1492

Jégtörővel az Északi-sarkon

Dr. Szilágyi György előadása a megyei könyvtárban

...És a hajó elindult Murmanszkból. Merre vette útirányát? Cél az Északi-sark és környezete, az egykoron összefüggő hó és jég birodalma. Az urániummal működő turbinák meghajtotta jégtörő fedélzetén az utasok között foglalt helyet dr. Szilágyi György címzetes igazgató, orosz- és földrajz szakos tanár, egyetemi docens, aki az oktatásban töltött évtizedeken kívül idegenvezetőként járta a világot, és kalauzolta az utasokat, de elévülhetetlen érdemei vannak a tudományos ismeretterjesztés terén is.

Az a szédületes tárgyi tudás, naprakész tájékozottság, sokoldalú műveltség, melyet szakadatlanul bővít, január 13-án ismét megmutatkozhatott a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti rendezvénytermében. Dr. Szilágyi György humánuma, elkötelezettsége – empatikus készségeivel együtt – egy színes egyéniség képét adja és testesíti meg. Glóbuszunk számtalan egzotikus helyszínét barangolta be, és osztotta meg a látottakat, tapasztaltakat ezúttal is hallgatóságával, gazdag élményeket kínálva.

Az Északi-sark látszólag pontos, körülhatárolt, egzakt cél, a valóságban azonban helye nem konstans, évszázados léptékben el-elmozdul. Jéghegyek. Meglétük és estleges elolvadásuk egyaránt Janus-arcú az előnyök és hátrányok szempontjából. Gondoljunk a Titanic 1912-es katasztrófájára, de arra a cseppet sem szívderítő lehetőségre, hogy ezek a jégóriások az enyészeté lesznek. Ez számos tengerparti település végét jelentené, a biztos pusztulás elől kikényszerítené ezek lakosságának odüsszeiáját.

Kijelölve a kereteket, térjünk át konkrétan a dr. Szilágyi György által tartott előadásra. Útiránya a bajor fővárosból az északi „ezer tó országának” egyik gyöngyszemébe, Helsinkibe vezetett. A városból némi ízelítőt adtak a vetített videó képkockái, bepillantást nyerhettünk ennek a felettébb élhető fővárosnak a hangulatába, architektúrájába és zenéjébe az utcaképek alapján, s emlékezhettünk a finn-magyar kapcsolatokra (nyelvészetileg a finnugor családba tartozunk, ha antropológiailag a török népcsoport sajátosságait hordozzuk is).

Helsinkiből Murmanszk orosz kikötővárosába vezetett az útja, amely még a szovjet érában megkapta a Hős Város elnevezést. A települést a náci hordák 1941-ben lerombolták – ez egy a Barbarossa hadművelet szörnyűségei közül. A település haditechnikai okok miatt zárt város. Innen indult jégtörő hajója a merész útra, több etnikumból származó utasokkal a fedélzetén. Kiemelkedő teljesítményű „tengeri erődítményről” van szó, mely képes akár nyolc méter vastagságú jeget is eltávolítani. A hajóról festői látvány tárult az utasok szeme elé.

Az északi jégvilágnak magyar vonatkozásai is vannak, pontosabban azokra az időkre nyúlnak vissza, mikor országunk az Osztrák-Magyar Monarchiában mint társország szerepelt. A Ferenc József nevét viselő sok szigetből álló Ferenc József-földről van szó. A XIX. század utolsó harmadában vált ismertté, a tudományos világban nincs konszenzus azt illetően, hogy Perry-t, illetve Cookot tisztelhetjük felfedezőként. Mindkét utazó magának vindikálta az elsőbbség jogát. Magyar arisztokraták amúgy számos expedíciót finanszíroztak, beleértve az Eszterházyakat, Szécsényieket, Zichieket.

A Ferenc József-földre a Monarchia nem jelentett be hivatalos igényt az utazói alapján, ezért hivatalosan nem lett gyarmattá, nem épült ki rajta monarchiabeli jelenlét. Amúgy nem lett volna példátlan, mert a Madagaszkár kormányzójaként tevékenykedő Benyovszky Móric, ezenkívül számos magyar világutazónk vált ismertté, gondoljunk gróf Széchenyi Zsigmondra, Kőrösi Csoma Sándorra és a többiekre. Cholnoky Jenő földrajztudós is hallatta véleményét az északi vidék felfedezése ügyében.

Az első utazók azért vágtak neki az ismeretlennek, hogy felkutassák az északkeleti átjárót, lerövidítve a hajók útját az Atlanti- és a Csendes-óceán között. Az utazáson való részvétel feltétele egy nagyon szigorú, alapos orvosi vizsgálat.

A terület állatvilága meglehetősen egyedi, Dr. Szilágyi Györgynek alkalma nyílott az Arktisz és az Antarktisz (ott is járt) faunájának összehasonlítására. Az Arktiszon él Földünk legnagyobb testű ragadozója, a jegesmedve, melynek élőhelyét a vékonyodó és olvadó jég egyre inkább veszélyezteti. Rendkívül veszélyes lény, a szigeteken fegyveresek óvják a hajóról kilépő utasok biztonságát. A hajót helikopter kíséri, egyrészt a vadak felderítésére, másrészt, ha baj történik, ezzel tudnak segítséget hozni. A jegesmedvéken kívül a nagy agyarakkal rendelkező rozmár jelent még veszélyt. A Jeges-tenger lakója a Grönlandi bálna: félelmetes és fenséges látvány, mikor a hatalmas tengeri emlős – ha csak részben is – kibukkan a vízből. Vannak még itt fókák, sarki rókák, és különféle sirályok tömkelege, táplálékuk főleg hal.

A Jeges-tenger többféle elnevezéssel is bír, oroszul Jeges-óceán, de Arktikus-óceán nevet is kapott. Mélysége bő ötezer méter, planktonokban gazdag, ezt hatalmas potenciális élelmiszerforrásnak tekintik. A jég elolvadása – a fentebb említett kataklizma mellett – gazdasági előnyökkel is szolgálna, alkalmas kereskedelmi útvonal nyílna Európa és Ázsia között. A tudósok előjelzései szerint néhány évtizedes időintervallum alatt elolvad a jég, a prognózisok 2020-tól 2041-ig terjedő időszakról szólnak.

Jelenleg a Ferenc József-föld orosz terület, természetvédelmileg kiemelt. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békék az oroszoknak ítélték, de az északi államok ebbe nem nyugodtak bele, 1926-tól érvényesítette praktikuson jogait a szovjet állam. Georgij Jakovlevics Szedov hajóskapitány volt az első, aki partra szállt rajta.

Jelenleg érdekösszeütközések színtere az Északi-sark vidéke. A nemzetközi jog szerint a tengertől számított kétszáz mérföldes övezet az adott állam felségvize, de a szárazföldről messze benyúló alapzat Oroszország része. A becslések szerint a jelenleg ismert kőolajtartalék több, mint tíz százalékát, a földgázvagyon mintegy harmadát rejti a mély, amely hosszú időre biztosítaná a nyersanyagtartalékot. Az Északi-sark stratégiai szerepe tehát nem véletlenül növekszik. A magához térő, és oroszlánkörmeit egyre inkább kimutató putyini Oroszország a régi befolyást visszaállítandó céllal stratégiai bombázókat és egyéb fegyverrendszereket telepítene ide. Kanada, az USA, de Norvégia, Svédország, Dánia is igényt tart rá (Grönland egyébként dán birtok).

Tudomásom szerint a jégtörő hajók összkapacitásában jelenleg Oroszország áll az élen. Az atomjégtörők építése persze roppantul megterheli az orosz büdzsét, de figyelemreméltó, hogy az országot sújtó uniós szankciók, a kőolajár csúcsokat ostromló zuhanása ellenére irdatlan nagyságú anyagi eszközöket szentelnek a fegyverkezésre. Mindennek megvan az ára, így nem szabad megfeledkezni, s egyben megemlékezni a Murmanszkból kiinduló Kurszk atomjégtörő katasztrófájára, melynek legénysége a hullámsírba került.

Napjaink anomáliái között egy minapi hír felettébb felkeltette a figyelmet: míg Győrben mínusz tíz fokot mutatott a hőmérő, az Arktiszon csupán mínusz egy(!) Celsius-fokot mértek. Íme a globális felmelegedés… Az emberiség közös felelőssége, hogy megálljt parancsoljon a felmelegedésnek, hiszen a jövőnket veszélyezteti. A szélsőséges időjárási megnyilvánulások, melyek temérdek anyagi kárt, emberéletet követelnek, égbekiáltó figyelmeztető jelek. A párizsi klímacsúcs határozatai alapján némi remény fénye pislákolhat, a döntések jók, de a végrehajtás – a neheze – még hátravan. A fejlődő országok sérelmezik, hogy a fejlettek magas színvonalát eredményező gazdasági tevékenység részükre csak korlátozottan állna fenn. További buktató a gazdasági lobbi: az autógyártás mint húzóágazat is energiafaló, igaz, bíztató alternatívaként kínálkoznak az elektromos meghajtású járművek. Fokozottan kellene alapozni a nem fosszilis energiafelhasználásra (pl. szélerőművek). A pekingi szmog is erre figyelmeztet. Mindez példázza, hogy a napjainkban felnövő új gazdasági óriás milyen veszélyforrásokat jelent. A légzőszervi betegségek szaporodása is a fosszilis anyagok csökkentésének irányában hat.

Stílszerűen az Északi-sarkon tapasztalt változások egy térség meteorológiai állatorvosi lovának foghatók fel, ahol a felmelegedés káros hatásai együttesen vannak jelen. Előadónk hazaszeretetének, lokálpatriotizmusának is tanúbizonyságát adta, mikor letűzte a magyar zászlót, szeretetéről üzent a városnak s az országnak. Ez – magánérzései mellett – azért is fontos, mert napjaink közbeszéde, médiumai az országot elhagyó növekvő táboráról adnak hírt. A környezetvédő megfontolásokat pedig azért szükséges meghallani, mert tudományosan bizonyítottak, ráadásul számos olyan akut politikai problémával kell az államférfiaknak megbirkózni, hogy félő, a klímakonferencia zárásától időben eltávolodva figyelmük ezen a téren háttérbe szorul.

Csiszár Antal
Fotó: Máté Szilárd

2016.01.15