3251

A magyarok krónikája 1488-ból

Érdekességek a megyei könyvtár Muzeális gyűjteményéből - 3. rész

Az 1898-ban alapított Győri Városi Közkönyvtár vezetői tudatosan törekedtek arra, hogy a könyvtár állományát ősnyomtatványokkal is bővítsék. 1928-ban Győr Város Hivatalos Értesítőjében jelent meg a hír, hogy a könyvtár igazgatója, Sefcsik Ferenc egy budapesti könyvaukción ősnyomtatványt is vásárolt: Thuróczy János Chronica Hungarorum című művét, amely 1488-ban jelent meg Augsburgban. A Thuróczy-krónikának is nevezett mű a középkori magyar történelem egyik legfontosabb nyomtatott forrásának számít.

A Chronica Hungarorumot, azaz A magyarok krónikáját Thuróczy János (1435?-1488/1489) királyi ítélőmester felettese, Drági Tamás királyi személynök biztatására kezdte el írni. Drágit és Thuróczyt munkakapcsolatuk mellett az is összekötötte, hogy mind a ketten érdeklődtek a régmúlt iránt. Évekig közösen elmélkedtek és vitatkoztak a magyarok történelméről, míg Thuróczy 1486-1487 során Drági megbízásából megírta művét, amelyhez felhasználta a Képes Krónika szövegét, azonban átdolgozta annak mind a hunokra vonatkozó részét, mind a magyarokra vonatkozó fejezetek egy részét is, ezzel célja az idealizálás, a magyar múlt minél kedvezőbb beállítása volt. Ezt az átdolgozott szöveget egyrészt kiegészítette saját kéziratával, amelyben a történelmi eseményeket 1342-ig ismertette, másrészt ezek mellé csatolta még Küküllei János Nagy Lajos-életrajzát is. Miután felhasznált forrásai 1382-ig ismertették csak a magyar történelmet, az 1382-től kezdődő időszakot egészen saját koráig Thuróczy maga írta meg oklevélmásolatok, regesztrumok és szóbeli hagyományok felhasználásával, török krónikákkal egyeztetve. Annyira naprakész volt a mű, hogy Bécsújhely 1487. augusztus 17-i elfoglalása még belekerült. A teljes művel Thuróczy egyik fő célja Mátyás király idealizálása volt, hogy ezáltal is egyenrangúnak tűnjön a legnevesebb uralkodócsaládok tagjaival.

A kötet végén szerepel Rogerius magister (1202/1205-1266) Siralmas ének a tatárok magyarországi pusztításáról című latin nyelven írt műve, amelynek szövege a nyomtatott kiadás révén maradt fenn. Rogerius 1232-ben a pápai legátus kíséretében jött először Magyarországra, s ettől kezdve számos megbízatást teljesített, valamint egyházi tisztségeket is betöltött Magyarországon. Többnyire Rómában élt, de a tatárjárás idején épp Magyarországon tartózkodott: a tatárok fogságába került, de Erdélyből sikerült visszaszöknie. Rogerius valószínűleg 1243-ban írta művét, amelyet formailag levélnek tekintett azért, hogy pártfogójának szóló szavakkal vezethesse be munkáját. Az 1241-42-es magyarországi tatárjárásról ír: személyes élményeit és saját értesüléseit dolgozta fel úgy, hogy írása egyaránt bővelkedik epizódokban és regényes elemekben, valamint szerepelnek benne visszaemlékezések is. Rogerius művét azonban mégis objektív elemzéseket tartalmazó, oknyomozó történetírói munkának tekinthetjük, mivel azokat a társadalmi és politikai okokat elemzi, melyek a katasztrófához vezettek.

A Chronica Hungarorum, Rogerius művével kiegészítve 1488-ban két különböző kiadásban is napvilágot látott nyomtatásban. Első kiadása a morvaországi Brünnben készült, a kötetet 42 fametszetes kép illusztrálja. Theobald Fegher budai könyvkereskedő másodszor Augsburgban adatta ki Thuróczy művét, amelyből Erhard Ratdolt nyomdájában, diplomáciai okokból két változat is készült. A teljesebb példányok 174 számozatlan lapot tartalmaznak, a krónika szövege pedig egyezik a brünni kiadás szövegével. Szerepel benne Hunyadi Mátyás ausztriai hadjárata, valamint Thuróczy ajánlásában feltüntette a magyar király címei között az Ausztria hercege címet is. A rövidebb példányok kettővel kevesebb, azaz 172 számozatlan lapot tartalmaznak, valamint hiányzik az Ausztria hercege cím is az ajánlásból. Különbség még a két változat között, hogy az első oldalon szereplő címertábla eltér egymástól: a teljesebb példányban 11 címer van, a rövidebben 10, az utóbbiakból hiányzik Ausztria címere. A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér tulajdonában lévő példány az augsburgi kiadás hosszabb változata, annak ellenére, hogy a címertáblában csak 10 címer szerepel, de a többi ismérvet tekintve megegyezik a teljes változattal. A krónika fametszetekkel illusztrált, összesen 66 képet tartalmaz: negyvenegy vezér és király képzeletbeli képmása mellett csatajeleneteket, városokat és sátortábort ábrázoló képek díszítik a köteteket.

A Thuróczy-krónika a híres augsburgi nyomdász, Erhard Ratdolt (1447-1528) officinájában készült. Ratdolt 1476-tól Velencében működött, ahonnan 1486-ban tért vissza szülővárosába, Augsburgba, ahol műhelyét egészen haláláig vezette. Az ősnyomtatványok korának egyik legjelentősebb és leginnovatívabb nyomdásza volt, könyvművészi tehetségével különösen kitűnt kortársai közül: 1486-ban ő volt az első, aki nyomtatott betű-mintalapot adott közre, valamint ő kísérletezett elsőként a színes nyomtatással. A könyvdíszítés területén számos technikai és művészeti újítás fűződik a nevéhez (reneszánsz stílusú díszítések alkalmazása, többszínű fametszetek használata, iniciálék fametszettel történő nyomtatása, színes és aranyszínű festékkel való nyomtatás, asztronómiai ábrák nyomtatása). Mind a két szövegváltozatból készültek Mátyás király számára pergamenre nyomtatott, különlegesen díszített egyedi példányok, amelyekben kifestették a fametszeteket, aranyalapú iniciálékat használtak, keretdíszekkel ékesítették a köteteket, ez volt az első ismert nyomtatott könyv, amelyben aranyfestékkel nyomtattak, méghozzá a Mátyás királyhoz szóló ajánlást. A díszkiadást az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér tulajdonában lévő Thuróczy-krónika a Ratdolt műhelyből kikerülő kevésbé díszített kötetek közé tartozik. Azonban ebben a kötetben is nyomtatott iniciálék, kézzel kifestett színes képek találhatók, tanúsítva Ratdolt kiemelkedő tudását. Ősnyomtatványunk egykori, általunk nem ismert tulajdonosának fontos olvasmánya volt: az egyes oldalak szabadon maradt lapszéleit az Árpád-ház kihalásáig sűrűn teleírta latin nyelvű jegyzetekkel, a további részekhez már kevesebb jegyzetet készített, valamint elkészítette az uralkodók leszármazási tábláit is, az utolsó lapon pedig az egykori tulajdonos felsorolta a magyar uralkodókat.

Ősze Mária

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül

2014.10.08
384