1460

„Jönnek hívatlan is mind a hűségesek”

Hangraforgó Klub a megyei könyvtárban

Zene, ének, irodalmi színpad – mindebben lehettek részesei március 4-én az érdeklődők a megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubjában a Hangraforgó együttes aktuális klubestjén. A „Jönnek hívatlan is mind a hűségesek” címet kapott fellépésen Szokolay Zoltán Radnóti-díjas költő és versmondó, Jóbi Annamária (ének), valamint Jóbi Levente Gergő (gitár) voltak a vendégek.

A Domonkos István, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Ratkó József verseiből összeállított műsorban a magyar múlt, a számkivetettség, a megaláztatás, magyar sorsunk bemutatása állt a középpontban. Szokolay Zoltán hihetetlen szenvedéllyel interpretálta a költők mondanivalóját, egységben jelent meg előadásában a tartalom és a forma, a magvas közölnivalót hatásosan tette hitelessé a metakommunikáció ezernyi mesteri fogásával, hallgatva szenvedélytől izzó előadását mintha közvetlen részesei lettünk volna a történéseknek, személyesen éltük volna át a megpróbáltatásokat. Izzó hazafiság, nemzeti elkötelezettség áradt szavaiból, mementójával nem csupán szórakoztatott, de egyben nevelt is. Így néz ki az igényes tartalmas szórakoztatás. Egyéniségéből sugárzott az odaadás, a poétaság felelőssége, hiszen korunk költészete nem lehet a közéletiségtől steril. „Ne fogjon senki könnyelműen. A húrok pengetésihez!” – írta Petőfi Sándor A XIX. század költői című versében. Közelmúltunk és jelenünk szintén „oly kor”, mely számos üzenettel, tanulsággal szolgálhat, s az igaz költő nem lehet süket a kor sugallatára, kiáltó szavára.

Szokolay Zoltán előadását ének- és gitárkíséret festette alá: Jóbi Annamária gyönyörű, tisztán csengő énekhangját Jóbi Levente Gergő gitárzenéje kísérte. A házigazda Hangraforgó együttes a korábban megszokott magas színvonalon válogatott Ratkó, Kányádi, Domonkos és Szilágyi költeményeiből, sőt Szokolay Zoltán egyik versét is megszólaltatta. A hegedű, gitár és furulya, valamint egyéb hangszerek voltak a zenei kíséret rangos főszereplői, a műsor közben ismételten rácsodálkozhattunk Sipos Bea és Faggyas László szép és kifejező hangorgánumára.

Minden Hangraforgó est egy ígéretes lánc értékes szeme, ami a közönség és a zene egymáshoz közelítését segíti elő. Úgy szembesülünk a zenei tolmácsoláson keresztül valóságunkhoz, annak jobb megértéséhez, hogy közben átadjuk magunkat a muzsika élvezetének, s közben észrevétlenül formálódik világ- és történelemszemléletünk. Közvetlenül találkozunk a közösség iránt érző, elkötelezett művész felelősségével, s ezt mintegy a magunkénak is érezzük.

A művészi estek sorai bővítik irodalmi ismereteinket, újabb és újabb költők irodalmi hagyatékát állítva előtérbe, hogy zenei ízlésünk formálása mellett a megismert szerzők verseinek olvasására serkentsenek. A Hangraforgó együttes így méltán érdemli ki a közönség szeretetét, nagyrabecsülését, s örülhet az előadásai kapcsán kirobbanó sikernek.

Csiszár Antal
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja


2016.03.07