1915

Győri fotósok kiállítása a Marcal Étteremben


A pillanat varázsa” címmel január 14-én nyílt fotókiállítás a Marcal Étteremben hat alkotó műveit mutatja be. A megnyitóra szokatlanul sokan érkeztek, s valóban a művészekkel szembeni elvárást igazolták műveikkel az alkotók. Klein János, a kiállítás szervezője üdvözölte a megjelenteket a házigazda Egyházi család nevében is.

A megnyitón Slávik Bálint gitárművészetével, Gősi Vali pedig versei hangulatával köszöntötte a fotósokat és a megjelent vendégeket. Az alkotók munkáját Dániel István aranydiplomás fotóművész méltatta, amit az alábbiakban olvashatnak:


„Kedves Hölgyeim és Uraim, tisztelt Tárlatlátogatók!

Amikor elvállaltam e kiállítás megnyitását, még nem tudtam, hogy kiállítóink „a pillanat varázsa” címet fogják adni e tárlatnak. De látva a falra került alkotásokat, megértem szándékukat: el akarnak varázsolni minket! A „varázs” szó alatt mindazt a hatást értjük az élet sok-sok területén, ami a különféle eseményekkel, dolgokkal, emberekkel való találkozáskor érhet bennünket, és ha ki tud zökkenteni a hétköznapok világából. Elvarázsol, mint minden, aminek köze van a jósághoz, a szépséghez, a csodához, a tökéletességhez. Fontos a mai világban is, hogy rácsodálkozzunk az alkotások okozta örömre, a létrehozott minőségekre, az esztétikumnak tudjunk örülni, miközben olyan szemléletet alakítsunk ki magunkban, amely egyfajta mentesítést nyújthat az urbanizációs és fogyasztói társadalom ártalmaitól, úgy, hogy nem kirekesztődik mindenből, hanem jó irányba alakítja azt. Köszönet ezért az Egyházi családnak és a Klein házaspárnak, hogy lehetőséget teremtenek a tárlatok bemutatásához, zenével, irodalommal társítva. Az Ifjúsági Ház bezárásával, az iskolai galériák esetlegességeivel a Marcal Étterem rendezvényei nemcsak e városrészt, hanem egész Győrt tekintve felértékelődött, és rendszeresen lehet számolni vele.

A „varázs” szó, mint említettem, az élet sok területén előfordul, „a pillanat varázsa” is, élményt is jelentve. Mindenkivel előfordult már az élete során néhányszor, hogy egy adott pillanat varázsa alá került. Ezeknek a pillanatoknak az a közös vonása, hogy akkor megszűnik az elme működése, megszűnik az ego, a pillanatokra ráhangolódunk, eggyé válunk velük, pl. művészi alkotásoknál. A művészetek közül leginkább a fotóművészetben találkozunk a pillanat varázsa kifejezéssel. És nemcsak azért, mert a fénykép expozíciója általában egy pillanat, hanem a fényképezés egész története kapcsolódik hozzá. A bennünket körülvevő világ képe, a pillanatonként változó látvány megörökítésének vágya egyidős az emberiséggel, de a fotográfiában csak a legújabb fényképezőgépek és a legújabb számítástechnika alkalmazása tette lehetővé szerintem a pillanat élményének magas szintű varázsolását, fotópapíron vagy más hordozón történő rögzítését. A lehetőséggel élve, mi alkotó fotósok az úgynevezett fotografikus pillanatot szeretnénk elkapni. H. Cartier-Bresson ars poétikájában a döntő pillanatról beszél: „Van egy pillanat, amelyben a látvány elemei tökéletes harmóniát alkotva állnak össze. A fotográfus feladata, hogy ezt a pillanatot elkapja és megörökítse”.

Az elmondottak vezettek ahhoz is, hogy a mai kiállítók: Csapó Balázs, Csere Adrienn, Gergely Gábor, Laukó Tünde, Száva István és Zsoldos Lászlóné megismerve, művelve és másokkal megosztva a kiállító fotografálást, életük fontos részévé tették. Ők hatan a már nagyszámú győri alkotó fotósok egy kis keresztmetszetét adják, van közöttük, aki fiatal kora miatt is, kezdeti sikerekkel lép közönség elé, és van, aki már nemzetközi megmérettetések után, rangos fotóalbumokban is szerepelve hozta el fotóit. Közös bennük, hogy fotós alkotóközösségek, mint a Győri Fotóklub Egyesület, segítik fejlődésüket gyakorlati és szellemi műhelyként, fotóstársakkal körülvéve. El kellett sajátítaniuk a fotográfia vizuális formanyelvét, annak analóg és digitális technikai eszköztárát is. Ezután tudták gondolataikat az alkotás folyamatában képeikkel kifejezni.

Képeiken túl, néhány szóval is bemutatom őket:

Csere Adrienn gyerekkora óta érdeklődik a fotózás iránt, és évekkel később jött rá, hogy már akkor szívesebben állt a kamera másik oldalán. 2013 óta tükörreflexes Nikont használ. Tudását és látásmódját szakirodalmak mellett fotótúrákon és a győri fotóklubban fejleszti. A természet szeretete miatt főleg szabadban – egyelőre – önmaga örömére fényképez, de kedveli a színházi fotózást is. Túl van az első sikereken, hazai pályázatokon, ahol kiállításra került néhány fotója. Vallja, hogy ilyen szinten nincs már jó vagy rossz fotózás, a folyamatot élvezi, és az elkapott pillanat, a megkomponálás dönt a történet eredményéről. Kiállított fotói tehát patak, folyó mentén vagy téli-nyári pusztán, makro fotózással is készültek. Nagyon tetszik a kék virág, szitakötő, lepke csodálatos fényben, jó képszerkesztéssel, de csúcsként a „Döbbenet” c. férfi portréját tartom. (6-8. kép)

Laukó Tünde alsós kora óta fényképezget, de komolyabban csak két éve, mikor is bridge gép után tükörreflexes Nikont használ. Neki sincs választott témaköre, minden érdekli, és azt mondja, hogy nem kell az embernek messzire utaznia ahhoz, hogy megtalálja a saját környezetében a valós csodákat. Maga a fotózás szeretete a lényeg, az, hogy megmutathassuk másoknak is azt a világot, amit mi látunk magunk körül. Képei nagy része a kertjükben készült, de nagyon szeret embereket, gyerekeket is fényképezni. Csoportos kiállításon már szerepelt. Vízparti képei, a meleg és hideg színek ellentéte, álomszerűsége nagyszerűek. Líraiak, lágyítóan hatnak ellenfényei a virág fotókon. Legjobban a gomba és a csiga fotója tetszik. (9-10. kép)

Zsoldosné Klári szintén gyerekkorában, de édesapja által kezdett érdeklődni a fotózás iránt, aki az otthoni sötétkamrában saját maga dolgozta ki felvételeit. Ő adta kezébe az első, akkor még fénymérő nélküli fényképezőgépet. Később az utazási és családi események megörökítésén kívül szeretett volna igényesebb felvételeket készíteni, és elvégzett egy fotótanfolyamot a Gyerekek Házában. Komoly Canon géppel készült fotóival 2012-ben nyert felvételt a fotóklubba, és azóta ér el sikereket csoportos kiállításokon, díjakat is elnyerve. Kedvenc témái a táj- és természetfotó mellett az absztrakt is, valamint szeret embereket is fényképezni, balettet, színdarabot. Idéz Várady Bélától: „… A FOTÓZÁS olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha!”. Hozott emberfotókat, szépek a vonalak építészeti felvételein, de most a bravúros „Éjszakai csendélet” c. csillagos ég fotóját emelem ki. (11-12. kép)

Csapó Balázs a győri zöld iskolában a képzőművészet egyes ágaival ismerkedett, tűzzománccal, tűfilces grafikákkal. Hamar rájött, hogy saját elképzeléseihez jobb, ha fotókat készít. Felsőfokú tanulmányai alatt Szombathelyen, web-programozó szakon az egyetemi újság fotósa lett. 2013-ban költözött vissza Győrbe, és lett a fotóklub tagja, azóta fejlődnek tovább fotózási szokásai, jobban odafigyel az apró részletekre, a kompozícióra és fényviszonyokra. Bármiről szívesen készít Pentaxával képeket, kiállított fotói személyes kedvencei, amelyek már több országos és nemzetközi fotópályázaton is eredményesen szerepeltek. Különleges, sejtelmes fényben készült tájképei, városképei mellett kiemelem a Széchenyi téri körpanorámáját és pipacs portré fotóját. (13-14. kép)

Gergely Gábor a Széchenyi Egyetem diplomás ápoló szakirányú hallgatója, képzett masszőr is. Tíz éve hobbi fotós, és a jógához vagy meditációhoz hasonlítja fotózását. Végletekig ki tudja kapcsolni, és nagyon bele tud merülni. Szeretné képeivel visszaadni az embereknek a teremtett világ szépségeit, alkotásait saját elképzelése és perspektívája szerint, a fényképezőgép lencséjén keresztül és a befektetett idő és energia által. Hitvallása: Szeresd, amit csinálsz, és boldog ember leszel! Kiállított fotói egyrészt kiválasztott statikus részlet, mint a holdtölte, zúzmara vagy a magányos madarak, másrészt elkapott mozgások ábrázolása. Tetszik a vízcseppes pókháló és a szappanbuborék fújás. (15-16. kép)

Száva István az, aki a kiállítók között a legrégebben készít kiállítási fotókat 2005-ben ajándékba kapott Canonnal, és több önálló bemutatkozása is volt, de legjobban fotós közösségben érzi jól magát. Változatosabb egy csoportos bemutatkozás, ahol egymás fotóiból is meríthetők új ötletek, és megbeszélhetők az alkotások a közönséggel, öröm közös sikerben osztozni. Emellett egyénileg is szereti fotóit pályázatokra, kiállításokra küldözgetni, megmérettetni, ennek eredménye, hogy sok országban szerepelt nemcsak falon, hanem katalógusokban, könyvekben is. Főleg tájképeket készít, szeret túrakerékpározni, száz kilométereket megtesz szántóföldek, vízpartok, de magas hegyek között is, fotózással egybekötve. Ilyen képeit látjuk, nekem a „Sajkadi vitorlások” és az impresszionista víztükör tetszik legjobban. (17-18. kép)

Kedves Tárlatlátogatók! A mai világban már mindenki valamilyen monitoron nézi a fényképeket, de egy kiállított fénykép előtt állva teljesen más az érzés. Kiállítóink szívesen fogadják véleményeiket, legyen az jó vagy rossz, hiszen mindegyikből szeretnének tanulni. A fotografálás varázsa, hogy jelentéktelen dolgokat is káprázattá tud növeszteni, hiszen a kész képben van valami más, mint a lefényképezett eredeti látványban, a technika és az alkotó szerencsés találkozása megsokszorozhatja a kép hatását, és a szemlélőben létrejöhet a „pillanat varázsa”.

Köszönöm figyelmüket, a kiállítást megnyitom!”


A megnyitó méltató gondolatai után az előadók zenével és verssel zárták a rendezvényt. A nagyszámú érdeklődő ezután kérdéseikkel bombázta az alkotókat, akik így együtt és nagyszámú képpel ritkán tudnak bemutatkozni. Reméljük, a médián keresztül is sokan felfigyelnek az alkotókra, és egy kellemes ebéd mellett a képekben is gyönyörködnek majd.

 

Klein János, a kiállítás szervezője
Fotók (1-5. kép): Gősi Ferenc


2016.01.19