916

Akik tényleg figyelnek a szövegre, és elemzik azt


A holland hiphopbrigád Dope D.o.D igazi őrült és zúzós képviselője a műfajnak. Egyik nagy erényük, hogy igazán elő tudják rángatni a vibrálást a közönség és a színpad között. Erről is beszéltek, amikor a nemrég indult európai turnéjukról kérdeztük Jay Reapert, amelynek magyarországi állomása február 5-én volt a Dürer Kertben. De persze tervekről is mesélt, na meg, hogy melyik sorozatra van éppen rákattanva.

Néhányszor voltatok már Magyarországon. Milyen tapasztalataitok vannak? Van kedvenc részetek? Vagy volt alkalmatok megnézni a várost?

Valójában az első külföldi fellépéseink egyike pont Miskolcon volt a Factory Fesztiválon, még 2011-ben. Elég őrült élményekkel volt tele, főleg, hogy még csak akkor kezdtük, és a maihoz hasonlítva elég tapasztalatlanok voltunk. Ennek ellenére jól szórakoztunk. Második alkalommal már az A38 állóhajón léptünk fel Budapesten. Most meg már headliner koncertet adunk, szóval a Factory tízszer őrültebb volt, hiszen most már kiépített rajongói bázissal jövünk Magyarországra. Egy évvel azután, hogy játszottunk a Szigeten, Skits és én visszatértünk a hajóra, csak bulizni egy estére. Az határozottan egy nosztalgikus pillanat volt. Mindenesetre nehéz megemlíteni egyetlen kedvenc részt, mert az ország gyönyörű úgy általában, de ha mindenképpen választanunk kell, akkor Budapestet mondanánk, az tuti.

Min dolgoztok jelenleg?

Már egy ideje dolgozunk több projekten is, de az éppen aktuális egy Dope D.o.D-mixtape lesz. Zeneileg  egészen új irányba visszük ezt a projektet, mert úgy érezzük, hogy ha adunk egy csavart a klasszikus hangzásunkhoz, az sokkal jobban megfűszerezi a dolgokat. De természetesen valódi Dope D.o.D-hangulatra is számíthattok, hiszen mindig megtartjuk azt a karakán, szellemes, mocskos világunkat.

Amikor épp nem dolgoztok, nem a stúdióban vagytok vagy felléptek, mivel töltitek a szabadidőtöket?

Én például őrült gamer arc vagyok, szóval valószínűleg engem leginkább valahol bent látnátok kockulni a PS4-emen. Persze mint MC, hiphopszámok mennek a háttérben. De persze szeretek bármi mást is hallgatni, ami jó a fülnek, a funktól a klasszikus rockig. És sok sorozatot és filmet is nézek. Mostanában eléggé rámentem a sorozatokra, mert évről évre jobbak lesznek. Teljesen Rick and Morty- és Gotham-függő lettem.

Nemrég indultatok turnéra. Van esetleg kedvenc állomásotok?

Francba, elég nehéz kedvencet kiemelni, amikor Európában turnézunk, mert akkora a sokszínűség a világ ezen részén. Imádom az emberek energiáját Lengyelországban, de Magyarország is ugyanaz a szint. Szintén imádom az Egyesült Királyságot, mert az ottani arcok tényleg figyelnek a szövegre, és elemzik is azt, amit én is szeretek csinálni. Na meg ott vannak a déliek, mint Spanyolország, Olaszország, Franciaország, ők igazán érzik a rezgéseket. Szóval minden országot és embert egyformán szeretek, mert mindenki tesz valamit a közös asztalra.

 

A budapesti koncert után egy nappal a menedzseretek, Andries van Wieren részt vett egy beszélgetésen, ahol többek között a nemzetközi zeneiparról osztotta meg bölcsességeit a közönséggel. Úgy tűnik, eléggé érti a dolgát. De mi a helyzet veletek, ti mennyire vagytok benne ebben a zeneipari világban? Foglalkoztok ezzel, vagy csak a zenéléssel kell törődnötök?

Azt mondanám, hogy mindenképpen fontos néhány dolgot tudni az üzletről, mert a nap végén az jön ki, hogy ez a te életed, és akkor képesnek kell lenned arra, hogy tudd, mi folyik a háttérben, legalább annyira, mint ahogy vágod, hogy mi a helyzet zeneileg. Persze vannak azok a bizniszek, amikhez mások biztosan jobban értenek, szóval fontos, hogy meglegyen a megfelelő csapatod, akikkel dolgozol. Nem mindig egyszerű foglalkozni a mellékes ügyekkel, amikor a fő feladatod az lenne, hogy zenét csinálj, de ez is a játék része, szóval játszanod kell, és az egészet át kell látnod, hogy hasznot húzhass belőle.

Gondoltatok már arra, hogy mennyire megosztó személyiségek vagytok? Mi erről a véleményetek?

Persze, értjük mi, de nem feltétlenül értünk ezzel egyet. Az emberek mindig az alapján építik a véleményeiket, amit látnak, és ez f***a. A nap végén a megosztottság azonban csak a figyelem egy formája lesz, szóval én nem bánom. A Dope D.o.D határozottan az a valami, ami sokkolja a legtöbb embert, de fontos megérteni, hogy művészek vagyunk, és nem mindig azt tesszük, amit mondunk. A rap a művészet egy formája, és ezen a nyelven fejezzük ki magunkat, ez nem különbözik a horrorfilmektől például. Még ha meg is jelenítjük, még nem jelenti azt, hogy tényleg jövünk és kinyírunk.

Kalocsai Krisztina - Szabó Laura
Forrás: langologitarok.blog.hu

2016.03.14