2933

Felröppent egy madár

Stein János költő halálára

Felröppent egy madár: meghalt Stein János költő, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség kiváló tagja. Társunk halála mélyen megrendített bennünket. Az utolsó pillanatig reméltük, a Teremtő még nem szólítja magához, hiszen annyira szeretett élni, annyi mosolyt, életörömöt sugárzott egész egyénisége, költészete, hogy – úgy véltük – képes lesz legyőznie a legrosszabbat is.

Nem először suhintotta meg a Végzet, de eddig még mindig sikerült elhajolnia előle. Február 7-én azonban örökre eltávozott közülünk.

A Győri antológiában a következők olvashatóak róla arcképe mellett: Győr, 1947. Nyugdíjas tanár, költő, népművelő és vagongyári munkás. Az Országos Petőfi Sándor Társaság alapító tagja, húsz éve Felügyelő Bizottságának az elnöke. 1973 óta több újságban és folyóiratban jelentek meg versei. Szívverések c. kötete 2008-ban látott napvilágot. A Győri antológiában 2011 óta szerepel verseivel.

Szűkszavú sorok egy nagyszerű költő bemutatására.

Kevesen tudtuk, hogy Stein János a Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar-népművelő szakát elvégezve, a művelődést sokoldalúan szolgáló emberként folytatta életét, és a Kassák Kollégisták (Borbély János, Herceg Árpád, Pátkai Tivadar… stb.) társaságában, kiváló költőkkel (Kormos István, Nagy László, Pilinszky János) megismerkedve gyakorolta a verselés mikéntjeit. Írásai napilapokban, folyóiratokban jelentek meg. Emellett a Kisalföldnél Újságíró Stúdiót végzett, majd Dömsödön népművelőként dolgozott, ahol az Országos Petőfi Sándor Társaság alapító, majd elnökségi tagja lett, és monográfiát írt a nagy költőnek dömsödi kötődéseiről.

Pátkai Tivadar így méltatta őt Szívverések c. kötetéhez írt előszavában: „Stein János fittyet hány a mai irodalmi trendeknek. Nem akar mindenáron modernkedni, posztmodernkedni, megelégszik a hagyománnyal... A hétköznapi embert írja meg, nem hétköznapi módon, hanem már-már bölcsen. A szürkét írja meg, nem színesen, hanem világosan, érthetően és izgalmasan.”

Mi azt a Stein Jánost ismertük és szerettük meg, aki 2011. április 14-én antológiaközösségünk új tagjaként bekopogtatott közénk a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár klubhelyiségébe, utánozhatatlan, kedves mosolyával, kis verseskötetével, melyet akkorra már néhányan elolvastunk, és tudtuk, kiváló tehetséggel gazdagodtunk (2-3. kép).

Legtöbben ma is ezt a Stein János-féle mosolyt őrizzük magunkban elsősorban, emellett ragyogó gyöngyszemekre emlékeztető verseit is, melyek magasra emelték antológiánk színvonalát. Közös kulturális élményeink ugyancsak maradandóvá teszik emlékét.

Gyakran járt összejöveteleinkre, mindig volt egy-egy kedves, vidám története, jókat mulatott beszólásainkon, soha nem bántott meg senkit sértő kritikával, szavai simogattak, s mint egy kisiskolás diáknak, olyan volt az arca, miközben új verseit felolvasta. Nem tudtuk, csupán sejtettük, derűje mögött néha komoly gondok, bánatok emésztik. Éjjel-nappal dolgozott, hogy nyugdíját kiegészítse. Éjjeliőr, mezőőr volt, mindenféle fizikai munkát elvállalt. Közben ontotta verseit, melyek nemcsak az antológiában, hanem pl. a Kisalföldben is gyakran olvashatóak voltak szombatonként a kitűnő költő és újságíró, Gülch Csaba által szerkesztett Szieszta c. szépirodalmi rovatban. Egy alkalommal lehetőséget kapott a lapban, hogy kedvenc verseiről nyilatkozzék az olvasóknak.

Vállalkozott az antológiaközösség által rendezett nagyobb közönség előtti bemutatkozásra is, melynek keretében barátja és költőtársa, Pátkai Tivadar ajánlotta őt a jelen lévők figyelmébe, miközben Oltai Judit (Stein János felesége) tolmácsolásában legszebb versei hangoztak el óriási sikerrel. A városi könyvtár klubterme zsúfolásig megtelt a barátokkal, olvasókkal, az iránta érdeklődőkkel (4-12. kép).

Mások is felfigyeltek tehetségére, vonzó személyiségére, tiszta emberségére. Egy alkalommal tanúi lehettünk felejthetetlen bemutatkozásának a Hani Jánosné vezette nyugdíjas körben, amikor versei mellett kirobbanó jókedve is elvarázsolta a hallgatóságot (13-17. kép).

Stein János aktív résztvevője volt közösségünk állandó székhelyén, a városi, később megyei könyvtárban rendezett kulturális műsoroknak, író-olvasó találkozóknak, költészet napi felolvasásoknak, stb. (18-22. kép).

Szerettük, és soha nem feledjük Stein Jánost: versei ott fognak ragyogni következő antológiakötetünkben is, és valahányszor felnyitjuk közös könyveinket az ő nevével, arcképével jelzett oldalakon, úgy szólít majd meg bennünket, mintha élne, a leggyönyörűbb, legőszintébb emberséggel. Én, ha rajtam múlna, az Olümposz csúcsára ültetném örök példaképeként azoknak a költőknek, akik még nem találták meg igazi önmagukat irodalmunk útvesztőiben.

Kérdőjelek a létezésről
(részlet)

De vigasztal-e minket a szellem szárnyalása
halálon túli dimenziókban,
ha az eltávozott kedves ölelése,
arcán a mosoly nem melegít már,
a szerelem lángja nem lobog,
a szív-dobok is néma tam-tamok csupán,
s a baráti kéz nem szorít, elernyed?
Eloszlik örökre a testtel együtt,
hiába indul utána zuhatagban
a lélek mély folyama, a könny.

Szerzőtársunk, kedves barátunk búcsúztatása, temetése február 22-én hétfőn 14 órakor lesz a Nádorvárosi Köztemető új ravatalozójában (Szentlélek templomnál).

Csáky Anna
az antológiaközösség vezetője

Fotók: Burián György (12., 14-17.) és Molnár György

2016.02.17