626

Január 14. – Giacomo Puccini Tosca című operájának ősbemutatója

Ezen a napon történt

Giuseppe Verdi így fogalmazott: „Létezik egy Sardou-dráma, amiből – ha lett volna időm – tiszta szívvel operát kreáltam volna. Ez pedig a Tosca.” Verdi változata soha nem készült el, ellenben 1900. január 14-én bemutatták a római Teatro Costanziban Giacomo Puccini (1858-1924) ötödik operájaként a Toscát. Victorien Sardou (1831-1908) La Tosca című öt felvonásos drámája (1887) alapján a szövegkönyvet Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írta.

Giacomo Puccini már 1889-ben felfigyelt a neves francia drámaíró Tosca című színdarabjára, amelyet Milánóban a nagyszerű Sarah Bernhardt (1844-1923) címszereplésével látott. A világsikert és gazdagságot hozó Manon Lescaut 1893-as bemutatója után az egyik új operatéma, amit kiadója, Giulio Ricordi felvetett számára, pont a Tosca volt, ámde ekkor még jobban érdekelte a Bohémélet. Közben, épp Puccini hírnevének növekedése révén, Ricordinak sikerült megszereznie a megzenésítés jogait, Sardou valamennyi dramaturgiai változtatást elfogadta. A két librettista nagyon jó érzékkel alakította át a tragédia szövegét: az eredeti öt felvonást háromra csökkentették, a szereplők száma is jelentősen megcsappant, kiirtották a „felesleges történelmi körítést” és a „politikai és ideológiai tanulságokat”, inkább „drámai hatású jelenetek és megrendítő szituációkhoz folyamodtak”.

Az opera 1800-ban játszódik, történetének helyszíne pedig Róma, ráadásul valamennyi felvonása eredeti római helyszínen játszódik, az első a Sant’Andrea della Valle-templomban, a második a Farnese-palotában, a harmadik pedig az Angyalvárban. Éppen az eredeti helyszínek miatt Puccini a komponálás során törekedett arra, hogy megismerjen olyan apró római jellegzetességeket, mint a gregorián Te Deum Rómában használt dallamváltozata, az első felvonás ugyanis egy Te Deummal zárul, vagy a Szent Péter Bazilika nagyharangjának hangfekvése. Ez utóbbi kapcsán Rómába is elutazott, hogy az Angyalvár és a Szent Péter Bazilika mellett is személyesen figyelje meg a hangzást, amelyet a harmadik felvonásban használt végül fel. Puccini 1896-1899 között komponálta a Toscát, a hangszereléssel azonban csak 15 héttel az ősbemutató előtt készült el.

A Tosca zenéjéről: a mű „konfliktusának erkölcsi magasabbrendűsége Puccinitól is emelkedettebb stílust kívánt. A lírai kitörések pillanatai a szokásosak (rövid áriák és hosszabb kettősök), de kevesebb az ilyen pillanat, mint a korábbi operákban. Puccini dallamai az áriákhoz és szerelmi jelenetekhez szerzett zene figyelemreméltó kivételével a Toscában önmagukban véve kevésbé lenyűgözőek, mert sok közülük egy-egy drámai helyzetet jellemez, és hatásuk csak összefüggésükben mutatkozik meg. Hangszerelés szempontjából a Tosca igazi előrelépés Puccini életművében, mert szélesebben alkalmazza benne a hangszerek színhatásait, mint azelőtt”.

A Tosca három főhős, Tosca, Cavaradossi és Scarpia története, az abszolút főszerep az övék, a többi mellékszereplő alárendelt. A római premieren a híres román szoprán, Hariclea Darclée (1860-1939) Toscát, az olasz bariton Eugenio Giraldoni (1871-1924) Scarpia-t, Emilio De Marchi (1861-1917) Cavaradossit énekelte, az ősbemutatón vezényelt Leopoldo Mugnone (1858-1941) olasz karmester.

A premier igazi társadalmi esemény volt: megjelent az olasz királyné, az olasz miniszterelnök és a kabinet több tagja, Puccini zeneszerző vetélytársai, például Pietro Mascagni, az európai és a tengerentúli sajtó képviselői. A színház előterében pedig a be nem jutottak okoztak kisebb botrányt. Így indult az este, amely végül sikereket hozott Puccininak, mert az első felvonást záró Te Deumot, az áriákat és a harmadik felvonás kettősét egyaránt meg kellett ismételni, magát Puccinit pedig háromszor hívták a függöny elé. A Tosca kritikai fogadtatása vegyes volt: a kritikusok pozitívan ítélték meg a hatásos lírai részleteket, Puccini ügyes hangszerelését és a zeneszerző korábbi műveinél erősebb drámai érzékét. Ellenben negatívan fogadták a cselekményt, túlságosan szadistának érezték, többen a partitúra egyenetlenségeire panaszkodtak.

Annak ellenére, hogy a Toscát a bemutató környékén „a túlfeszített képzelet kóros kinövésének, a szadizmus és nemiség rafinált elegyének tartották”, később mégis az egyik legnépszerűbb, legtöbbet játszott és legtöbbek által megtekintett operává vált.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Opera: zeneszerzők, művek, előadóművészek szerk. Batta András. Budapest Vince K., 2006; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 3. kötet. Budapest Tudomány Kiadó; Giacomo Puccini: Tosca Budapest Kossuth Kiadó, 2012; Opera képes enciklopédia Budapest Kossuth Kiadó, 2005
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tosca

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2016.01.14
14