Gutenberg felfedezésének lényege az öntött, mozgatható betűkkel való sokszorosítás volt, amelynek révén lehetővé vált, hogy egy művet korlátlan példányszámban, azonos szövegváltozattal adjanak ki, a kéziratos másolásnál jóval gyorsabban. Mielőtt nekikezdett volna Gutenberg a nyomtatásnak, számos találmányt kellett készítenie: kikísérletezte a betűkhöz a megfelelő fémötvözetet, a nyomdafesték összetételét, a betűk elkészítéséhez kézi öntőkészüléket csinált, amellyel lehetővé vált a betűk sokszorosítása, megoldotta a szedés technikáját, rájött arra, hogyan tudja egyenletesen a festéket eloszlatni a papíron a festékező labdacs segítségével, és a szőlőprés mintájára kézisajtót alkotott, amellyel több azonos példányt készíthetett. Mindezek által „megjelent a nagy példányszámban nyomtatott könyv”.

A 42 soros Bibliának az a jelentősége, hogy „ez volt az első reprezentatív nyomtatvány, mely tökéletesen kihasználta az új találmány adta művészi és technikai lehetőségeket”. A két kötetben megjelentetett Biblia szövegét kéthasábos szedéssel készítették, néhány oldalt leszámítva oldalanként 42 sort tartalmaz. Az első kötet 648, a második 634 oldalt foglal magában. Gutenberg a Bibliához „tökéletesen metszett és öntött” betűket használt. Azért, hogy versenyezhessen a kéziratos könyvekkel, „a kézírási szokások nyomán számos rövidítést és összevont betűt alkalmazott”. Gutenberg megoldotta, hogy a betűközök, szóközök is egyenletesek legyenek, és sikerült a sorokat is pontosan kizárni. Gutenberg 180 példány nyomtatott, 150-et papírra, 30-at pergamenre, ezekből 49 maradt fenn, melyek közül 23 csak a teljes. Az első kötet az Ótestamentumot tartalmazza, a második az Ótestamentum prófétai könyveit és az Újtestamentumot. Gutenberg munkáját kb. húszan segítették. A címsorok, iniciálék és a könyvdíszek helyét kihagyták, ezeket a nyomtatást követően illuminátor és rubrikátor kézzel festette.

Gutenberg találmányaival és mesterművével megváltoztatta a világot. A nyomtatás a 15. század folyamán egész Európában elterjedt, teljesen kiszorítva a kézzel írt kódexeket. A kortársak már a 42 soros Biblia elkészülte előtt tudtak a nyomtatott könyvről, bizonyítja ezt Aeneas Silvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa levele is, amelyben arról tudósít, hogy Frankfurtban látott részeket egy nyomtatott Bibliából, amely jól olvasható. Piccolomini Vitéz Jánossal is levelezett, egyes feltételezések szerint elképzelhető, hogy a korábban Frankfurtban időző Vitéztől hallott először erről a Bibliáról. Azonban ez nem bizonyítható, mert Vitéz levele nem maradt fenn, és Piccolomini másoktól is kaphatott információkat.

Marshall McLuhan, aki a Gutenberg galaxis című művéről ismert, egy interjúban így fogalmazott Gutenberg találmányának a hatásáról: „Ha a fonetikus ábécé aknaként csapódott be a törzsi ember világába, a nyomtatás 100 megatonnás hidrogénbombaként hatott. Ez volt a fonetikus írás végső kiterjesztése. Az új médium, a lineáris, egységes, ismételhető nyomtatás határtalan mennyiségben, addig elképzelhetetlen sebességgel volt képes információkat terjeszteni, a látás abszolút dominanciájához vezetett. Az ember erőteljes kiterjesztésével átformálta egész környezetét, pszichológiáját és szociális világát, és közvetlenül vezetett olyan jelenségek kialakulásához, mint nacionalizmus, reformáció, futószalag és Ipari Forradalom, a világegyetem kartéziánus és newtoni koncepciója, perspektivikus ábrázolás a művészetben, kronologikus narratíva az irodalomban, introspekció és befelé tekintés, individualizáció és specializáció. A nyomtatás volt az első gépesített mesterség, az ember szervezett munkatevékenységének mechanikus kiterjesztése, minden ipari fejlődés archetípusa és prototípusa”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Bánfi Szilvia és V. Ecsedy Judit: A magyarországi nyomdászat képes krónikája 1473-1700; Fritz Funke: Könyvismeret; http://www.gutenberg-museum.de/; https://de.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-Bibel; http://old.ektf.hu/~forgos/hivatkoz/mediaismeret/index.html;
http://www.iti.mta.hu/Pajorin70_Convivium/Pajorin_29_Szilagyi_Vitez.pdf

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.