962

Bővül a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítása


Új, egyedülálló honfoglaláskori leletetekkel bővül a Magyar Nemzeti Múzeum Kárpát-medence a Karoling-korban és a honfoglalás korában című tárlata. 2003-ban került elő a X. századi 17 sírból álló leletegyüttes. Az új kiállításrészben 8 lelet tekinthető meg, a tárgyak egy 10. századi, regionális szempontból kiemelkedő, Somogy megyei temetőből kerültek elő.

Kalandozás-kori temető, amelyben egészen szokatlan módon a sírok – a kor temetkezési szokásainak megfelelően – nyugat-keleti tájolásúak voltak, ugyanakkor itt kiegyenlített a nemek és a gyermek sírok aránya. 2003-ban az M7 autópálya Somogy megyei szakaszának építése során Balatonújlak-Erdődűlőn a megelőző feltárásoknál előkerült egy – a regionális szempontból kiemelkedő – 10. századi 17 sírból álló leletegyüttes.

A sírok, a kor temetkezési szokásainak megfelelően, nyugat-keleti tájolásúak voltak, ugyanakkor a Felső-Tisza vidéki – többségében férfi sírokból álló temetőkkel szemben – itt kiegyenlített a nemek és a gyermek sírok aránya. Viszonylag magas a lóval és/vagy lószerszámmal temetettek száma. Az ekkoriban használatos lószerszámzatból a feltárt sírokban általában a vas csikózabla, a hevedercsat és két kengyel kerül elő. Egyes emlékeken tausírozás nyomai figyelhetők meg, azonban a temető egészéből hiányoznak az ezüstből vagy a bronzból készített lószerszámveretek és díszek.

Egy sír kivételével minden sírban voltak használati tárgyak és/vagy ékszerek és viseleti emlékek. Az egykori ruhadíszek és ékességek többnyire ezüstből készültek. A sírokban fellelt pénzérmék alapján a temető jól keltezhető; a sírok egy része a nyugat-európai – a Provence-i Hugó és II. Lothar által vert – érmékkel biztosan a 10. század középső harmadára vagy az az utáni időszakra tehető. Ezek az érmék egyben arra is utalnak, hogy az ezt a temetkezési helyet választó közösség tagjai részt vehettek a nemzeti historikumban „kalandozásokként” számon tartott katonai vállalkozásokban. Az egykori közösség militáns jellegét mutatják a férfi sírok fegyvermellékletei is.

A lelőhely számos kérdést is új megvilágításba helyezett: az itt talált sírok gazdagsága ritka jelenség a Dunántúlon, a fegyvermellékletek sokasága pedig egyedi a 10. századi Kárpát-medencében. A csontokon végzett genetikai vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a sírok közt voltak olyan temetkezések is, amelyek között közeli, vér szerinti rokoni kapcsolatok feltételezhetők.

Az új kiállításrészben 8 lelet tekinthető meg. Ezek közül kiemelkedik az aranyozott ezüstlemezekből készült hajfonatkorong-pár, amely elsőrendű ötvösmunka. Előoldalán mitikus állatalakok láthatók, az oldalnézetben ábrázolt, virágkelyhet utánzó szájú állatalakok lábait és farkát növényi motívumokká alakította az ötvös, a finoman kidolgozott minta párhuzamai pedig megtalálhatók a bizánci és a steppei emlékek között.

Egyedülálló növényi palmettás díszítésű az az ezüst lemez, amellyel az egyik sírban feltárt nyerget díszítették: honfoglaláskori leletek közül ilyen még nem került elő.

A feltárást az MTA Régészeti Intézetének munkatársai végezték, a leletegyüttest a területileg illetékes Rippl-Rónai Múzeumba helyezték el Kaposváron, de a feldolgozás után a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállításrészében mutatkozik be először.

Fotó: Dabasi András
Forrás: kultura.hu

2015.12.23