Egy bizonyos csupán, illetve kettő, de inkább három: a Scarthin Books a Guardian magazinjának „A világ 10 legjobb könyvesboltja” listáján a 6. helyen szerepel; a felvágós és öntelt címkét nem saját maguk aggatták büszkén feszítő mellkasukra; illetve mára több, mint 40 ezer kötetnyi új könyv, az 50 ezret is meghaladó használt könyv, a körülbelül 5 ezres nagyságrendre tehető ritkaságok és antikvár könyvek mellett valódi zeneszoba, irodalmi kávézó, kiadóvállalat és látványos helyi rendezvények (Alma Nap, április 1. fesztivál) köthetők a családi vállalkozásként üzemeltetett Scarthin Books nevéhez. Valóban nagyképűek lennének? Lássuk hát!

Az angliai Cromfordban járunk, az ipari forradalom egyik szülőhelyén, ahol 1771-ben Richard Arkwright megalapította a világ első vízhajtású textilmalmát. A Derbyshire tartományához tartozó kis falu a Derwent Valley Mills világörökségéhez tartozik, a Peak District National Park-ot turisták, hegymászók, barlangászok és bányászat-történészek látogatják. Az olyan híres látványosságokat, mint a Chatsworth, a Haddon Hall, a Kedleston Hall, az éves Buxton Fesztivál, valamint Dovedale, a Monsall Trail és a White Peak természeti szépségeit Cromford szomszédságában találjuk. De mára valódi nevezetességgé öregbítette a hírnevét a Scarthin Books könyvesboltja is, amely közvetlenül az említett textilmalom 1785-ben kialakított mesterséges tavának partján áll.

A könyvek iránti elkötelezettségre az egyik barát ezt a kérdést tette fel: „A könyvek rendben vannak, amikor fiatal vagy és amikor már öreg vagy, de a kettő között mi bajotok van a való(di) élettel?”. Nos igen, erre minden bizonnyal születni kell, olyannyira, hogy 2014 augusztusában már komoly jubileumhoz érkezik a Scarthin Books: 40. születésnapjukat ünneplik. Pedig az egész csupán egy hobbinak indult, amikor a hivatalnokként dolgozó, kiábrándult akadémikus David Mitchell és első felesége, Pat vettek egy házat, amelynek a földszintjén egy üres üzlethelyiség állt. Ettől kezdve minden estéjüket polcok összeszerelésére áldozták, és folyamatosan utazgattak, hogy eladandó könyveket vásároljanak azoktól, akik válaszoltak az újsághirdetéseikre. A bolt fele megtelt az összegyűjtött régi könyvekkel, a másik felét pedig új kiadványokkal töltötték fel.

1976-ban, két évvel a nyitás után az üzlet már elég jól ment ahhoz, hogy Dave lemondjon a „hivatásos” napi robotról, és cserébe egy bizonytalanabb, ám sokkal kielégítőbb karrierbe kezdjen, bár gyorsan rá kellett ébrednie, hogy a napi rutint egy valóságos, végeérhetetlen futópadra cserélte – a bolt felett élvén szinte soha nem volt leállás. Használt és új könyvek forgalmazása egymás mellett akkoriban még ismeretlen üzletpolitika volt Angliában (ma sem túl gyakori), de ez a fajta speciális szolgáltatás segítette a túlélést. Az 1970-es évek második felében azonban rengeteg független könyvesbolt, valamint nagy láncolatok nyíltak országszerte a kisebb városokban is, ezért úgy tűnt, a Scarthin Books – elrejtve egy divatjamúlt kis falu csendes utcájában – gyorsan kiszorul a piacról. Felmerült a költözés ötlete, de David szerencsére mégsem tudta rászánni magát.

Ahogy a könyvek csak jöttek és jöttek, elkezdtek kikúszni a boltból, felfelé a lakásba, polcok épültek a lépcsőkre, egészen az első emeleti nappaliig. Aztán, ahogyan az üzlet ténylegesen felfutott, további személyzetre lett szükség: főleg barátok jöttek a szabadidejükben, a lakás elülső nagyszobája irodává változott, és nagyjából 1990 körül a családnak – immár Dave és Jackie két gyerekkel – már csupán egy nappali-konyhás, hálószobás lakrész maradt. A mosdóra menet is vásárlókon kellett átverekedniük magukat, amely David számára ugyan természetesnek tűnt, azonban a másik oldalról nézve olyan utolsó csepp volt a pohárban, amely második házasságának is véget vetett. A ház hátsó részében lakó Guy és Wendy Cooper lettek a fő segéderők (kiegészülvén iskolás lányaikkal), akik az új rendelésekkel és az iskolai igényekkel foglalkoztak, míg Dave gondozta a használt és antikvár könyveket.

1992-ben David harmadszor is megnősült, elvette Kathy-t, és olyan családi életbe kezdett, ahol két idősebb gyereke lefoglalta a hétvégéit, egy új, közös poronty pedig minden idejét, miközben könyvek és vásárlók zsongtak majd’ az összes szobában. Épp időben vált eladóvá a szomszéd ház, Dave és Kathy pedig kaptak az alkalmon: csak egy lyukat kellett vágni a falon, és átköltöztetni néhány bútort (meg persze könyveket). Így az üzlet három szintre, 11 szobára bővült, és még egy újabb barát, Ivan is besegített a régi könyvekkel. Pam kezelte a Scarthin Books dizájnját és a helytörténeti kiadványokat, hogy végül két újabb hátsó hozzátoldással gazdagodjon az épület. Ezzel nyerte el a könyvesbolt végső karakterisztikáját kis szobákból álló családias labirintusként, ahol minden létező helyet – amely csak a vásárlók között elfért – könyvek borítottak. A padláson kaptak helyet az antikvár könyvek és a saját kiadványok, valamint néhány székből és ágyból álló rejtekhely (lazításra, alvásra, tanulásra) a személyzet részére.

A megvásárolt szomszéd ház konyhája némi átalakítás után egy családi kávézóvá változott (természetesen) újabb könyvespolcokkal, valamint különleges képekkel és az évek során összegyűlt egyedi dokumentumokkal a falakon. A Scarthin Cafe a frissítő innivalókon (kávé, tea, forró csoki, üdítők) kívül egytálételeket (levesek, saláták, pizzák, különböző szendvicsek), desszerteket, gyümölcsöket és jégkrémeket is kínál a látogatóknak, valamint különböző csoportoknak szervez (illetve ad helyet) a találkozásra (beszélgetések, előadások, vitakörök) a házon belül, jó idő esetén pedig a kertben. Annak ellenére, hogy raktárhelyiséget béreltek a közeli történelmi textilmalomban, elfogyott a hely a további terjeszkedéshez. Az egyik szobát idegen nyelvű – elsősorban francia és német, de köztük néhány magyar(!) – kiadványoknak szentelték egy fagyasztó, egy hűtőszekrény és egy zongora társaságában – ez utóbbin a vásárlók titokban még klimpírozhatnak is.

A zeneszoba unikális gyűjteménye valódi kihívás a gyűjtőknek és érdeklődőknek. David elmondta nekünk, hogy éppen a napokban kaptak például megrendelést egy magyar zenei könyvsorozatra! A kollekció első látásra – még a személyzet bevallása szerint is – kaotikusnak tűnik. Találunk itt zongora-, orgona- és hegedűműveket; zenekari zenét; kórusműveket; kortárs anyagokat; jazz-t, rock-ot, folk-ot, blues-t, világ- és népzenét; útmutatókat slide gitárra, kelta hárfára, fúvós didzseridura, afrikai dobokra és egyéb elképesztő hangszerekre. Vagy ha éppen táncolni, énekelni támad kedve valakinek, biztosan akad a számára is valami jó kis könyv. Ezen túl jelentősek és népszerűek a Derbyshire-höz tartozó, Derbyshire-ről szóló helytörténeti kiadványaik, vagy mondjuk a Family Walks-sorozat.

Az emberek a Scarthin Books-ba már nemcsak vásárolni, hanem időt tölteni is jönnek. Van, aki egy fél órát, van, aki többet, és van, aki akár egy fél napot is. Egy biztos: aki egyszer ide betér, azonnal otthon, hamisítatlan családi légkörben érezheti magát – néhány excentrikus „látványosság” társaságában. A mosdóban ősöreg, öntöttvas fürdőkád áll; a kávézóba „titkos” könyvespolc-ajtón keresztül lehet bejutni; az asztalok kővágó fűrésszel készültek; a könyvesbolt homlokzatára egy hajócsavarból kreált „cégér” van felfüggesztve; s az üzlettel szemközti oldalon farönkökből kifaragott ülőhelyek állnak, amelyeken helyet foglalva remek kilátás nyílik a közvetlenül a korlát mellett fekvő malomtóra.

S ha már időtöltés: a Scarthin Alma Napot 1995 óta minden évben megrendezik egy késő októberi szombaton almapréseléssel, pite- és tortasütéssel, festményvásárral, táncos felvonulással, gyerekjátékokkal, klasszikus hangszeres élőzenével, versenyekkel. A The Utopia of Scarthin rendezvénye egy amolyan április 1-jei tréfa, amikor déli 12 órakor a személyzet kivonul a könyvesbolt előtti utcára, lezárja azt, és kinyilvánítja a terület „függetlenségét”. A kollektíva blokádot állít az úttesten és a járdán, megállítják és átkutatják az autósokat csempészett áruk gyanújával, és áthajtási engedélyeket osztogatnak. Ilyenkor mindig akad valaki, aki nem érti a viccet, dühös lesz, majd kihívja a rendőrséget, de semmi pánik, a rendfenntartók veszik a lapot, és nem kapcsolják le a szervezőket. És muszáj megemlíteni egy humoros kis díjat is: a „Magas Apa” kitüntetés azon (kis)gyerekes apának jár, akinek a feje (búbja) eléri a gerendát – ehhez legalább 190 centiméternek kell lenni, de inkább 193-nak.

A személyzet teljesen laza beállítódású abban az értelemben, hogy nem telepednek rá a vásárlók nyakára, hagyják őket szabadon kószálni, válogatni és akár magányosan időt tölteni. A gyerekek is imádnak a könyvesboltba járni, és felszaladni az emeletre a részükre (a korábbi szenespince helyett) kialakított könyvszobába, amely igazi tündérmesei dekorációt kapott Claire Simpson-nak és Katy Doncaster-nek köszönhetően, akiknek a „gerilla” installációi szépen-lassan az egész üzlet még szabadon álló szögleteiben megjelennek. A gyerekkönyvek amúgy is az erősségeik közé tartoznak a mintegy 9 ezer kötetre rúgó állományukkal.

2009-ben Dave elérte a nyugdíjaskort (65 éves lett), és felvetette a kollektívának, hogy mi lenne, ha megírná a saját könyvét. A javaslatot a személyzet örömmel fogadta, így átadta az irányítást David Booker-nek, valamint a csapatnak (Guy, Wendy, Eve, John (antikvár könyvek), Phil, Edmund (zene), Nikki, Bev és Louise). Az üzlet máig tovább virágzik, folyamatosan fejlesztik mind a boltot, mind pedig a weboldalt.

Dave napjai még ma is egyformák: minden reggel átnézi az e-mail-jeit; szervezi az ünnepségeket (például az említett Alma Napot), a rendezvényeket és a találkozókat a Café Philosophique-hoz; végzi a marketing- és promóciós feladatokat; fűti a szilárd tüzelőanyagú kályhát a kávézóban; kézben tartja a hulladék- és újrahasznosítás ügyét; karbantartja a vécét, ha szükséges; és panaszkodik, hogy neki csak a „piszkos munka” marad. Valamint hajtja a látszólag halhatatlan zöld furgont, hogy házhoz menjen azokhoz az emberekhez, akik nem tudják elhozni a boltba az eladandó magánkönyvtárukat. Így érkezik vissza néha fél tonna szállítmánnyal, 20 vagy még több tömött dobozzal. A döbbent alkalmazottak pedig kénytelenek helyet kell találni a könyveknek a már így is túlzsúfolt boltban.

Meddig mehet ez még így? Mindaddig, amíg Dave él és virul; amíg képes megtartani a rendkívül képzett személyzetet; amíg az épület össze nem roskad a könyvek hatalmas súlya alatt. Néhány karbantartással mindig el vannak maradva (a festés, a szőnyegek, a cserepek a tetőn), néhány fejlesztés mindig ráférne a boltra (kényelmesebb ülőhelyek a nyárra a kertbe, jobb berendezés a szobákba, gyorsabb internet). A Scarthin Books tartja magát ahhoz az eszméhez, amellyel létrejött és máig fennmaradhatott: az internet adta lehetőségeket kihasználja, az online értékesítésből előnyt kovácsol, de elutasítja a modern kor abszurditásait, az olyan látogatókat vonzó attrakciókat, mint a bazári ajándéktárgyak árusítása, vagy a szokásos „vegyél emlékbe magadnak egy darab ezt meg azt” ál-múzeum. Ahogyan maga Dave foglalja össze tömör megfogalmazásban: „Nem hiszem, hogy lehetne ennél gazdaságosabban indítani egy vállalkozást a mai Angliában, mint a miénk, de abban is biztos vagyok, ha így sikerül felépíteni, akkor képes lesz a túlélésre. Talán azért szeretnek bennünket annyira az emberek, mert egy élő kövület lettünk, majdnem az egyik utolsó.”

A Scarthin Books igazi felüdülés, kincsesbánya, hagyományőrzés és családi társaság a helyi közösségnek. David Mitchell, a könyvesbolt tulajdonosa és vezetője szívélyes közvetlenséggel mesélte el a Győri Szalonnak, hogy amikor (évtizedekkel korábban) Csehszlovákiában és Lengyelországban járt, azt hallotta rólunk, magyarokról, hogy annyira okos és tehetséges (vagy élelmes és ravasz?) nép vagyunk, akik „ugyan mögötted lépnek be a forgóajtón, de előtted lépnek ki belőle”. Köszönjük David-nek a cikkhez nyújtott rengeteg segítséget, a képeket, valamint az apró anekdotákat, és kívánjuk neki, hogy még nagyon-nagyon sokáig, legalább további 40 évig „éljen és viruljon” nemcsak ő, hanem kezei (és szellemisége) között a Scarthin Books is!

Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Scarthin Books (Cromford, Anglia)

14 kép

 

A panorámakép forrása a Wikimédia Commons szabadfelhasználású gyűjteménye, a kép licenszfeltételei, készítője és jogtulajdonosa ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Atlantis Books ‒ A könyvek és az olvasás szigete Szantorinin
2. rész: Barter Books – A könyvek valódi pályaudvari szentélye