2170

A magyar zászló és címer napja

Március 16.

2014. december 16-án az Országgyűlés március 16-át a magyar zászló és címer napjává minősítette. A képviselők 155 igen szavazattal, 4 nem ellenében és 3 tartózkodás mellett fogadták el Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető és Németh Szilárd frakcióvezető-helyettes előterjesztését.

A képviselők javaslatuk indoklásában kifejtették, hogy a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége. A határozat alapján először 2015-ben ünnepeltük.

Részlet az Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatából: „Az Országgyűlés, fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták a magyar nemzetért, vagy e zászló és címer tisztelete miatt szenvedtek bármilyen sérelmet vagy hátrányt, Magyarország zászlaja és címere iránti tisztelettől vezérelve, megbecsülésének kifejezése érdekében a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére, március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja.

A magyar zászló története

A jelenleg is használatos zászlót és nemzeti címert az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején használták először. A zászló fehér színéhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna javaslatára vették fel. Az 1848-i áprilisi törvények 21. cikkelye alapján a piros-fehér-zöld zászló hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett, 1848-49-ben már általánosan használták polgári zászlóként. A szabadságharc leverése után tiltott jelképnek számított. 1867-től kezdve hivatalos.

Állami zászlóként 1945-ig a kiscímer (megfelel a mai magyar címernek) szerepelt a zászló közepén. 1946. február 1. és 1949. augusztus 20. között a Szent Korona nélküli, úgynevezett „Kossuth-címer”, majd 1949. augusztus 20. és 1956 októbere között a szovjet mintára készült népköztársasági címer („Rákosi-címer”) volt középen. Az 1956-os forradalomban a felkelők és a lakosság jó része kivágta ezt az idegen jelvényt. A Nagy Imre-kormány visszaállította a korona nélküli Kossuth-címert, mely még a forradalom kádári leverését követő néhány hónapban is hivatalos volt. Az újabb, a Rákosi-címertől különböző – de ekkor is szovjet mintájú vörös csillagos – úgynevezett „Kádár-címer” (1957. május 1. - 1989. október 23.) a zászlón nem szerepelt.

A magyar zászló a rendszerváltáskor sem változott. A hivatalos állami és polgári zászló (a Magyar Köztársaság lobogója) az alkotmányt átfogóan módosító 1990. évi XL. törvény (elfogadása: június 19.) szerint három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll. A magyar zászló állami és polgári használatát a 2011. évi CCII. törvény szabályozza. Ennek értelmében a Magyar Köztársaság lobogója nem hivatalos változataként a zászló közepén a mai magyar címer (kiscímer) is szerepelhet.

Arról, hogy a Magyar Köztársaság zászlaja (Magyarország zászlaja) hogyan néz ki 2012-ig a Magyar Alkotmány 76. §-a, majd 2012-től Magyarország alaptörvénye rendelkezik az Alapvetés fejezet I) cikkének (2). bekezdésében, valamint külön sarkalatos törvényt határoz meg a (4). bekezdésben. A sarkalatos törvény a 2011. évi CCII. törvény, ennek I. fejezetének 2–5. része foglalkozik a zászló és a lobogó kérdésével (6–12. §).: „Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe.”

A nemzeti címer története

A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés, az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben. Az Országgyűlés több változat szavazása után (többen a Kossuth-címer mellett voksoltak) a korábbi Kiscímert tette meg a Magyar Köztársaság címerévé.

A magyar címerben a kettős kereszt (crux gemina) a keresztény hagyomány szerint Szent István királyapostoli királyságának a jele, mivel ugyanúgy, mint az apostolok, előzmények nélkül és az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét.

A címer leírását, használatának szabályait az Alkotmány, a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény, valamint különböző miniszteri rendeletek határozzák meg. A jogszabályi háttér részletezése, valamint a címer vektorgrafikus ábrázolása 2003-ban a magyar kormányzati portálon jelent meg először, jelenleg a Magyar Nemzeti és Történelmi Jelképek oldalon található.

Részlet az Alaptörvényből:Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik. A címer és a zászló a történelmileg kialakult más formák szerint is használható.

Mind a magyar zászló mind pedig címerünk a nemzeti örökségünk része, mindannyiunk számára különös jelentőséggel bírnak. Ennek legfőbb oka, hogy bár Magyarország határai nem esnek egybe a magyar nemzet határaival, a nemzet nyelvi, kulturális és történelmi hagyományainál fogva egységes. Ennek az összetartozásnak – a Himnusz mellett – a legfontosabb jelképe a magyar zászló és a nemzeti címer.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2016.03.16