Az ünnepélyes rendezvényen Horváth Kornél Kossuth-díjas ütősművész kápráztatta el a jelenlévőket különleges hangszerével, a kiállítást pedig Dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, műgyűjtő nyitotta meg érdekes és tartalmas beszédével:

„Csurák Erzsébetet nem kell bemutatni a győri, de távolabbi közönségnek sem. Velünk élő alkotó ő, aki igényesen formálta a kilencvenes, majd az ezredforduló hajnalán a győri kulturális életet. Az általa szervezett programokban és akciókban törekedett az akkori városi kulturális vezetéssel – Tóth Nándorné Évával – egy pezsgő és új hangulatú városi szellemi világot kialakítani. Mélyen töltekezett maga is ebben a termékeny időszakban, hiszen kultúrák, művészeti terek, kifejezési módok és művészek sokaságával ismerkedett meg, s közben módja volt a kitárulkozó világot is bejárnia, annak impresszióit magába szívni.

Már késő középiskolás korában olyan alkotók irányítása alatt állt, akik abban az időben is a legizgalmasabban dolgozták fel és magyarázták el a természeti szerkezetek kapcsolatát a színelmélettel, vagy éppen a zenével, akik a formák és a világ kapcsolatának érzékeny, s új rendjét oktatták. Több évig járt a Tokaji Művészeti Táborban Lantos Ferenchez, a konstruktivizmus európai rangú festőjéhez és tanító-mesteréhez.

A kilencvenes évek hajnalán ismerkedik meg a selyemmel, a selyem alapra történő festés technikájával. Ez a nagy múltú és titokzatos anyag közel két évezrede az öltözködés és egyben a művészi kifejezés egyik izgalmas nyersanyaga. A selyem szerves természeti kötődése, az évszázadig történő elzártsága, így az elérhetetlensége, egyben a könnyedsége, s mindezek alapján a gazdagságra, a jólétre, az előkelőségre utaló jellege újszerű megmunkálásra, feldolgozásra ösztönzi a művészeket. Ám nem egy könnyű művészeti alapanyaggal állunk szemben, amilyen könnyed, lágy olyan érzékeny is, így a kompozíciót a művésznőnek alaposan át kell gondolni, azt részletesen meg kell terveznie. Nincs mód az alkotási folyamat során a rá- és átfestésre, a hirtelen változtatásokra, a szín és forma ihletett új kombinációkat nem lehet a selyemfestésen büntetlenül átvezetni. Nem egyszerű a művek installálása sem, hiszen ezt az érzékeny alapanyagot gondosan kell felfeszíteni, engedni kell az anyag természetének, mert csak így érvényesülhetnek kiváló adottságai.

Mi az a világ, ami aztán rákerül erre a finom anyagra? Mi határozza meg Csurák Erzsébet művészi világát? Számomra ez a világ valahol a bizánci művészetből indul, hiszen az alakok formája, a beállások és a kifejezések ezekre emlékeztetnek. De felsejlenek Csontváry Mária kútjának vizet hordó asszonyai, s érzek valamilyen kapcsolatot Batthyányi Gyula szépséges flegma nőinek tartásából, elegáns titokzatosságából, de felsejlik még bennem afrikai utamon látott nők alakja, ruházatai, turbánjai. Az alakok, a szereplők, a modellek ugyanakkor a mai kor lányai és asszonyai, akik hol napszemüveg mögé rejtik igazi énjüket, hol elméláznak a metropolisok labirintusaiban, vagy éppen egy történet – néha-néha kicsit pikáns, vagy erotikus mese – hősnői, a kis-nagy novellák gesztus formálta laza szereplői. Asszonyok, nők, oly kevés a férfi az alkotásokon. A hímek valahol elbújtak, bár a mesesorozatokban ott vannak, de inkább nőiesen, félénkebben, rejtőzködve.

Látványosan jelen van a csuráki világban a lantosi szín- és formaelmélet, s annak igényes és újszerű megjelenítése. Hiszen mindegyik képen feltűnnek a konstruált szerkezetek, azok ritmikus vonulatai, vagy lágy, könnyed áramlása, legyen az a városok szerkezete, az épületek, a tájak, a belső drapériák, vagy éppen az alakok öltözéke. Szabadon, lágy ritmusban hullámoznak végig ezek a konstruktív vonulatok a műveken, gazdagon variálva a színeket és formákat, frissítve a tartalmakat, vezetve egyben a szemet és a gondolatokat a titkok és az ismeretlen szépségek felé.

A művész alkotói korszakait a kiállítás nagyszerűen követi, dicséret a rendezőnek. Hiszen a nagy utazások és különféle világok felfedése jelenik meg a városképekben, vagy éppen a természeti formációkban. Egy sarokban a szerkezetekkel való játszás kisméretű sorozatai, mint a szín- és formakezelés virtuóz alkotásai kellemes ritmus adnak a kiállításnak. Aztán a mesék, a történetek terme, ahol a korábban jelzett novellák, vagy a művész élethelyzetének sűrített filmjei láthatjuk. Itt a szürke szín erőteljesebb, de a sárga és rózsaszín finoman oldja a drámák borús hangulatát. A művek azzal az érdekes felfüggesztési, keretezési technikával kerültek bemutatásra, ami maga is utal a mese, a történet szövésére, annak egyenletes ritmusára. A cipők bohókás, játékos termében a térd alatti világ dimenziója tűnik fel, a maga színességével, formai sokféleségével, de egyben utalva a kiszolgáltatottságára, a függőségre, a más helyzetre. S az utolsó teremben – hiszen időben visszafelé megyünk – a korai alkotások kerületek kihelyezésre. Felismerhetők a később alkalmazott formák és kifejezésmódok egy, vagy több eleme. Sőt itt még karakteresen fedezhetjük fel a művész kedvelt színeit, a kéket, a türkizt, a zöldet, s a lilát, amiket aztán a későbbi korszakaiban egyedivé kever össze, kombinál sajátos rendszerré, formál önálló, érzékeny kifejezésmóddá.

Csurák Erzsébet „kis életmű" kiállítása az első húsz éves művészeti korszakának összegzése. Igényes, újszerű művészeti világba vezetett el bennünket, sikeresen ötvözi a finom figuralitást és a szerkezetek racionalitásával, mindehhez történeket kreál, belehelyezve abba a mai kor ikonjait, s azokat egyedi színekkel és a strukturált formákkal jelenítve meg, ezzel gyönyörködtetve a műélvezőt. Azt kívánjuk a művésznek, hogy a következő húsz évben is folytassa a megújító és élményt adó alkotást, küzdjön tovább a selyemmel, hogy aztán még több sejtelemmel nyűgözze le művészete jelenlegi és jövőbeli barátait. A kiállítást megnyitom, gratulálok!"

A kiállítás október 30-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10.00-18.00 óráig, a Győri Szalon Csurák Erzsébettel készített interjúja pedig itt olvasható.

Fotók: Molnár György
a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Selymek-sejtelmek

48 kép