692

80. születésnapját ünnepli Mario Vargas Llosa


Mario Vargas Llosa perui író, esszéista, újságíró, irodalomkritikus, akadémikus, teljes nevén Jorge Mario Pedro Vargas Llosa 1936. március 28-án született Peruban. Miután egyéves korában szülei elváltak, anyjával és anyai nagyszüleivel Cochabambába költöztek. Tízéves korában családja Limában telepedett le.

Középiskolai tanulmányait előbb egy limai katonaiskolában (Colegio Militar Leoncio Prado), majd egy piurai gimnáziumban végezte. Mindössze 16 éves volt, mikor első drámáját bemutatták.

1955-ben feleségül vette Julia Urquidit. 1955-1957 között irodalmat és jogot hallgatott a San Marcos Egyetemen. Tanulmányai mellett újságíróként dolgozott, és társszerkesztője volt a Literatura című irodalmi folyóiratnak. Első novelláskötete, a Los jefes (Vezetők) 1959-ben látott napvilágot. Még ugyanebben az évben Párizsba költözött, ahol spanyol nyelvet tanított.

Vargas Llosa 1964-ben elvált első feleségétől, Juliától. Házasságuk történetét a Júlia és a tollnok című regényében dolgozta fel. 1965-ben feleségül vette Patricia Llosát. Két fiuk és egy lányuk született. A következő évben jelent meg második regénye, A zöld palota: a fordulatos meseszövésű regényben Llosa átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és az indiánok világa között tátongó szakadékra. Az 1960-as évek végétől Llosa különböző amerikai és európai egyetemeken tanított, 1967-ben Kölykök címen jelentette meg összegyűjtött novelláit.

1970-ben családjával Barcelonába költözött. Ebben az időben doktori disszertációján dolgozott, melynek témájául példaképét, Gabriel Garcia Márquezt választotta. 1971-ben doktorált a Universidad Complutense de Madridon, disszertációja könyv formájában is megjelent García címmel. 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek című regénye.

1975-ben Llosa visszatelepült Peruba. 1977-ben a Nemzetközi PEN Club elnökévé választották. 1980-ban Japánba utazott, ahol különböző egyetemeken tanított. Hivatalos teendői ellenére sem csökkent azonban alkotókedve, és a nyolcvanas években is sorban jelentek meg kitűnő regényei (Háború a világ végén, 1981; Mayta története, 1984; Ki ölte meg Palomino Molerót, 1986; A beszélő, 1987; Szeretem a mostohám, 1988).

Az 1990-es perui elnökválasztások első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett az alig ismert, japán származású Alberto Fujimorival szemben. Az elnökválasztáson való részvételéről szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben címmel.

2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe című regénye, mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet, majd három évvel később az Édenkert a sarkon túl. 2003-ban Vargas Llosa volt a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, és átvehette a Budapest Nagydíjat.

2010-ben jelent meg A kelta álma című regénye, ebben az évben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat is. Az indoklás szerint Vargas Llosa a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” érdemelte ki a díjat, azonban ezt több ország is kritizálta. 2011-ben irodalmi munkássága elismeréseként I. János Károly spanyol király őrgrófi címet adományozott neki.

Nagy Mária

Források: wikipédia, Világirodalmi lexikon. 16. köt. U-Vidz. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.03.28
28