879

Január 14. – Zrínyi Ilona beleegyezik Munkács átadásába

Ezen a napon történt

Zrínyi Ilona 1682-ben ment hozzá második férjéhez, Thököly Imréhez. Az ifjú kuruc fejedelem mindössze 25 éves volt (felesége 39!), ám már komoly élettapasztalat és jelentős katonai sikerek álltak mögötte. A pár a korkülönbség ellenére minden viszontagságban kitartott egymás mellett, Zrínyi Ilona szerette férjét. Fiáról, a későbbi II. Rákóczi Ferencről ugyanezt már nem lehetett elmondani mostohaapja irányába.

Thököly 1682-re a Felvidék ura lett, s mint a török hűbérese támogatta az oszmánok 1683-as kísérletét Bécs elfoglalására. Mint közismert, a török kudarc megfordította az erőviszonyokat Magyarországon, és megkezdődött az ország felszabadítása. Thököly ezzel elveszítette szövetségesét, és szépen lassan a fejedelemségét is. 1685 végére a császári seregek Antonio Caraffa vezetésével ostromzár alá vették a Thököly hűségén maradt Munkács várát (a képen a 17. századi ábrázolása), ahova felesége is bezárkózott gyermekeivel, a 9 éves Ferenccel és a 13 éves Juliannával.

Bár Thököly több megbízható emberét is a várban hagyta annak védelmére, az ellenállás lelke Zrínyi Ilona volt. Rákóczi Vallomások című Istenhez írt emlékiratában így írt erről: „Nem sokkal Thököly távozása után a német sereg fentnevezett várunk ostromlására megérkezett. Anyám oldalán maradt Thököly kancellárja Absolon, egy éles eszű, de rossz lelkületű ember […], és Radics András […], amaz, hogy a politikai, emez, hogy a katonai ügyeket intézze. Mindazáltal a te szolgáló leányod, az én anyám felülmúlta őket tanácsban, akit nemének rendes képességeit meghaladó bölcsességgel és hősi lélekkel ajándékoztál meg, ó bölcsesség kincses tára! Bátran és igazán férfias lélekkel látta közeledni üldözőit és azoknak, akik a vár átadását kérték, azt felelte, hogy ő gyámja az ő árváinak, akiknek várába minden ártó szándék nélkül ő visszavonult és nem is adhatja át várukat, amelyet nem követelhet tőlük joggal senki sem. Azért minden ellenségeskedéstől tartózkodni óhajt; hogyha pedig valaki szóbahozott árvái javait erőszakkal el akarná foglalni, kényszerítve lenne a támadást visszaverni - a mit valóban a következő három évben meg is mutatott -; mert e három évre terjedő idő egész folyamán a német sereg e várat részint csak gyenge ostrommal szorongatta, részint ágyukból és mozsarakból nagy mennyiségű gránátot és bombát vetvén bele, iparkodott azt megadásra kényszeríteni, de hiábavaló igyekezettel. Megvallom, kellemes látvány volt csaknem minden napon látnom a magas hegyről a csatározásokat és a nagyobb s elég merész hadműveleteket is, és azért néha keményebben kellett engemet a humánórák tanulására szorítaniuk, amelyekkel nem szívesen foglalkoztam…

Emlékezel Uram, nem is hiszem, hogy elfelejtetted sokszor említett szolgálólányodnak [azaz édesanyjának] - mindazon napig, a melyen magadhoz szólítottad -, az erőtlenek és sebesültek irányában véghezvitt műveit, a kiket igen gyakran, sőt egyes napokon saját kezei készítette orvossággal ápolt és gyógyíttatott. Körüljárta néha a falakat rettenthetetlenül. Te tartottál pajzsot az ágyúgolyó elé, mely egy ízben a mellette álló cselédleány fejét úgy széttépte, hogy agyveleje reája freccsent.”

Az ostrom intenzitása e véres eset ellenére többnyire nem volt nagy, inkább kiéheztetéssel próbálták a császári csapatok feladásra bírni Munkácsot, mivel a fő hadműveletek ekkor már sok száz kilométerrel délebbre folytak. Mire Munkács kapitulált, Buda várából már rég kiűzték a törököt, és a keresztény seregek Nándorfehérvár felé közeledtek. A vár megtartására nem volt már remény, felmentő sereg érkezésének esélye sem maradt. 1688. január 14-én Zrínyi Ilona is beleegyezett a vár átadásába. Három napra rá Munkácsba bevonultak a császári katonák, Zrínyi Ilona pedig gyermekeivel hintón Bécsbe utazott. A 12 éves Rákóczit aztán elszakították anyjától (soha többet nem találkoztak), német nevelést kapott, hogy nyelvét, származását elfelejtessék vele.

Mikor évekkel később felnőtt fejjel hazatért, Rákóczi alig tudott magyarul. Hamarosan azonban kiderült, hogy a német öltözék mögött még mindig a Rákócziak és Zrínyiek szíve dobog. És ezért a császári udvar nagy árat fizetett.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
II. Rákóczi Ferenc: Vallomások. Pécs: Alexandra, 2003
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1688_januar_17_a_csaszari_csapatok_elfoglaljak_munkacs_varat/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.01.14
16