918

Január 24. – Mátyás királlyá választása

Ezen a napon történt

1457 őszén Magyarország a polgárháború küszöbén állt. Bár V. László király és támogatói Hunyadi László márciusi kivégzésével és öccsének, Mátyásnak a fogságban tartásával látszólag nyerésre álltak, a Hunyadiak hívei nem adták fel a harcot. Szilágyi Erzsébet a hatalmas Hunyadi birtokok jövedelméből bátyja, Szilágyi Mihály vezetésével erős hadsereget toborzott, és készen álltak kiegyezésre kényszeríteni az uralkodót.

Aztán 1457. november 23-án Prágában – talán leukémiában, egyesek szerint mérgezésben – meghalt a gyermektelen V. László. A hatalomgyakorláshoz szükséges fő hivatkozási pontját elveszítő Garai-Újlaki liga (valójában a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb, de maradjunk a hagyományos elnevezésnél) úgy vélte, ki kell egyeznie Szilágyi Mihállyal. Ez meg is történt Szegeden 1458. január elején. A felek valódi kompromisszumot kötöttek, amely mindkét pártnak beleszólást adott volna az ország irányításába. A főbb pontok a következők voltak:
- Az ifjú Mátyás lesz a király;
- Szilágyi Mihály mellette erős emberként kormányzó lesz;
- Mátyáshoz hozzáadják Garai László nádor lányát, Annát;
- A Hunyadiak ígéretet tesznek, hogy nem bosszulják meg Hunyadi László kivégzését.

Mint a pontokból kiderül, a főurak nem egy erőskezű királyt szerettek volna, és erre nem is volt sok esély, hiszen Mátyás személyében egy hatalomgyakorlásban járatlan és még nagyon fiatal (15 éves) király lett az uralkodó. Csak egyetlen dologgal nem számoltak: azzal, hogy Hunyadi Mátyás személyében az egyik legműveltebb, legnagyobb és nem mellesleg legravaszabb magyar király kerül a trónszékbe. A január 12-i megegyezést követően a két párt főemberei Pestre vonultak – Szilágyi a nyomaték kedvéért vitte magával a hadseregét –, ahol 24-én hivatalosan is megválasztották királlyá az ifjú Hunyadit. A hír gyorsan elterjedt, és mind a városban, mind a hidegben teljesen befagyott Duna jegén megkezdődött az ünneplés.

Mátyás megválasztása sok szempontból érdekes volt. Eddig gyakorlatilag minden magyar király – részben vagy egészben – vérségi alapon követelte magának a trónt. Mátyás esetében ez – ha eltekintünk az egyébként nem teljesen légből kapott Zsigmond királytól való törvénytelen leszármazástól – nem állt fenn. Úgyhogy ez a döntés iskolapéldája a magyar szabad királyválasztásnak, noha a politikai tényezők előzetes megegyezésén alapult.

Azért volt még egy „aprócska” gond. V. László halálával annak foglyát, Mátyást Podjebrád György, a Csehországot irányító kormányzó örökölte, és ő sem akarta ingyen átadni a vagyont érő túszt. Bár Mátyást méltóságának megfelelően kezelte, végül sikerült elérnie, hogy annak szabadon engedéséért cserébe komoly összeget csikarjon ki a magyar vezetéstől. Az egyes források 40-60 ezer aranyat emlegettek. Már ekkor megmutatkozott, hogy Mátyás király nem lesz engedelmes báb mások kezében. Megegyezett Podjebráddal, hogy elveszi annak lányát, Katalint. Ez ugyebár ellentétben állt a szegedi egyezménnyel, de Mátyás megtartotta a cseh főúrnak (hamarosan Podjebrád is király lesz) tett ígéretét, noha anyja is Garai Annát javasolta neki feleségül. Ezzel még kiszabadulása előtt megkezdte a hatalmát korlátozó tényezők kiiktatását. Akár egy népmesében, a Hunyadi-ház kisebbik fiából hamarosan I. Mátyás lett, aki nem csak címében volt király.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 3. kötet. Pest, 1853
Thuróczy János: Magyar krónika. Bp.: Helikon, 1987.
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1458_januar_24_kiralyvalasztas_a_duna_jegen/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.01.24
14