819

„Néha légy bolond egy kicsikét”

Romhányi József 95

95 éve, 1921. március 8-án született Romhányi József író, költő, szövegíró, műfordító. Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki; Dr. Bubó; A Mézga család – a „Rímhányó Romhányi”-ként is emlegetett szerző talán legismertebb művei a Szamárfül című könyvecske mellett. Kevésbé ismert, hogy eredetileg zenésznek tanult. A Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végzett, majd a Zeneakadémián brácsa szakra járt. Egy ujjsérülés miatt végül opera szakon végzett.

A háború alatt elvitték a frontra, ahol hadifogságba került. „A fogságom idején, elsősorban zenész lettem. A Cseh Filharmonikusok néhány katonaként fogságba esett tagjával lágerzenekart alapítottunk, mellyel rendszeresen fel is léptünk. Zenészként különböző kiváltságokat élveztünk, például gyakran osztottak be konyhai szolgálatra.”

Már ebben az időben elkezdi a rímfaragást (Ifjonci versek: Amikor szakács voltam a fogságban):

„Körülöttem füstös üstök:
készül a früstük!
Izmaim már merevek,
úgy kavarok-keverek.
És sűrű cseppet izzadok, hogy hízzatok!” (részlet)

Huszonöt évesen tért haza. Úgy próbált nagy nehezen megélni, hogy a verseit eladta különféle újságoknak. Sorsfordító volt, hogy találkozott Várkonyi Zoltán volt diáktársával, aki beszervezte egy ún. haknibrigádba. Elkezdődtek tehát azok a fellépései, ahol mint konferanszié a költeményeivel óriási sikert aratott. A sok borzalom után, amit az emberek átéltek a háborúban, nagyon vágytak a szórakozásra.

A vidám műsoroknak köszönhetően Romhányi egyre népszerűbb lett, a magyar szórakoztató ipar egyik legnagyobb alakjának számított. A költők többnyire rossz versmondók, ő mégis utolérhetetlenül szavalt, és amit mondott, az úgy hangzott, mintha akkor találta volna ki. Egy-egy fontos rím kimondásakor szinte ő is örült az ily módon formai alátámasztást nyert tartalmi igazságnak. Fellépései alkalmával rendszerint tomboló siker jutalmazta a minden apró részletében megtervezett produkcióját.

A hatvanas években búcsút mondott a színpadnak. Ha néha vállalt is egy-egy fellépést, akkor sem konferált, már csak saját műveit adta elő, amikor ő volt műsoron.

Mindeközben több komolyzenei műnek, így Sugár Rezső Hunyady c. oratóriumának (1953), Horusitzky Zoltán Báthory Zsigmond (1960) és Ránki György Muzsikus Péter (1963) c. operájának szövegírója volt. Operalibrettókat (Gluck: Orfeusz, Rossini: Ory grófja, Orff: Az okos lány) és musicaleket fordított. Az utóbbiak közül legismertebb a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák.

Ő írta minden idők egyik legnagyobb slágerének szövegét is. A Két vallomás című filmben hangzott el a Párizsban szép a nyár című szám. Az előadó Horváth Tivadar, a zeneszerző Ránki György volt. Az 1957-ben készült filmet rendezőként Keleti Márton jegyezte.

Egyik legnépszerűbb műve a Szamárfül, melynek kacagtató-ironikus költeményeiben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhetünk. Igazán híressé az animációs filmek tették, ő írta a szövegét olyan közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint A Mézga család, melynek három sorozatát dolgozta ki Nepp Józseffel együtt a Pannónia Filmstúdiónál, a Kérem a következőt! (Dr. Bubó), a Mekk Elek, az ezermester, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki – több, mint negyven epizódjának bravúros szövege, melyek jobbak az amerikai eredetinél. Parádés párbeszédeit máig emlegeti a közönség.

A sorozatokon túl részt vett egész estés rajzfilmek, így a Nepp József rendezte Hófehér és a Dargay Attila rajzolta Lúdas Matyi elkészítésében is, sikerük nem kis részben Romhányi szellemes és frappáns szövegeinek köszönhető.

Számos gyerekkönyvvel is maradandót alkotott: Mese az egér farkincájáról (verses mese, Bp., 1966); Tíz pici coca (versesképeskönyv, 1969); Mézga Aladár különleges kalandjai (fantasztikus r., 1974); Doktor Bubó (humoros, rajzos elbeszélésciklus, Ternovszky Béla rajzaival, 1979).

1983. május 7-én hunyt el Budapesten. A magyar nyelv kiváló ismerője volt, rendkívüli éleslátással, s nem kevés zenei érzékkel fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét, szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai kiállták az idő próbáját.

- Mert ha légy vagy, légy
légy! - mondta vagy száz légyöltő
előtt a költő.”
(Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához - részlet)

„Egyelek meg, de remek kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek benneteket elkergetnek! Mekk!
De szerfelett kellenek keblemnek e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek... Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek, ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek. Mekk!”

(Kecskére káposztát - részlet)

 

„A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán
sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Hasztalan unszolta:
- Magolj,
fiam, bagoly!
Hiába korholta, intette,
kölkét ez csak untatta.
Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.” 

(A bölcs bagoly - részlet)


Összeállította: Szabados Éva

Forrás: Wikidézet.hu, http://mivanma.postr.hu/romhanyi, mozaik.bloglap.hu

2016.03.08