1878

Pillanatba zárt világ

Németh Bálint természetfotó-kiállítása a VOKE galériájában

Február 26-án a győri Arany János Művelődési Ház (VOKE) adott otthont egy fiatal természetfotós, Németh Bálint megörökített természet-csodavilágának. Fülöp Péter fotográfus, a művelődési ház igazgatója köszöntője után dr. Alexay Zoltán biológus, a győri természetfotósok doyenje nyitotta meg a kiállítást, hangsúlyozva, mennyire tiszteletre méltó, hogy egy ilyen ifjú ember pár év alatt ilyen komoly, irigylésre méltó anyagot tudott létrehozni.

Németh Bálint képei láttán, s őt magát is megismerve, rendkívül kíváncsi lettem, ki ő, hogyan alakult az élete. Életrajza és egy vele készült interjú alapján a következőket tudtam meg róla:

„1996-ban, Szombathelyen születtem. A szombathelyi Bolyai János gimnáziumban 2015-ben érettségiztem, jelenleg pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karán vagyok elsőéves erdőmérnök hallgató.

Családunkban egyedül győri nagypapám foglalkozott hobbiszinten fotózással még fiatalabb korában, ezért igazából családi szakmai segítségre nem számíthattam, teljesen autodidakta módon kezdtem el kattogtatni körülbelül 12 éves koromban. Kis srácként egy nagyzoomos Fuji kompakt gépen tanulgattam az alapokat, ekkor még csak automata, illetve félautomata módokban. A komolyabb fényképezéssel, így a természetfotózással 14 éves korom óta foglalkozom, amikor is megkaptam első DSLR gépemet, egy Nikon D90 típusú tükörreflexes vázat, melyet azóta is használok. Az objektívjeim is nagyobb evolúción mentek át. Az eltelt pár év alatt nemcsak a felszerelésem, de úgy érzem, én magam, a fotós látásom és talán a gondolkodásom is fejlődött. Mindez hobbiként indult, mára azonban már olyan életérzésnek mondanám, ami kell a mindennapjaimhoz.

Fotóimmal a valósághű természet ábrázolására törekszem, ugyanakkor igyekszem olyan pillanatokat kiragadni a természetből, melyeket a mai rohanó világban sokan észre sem vesznek, vagy lehetőségük sincs észrevenni őket. Gyakran ehhez bonyolult recept szükséges, aminek összetevői a hajnalban kelés, akár hétköznap, iskola előtt (vagy helyett J), hidegben, sárban, nyáron hőségben, nehéz felszereléssel kúszás, mászás. Mégis, ezek ellenére számomra ez a pár óra ilyenkor a teljes kikapcsolódás. Fotóim többsége Vas megye erdeiben, illetve az Őrségi és Balaton-felvidéki Nemzeti Park területein készült, de szeptember óta, soproni tartózkodásomat kihasználva, igyekszem a Soproni-hegység és a Fertő-tó környékének szépségeit is megörökíteni.

A napszakot, ha tehetem, a fotózás céljához időzítem, mivel mindig vagy a hajnali órák, vagy a naplemente előtti utolsó óra (néha pár percek) adják a legmegfelelőbb fényeket. Maga a kép elkészítése csupán (egy akció-természetfotó esetén) néhány század/ezred másodperc. Azonban ahhoz, hogy eljussak az exponálásig, néha hosszú napok, sőt hetek szükségesek. A tavaszt nagyon szeretem, hiszen páratlan élményt nyújt a mocsári béka nászruhás hímjeinek vagy éppen a barkás agancsú őzbakok mindennapjainak a fotózása. Mégis kedvenc fotós időszakom a szarvasbőgés. A szeptemberi-októberi időszak mindig izgalmas. Ez a gímszarvasok nászának ideje. 2014 őszén sikerült először szarvasbikát fotóznom, cserkelve kb. 30 méterről. Hatalmas élmény, lenyűgöző pár perc volt számomra a fenséges állat fotózása sárfürdőzés közben. Másnap visszatértem a helyszínre, ugyanúgy kora reggel, hátha megint előttem élvezkedik. Sajnos, őt nem láttam újból, viszont egy másik, öreg gímbika kicsivel később annyira felhevült állapotban futkározott, hogy nem vett észre, és majdnem nekem futott. Tőlem 8-10 méterre torpant meg, majd futott át előttem keresztben. Máig sem tudom, melyikünk lepődött meg jobban, de az biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni azt a dübörgést és azt a pár ijesztő másodpercet, ahogyan közeledett.

Eddigi legnagyobb eredményemet az ország legrangosabb, Az Év Természetfotósa 2013 c. természetfotó-pályázaton sikerült elérnem, ahol közel 4000 pályaműből három zsűrizési forduló után a Jégbe zárt világ c. képemmel sikerült a legjobb 123 képbe, és ezzel a 2013-as Év Természetfotói című albumba is bekerülnöm.

Nagyon sokat köszönhetek a családomnak (különösen édesanyámnak, Kovács Andreának, aki Győrben született; innen ered a városhoz való kötődésem) a sok-sok anyagi és lelki támogatásért, segítségért vagy éppen remek ötleteikért. Nélkülük egészen biztos, hogy nem lennék néha eléggé motivált vagy magabiztos.

Remélem, még nagyon sokat tudok fejlődni, és egyszer majd mint híres, sikeres természetfotós tudok segíteni a fiatalabb generációnak.”

A megnyitón a kultúra, a fotózás szerelmesein kívül jelen voltak Bálint családtagjai, barátai, köztük egyetemük díszegyenruhájába öltözött egyik évfolyamtársa (láttán meggyőződésem volt, hogy a NATO egyik tábornoka látogatott el Győrbe).

Szívből tudom mindenkinek ajánlani a nem mindennapi tárlatot, mely március 18-ig látogatható naponta 10-17 óra között (Győr, Révai u. 5.).

Molnár György művészetbarát,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja


2016.02.29