708

A lélek krónikása

214 éve született Victor Hugo

214 éve, 1802. február 26-án született Victor Hugo francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus. A nyomorultak, A párizsi Notre-Dame és a Nevető ember szerzője mai napig ismert, mert regényeivel örök érvényű leírást adott az emberi lélek mélyéről.

„Hol az óceánhoz hasonlították, hol a Himalájához. Még ellenfelei is a meghökkentő nagyságot, a már-már végtelent vették tudomásul egyéniségében is, életművében is.” – írta róla Hegedüs Géza.

Gyermekkora az állandó utazgatások jegyében telt, a katonatiszt édesapát valamennyi állomáshelyére elkísérte a család. Így a gyermek szüleivel és két bátyjával Olaszországban, majd Spanyolországban járt. Végül azonban mindig visszatértek Párizsba. Ez a vándorélet segítette az ifjút, hogy rálátása legyen a korabeli történelmi eseményekre. Párizsban a Nagy Lajos líceumban tanult, ahol előtte Molière és Voltaire is, majd a jogi egyetemre jelentkezett. Főleg a latin irodalomban volt jártas, elsősorban Vergilius műveit fordította.

Szellemi formálódására hatással volt királypárti meggyőződésű édesanyja és tábornok apja, aki Napóleon seregében szolgált. 1819-ben a Toulouse-ban meghirdetett Jeux floraux pályázaton Aranyliliom-ot nyert az Óda IV. Henrik szobrának újra felállításáról című költeményével. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága. Az 1820-ban meggyilkolt Berry hercegének haláláról írt ódáját XVIII. Lajos 2000 frank évi kegydíjjal jutalmazta. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel.

A fiatal költő 1824-től részt vett a Charles Nodier által szervezett irodalmi összejöveteleken, amelyeket a romantika bölcsőjének tartottak. A Cromwell-előszóban szakított a klasszicista dráma hármas egységével, és Hernani című darabjával megteremtette a romantikus dráma műfaját. Hugo kilenc regényt írt. Az emigráció alatt születtek a legismertebbek (A párizsi Notre-Dame kivételével). Regényei nem elsősorban szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. A nyomorultak történelmi, társadalmi-filozófiai regény, az író mélyen humanista eszméinek és az emberi természetről vallott nézeteinek megnyilatkozása. Hugo nagy jelentőséget tulajdonított a regénynek, írói munkássága csúcsteljesítményének tartotta.

William Shakespeare-t példaképként, sőt mesterként tisztelte és szerette. Születésének 300. évfordulójára nagylélegzetű esszét írt. Így beszélt róla: „Shakespeare olyan, mint a tölgy, amely ezernyi apró, megszabdalt levelével mérhetetlen árnyékot vet”.

Hugo, ha drámáival nem is, de regényeivel mégis csak nyomában jár a zseniális elődnek, hiszen ez utóbbiak már életében is világszerte olvasottak voltak. És ahogy nemzedékről nemzedékre növekszik az olvasóközönség, úgy egyre nagyobb példányszámra van szükség belőlük.

Talán épp az adja művészi erejét, hogy komolyan gondolta eszméit. Hiszen képviselőként maga is aktív szerepet játszott a politikai életben. 1845. április 15-én Lajos Fülöp király vikomt rangban felvette a főrendbe, s így bekerülhetett az eléggé konzervatív Felsőházba. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban, Jersey szigetén, végül Guernsey szigetén, Saint Peter Portban. Visszatérése után a francia szenátusban politizált. Republikánus, demokrata, sőt szocialista eszméket vallott. Olvasta Charles Fourier és Pierre-Joseph Proudhon írásait. Jean Monnet-t és Robert Schumant száz évvel megelőzve javasolta az Európai Egyesült Államok (Európai Unió) létrehozását.

Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Párizsban hunyt el, 1885. május 22-én.

Idézetek Victor Hugo-tól:

„A kacagás az a nap, amely elkergeti az ember arcáról a télies borulást.”

„A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.”

„A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével. Nem kegyelmez; az embernek el kell viselnie a pillangó szárnyának, a madárdalnak szépségét, el kell viselnie, hogy a gyilkosságok, a bosszúállás, a barbárság kellős közepén elébe toppanjanak a természet szent szépségei…”

„A fájdalom faggat. Nincs az a bíró, aki olyan aprólékos, mint az önmagával perbe szálló lelkiismeret.”

„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.”

„A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.”

Összeállította: Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/hugo/eletrajz.html, http://www.literatura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.02.26