1066

Karácsony


A karácsony az év legszebb ünnepe, tele van a várakozás izgalmával. Mindenkinek mást jelent, a szeretetet, a fényt, Jézus születését. Karácsony ünneplésekor több ezer éves hagyomány részesei vagyunk: alapvetően ugyan az örömről, a felszabadultságról szól, de a téli napfordulóhoz is kötődik.

Márai Sándor szavai jutnak eszünkbe ilyenkor: „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” (Füves könyv)

A karácsonyt megelőzi az adventi négyhetes időszak. Maga az advent szó (adventus) is azt jelenti, eljövetel, érkezés, arra utal, hogy alatta a Megváltó eljövetelére várunk. A magyar karácsony szó jelentése szláv eredetű, a szláv korcsun szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent. A szó jelentése utal az új esztendőbe való átlépésre. Ugyanígy az angol Christmas Jézus Krisztus nevére utal. Ezzel szemben a német Weihnacht és a holland kertsmisse szent éjt jelent, tehát a szavak jelentése egyházi eredetű. A francia Noel, az olasz natale, a spanyol navidad, valamint a walesi nadoling a latin Natalis szóból erednek, melynek jelentése születés. A karácsony megnevezésére létezik még a skandináv Jul kifejezés. Nem lehet tudni pontosan, mit jelenthetett, de nagy valószínűséggel a télnek azt a szakaszát, amelyet ma is a téli ünnep időszakának tekintünk.

December 24-e leginkább várt pillanatai a karácsonyfa díszítése, a finom ételek és italok bősége, az ajándékok bontogatása és az éjféli mise. A karácsony a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepe, a 4. század óta december 25-én ünnepeljük Jézus születését. A középkorban karácsonnyal kezdődött az esztendő.

Az Újtestamentumban Lukács evangéliuma írja le Jézus születését. Mária Józsefnek, a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a júdeai Betlehembe ment Máriával, mert Augustus császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak, akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. (Más változatban a Napkeleti bölcsek kaptak jelet Jézus születéséről, ők keresték fel a kisdedet, és ajándékokat vittek neki.)

Sok hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz. A karácsonyi asztalra vagy közelébe helyezett tárgyaknak különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. A karácsonyi étkeknek is jelentősége van: a mák, a dió, a halételek szerencsét hoznak. A karácsonyfa a megújuló természet ősi jelképe. A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, Goethe már 1765-ben látott karácsonyfát, de csak 1774-ben, Az ifjú Werther szenvedéseiben írja le a fa körüli ünneplést, elsőként a német irodalomban. Magyarországra a 19. század húszas éveiben Bécsből, illetve Németországból jutott el a karácsonyfa. Először Brunszvik Teréz grófnő állított karácsonyfát 1824-ben, majd báró Podmaniczky családja körében tűnik fel. Az 1890-es évek közepén a Gundel cég készítette el az első szaloncukrot. Az első ajándékok a fa díszeiként jelentek meg, majd ez is átalakult.

A karácsony ünnepi hangulatához napjainkban hozzátartoznak a karácsonyi dalok is: Mennyből az angyal, Kiskarácsony, nagykarácsony. Talán az egész világon a legismertebb karácsonyi dal a Csendes éj: 1818-ban keletkezett, első alkalommal két énekes adta elő egy Salzburg melletti kis falu, Oberndorf templomában. A dal szövegének írója Joseph Mohr, a zenéjét Franz Gruber szerezte.

December 25-e a magyar paraszti életben a család ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. December 26-a, karácsony másodnapja István napja. István az egyház első vértanúja, államalapító királyunk, Szent István névadó szentje. Az egyik legkedveltebb névünnep. Egészség- és termésvarázsló napnak tartották karácsony másnapját: ha jó idő volt, azt tartották, jó lesz a termés. E napon is jártak még a betlehemesek, de ez a nap a regölés fő időpontja, ekkor jártak házról házra a regélők, hejgetők, alakoskodók. A regölés énekmondást jelent, ez a magyarság legrégiesebb köszöntő szokása, melyet a még nőtlen és a házas emberek közösen végeznek házról házra járva.

A karácsony legfőbb ellentmondása az, hogy a legnagyobb keresztény ünnep és a legnagyobb kereskedelmi ünnep is egyszerre. Számunkra azonban maradjon a szeretet, a békesség, a család és az öröm ünnepe!

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest : Planétás Kiadó, 1997., Tészabó Júlia: Karácsony : magyar hagyományok. Budapest : Kossuth Kiadó, cop. 2007.

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.12.25