gyor_cseles_ostroma/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.03.28