1789

A höveji csipke nyomában

Interjú Kovácsné Pócza Ágnessel

Hövej kicsi település a Rábaközben, egy halászcsaládról kapta elnevezését, mára túl van fennállásának hétszázötvenedik évfordulóján. A természet erői azonban nem fogadták kegyeikbe ezt a falut. Számtalan alkalommal pusztított árvíz, s ez nehezítette az itteniek életkörülményeit. A szükség is közrejátszhatott, hogy pótlólagos megélhetési forrásokat kellett keresni, a lányok-asszonyok számára a kézművesség kínálkozott lehetőségként.

Hogyan került Hövejre a csipke? Egy Horváth Borbála nevű lány (asszonynevén Nyikos Gáspárné), a Pozsony megyei Pusztasomorján dajkaként szolgált, itt ismerkedett meg a hasonló lyukhímzéssel, s hozta haza és fejlesztette tovább. Az 1860-as évektől terjedt el a höveji csipke, s vált lokális hagyománnyá, de hamarosan eljutott a falun túlra is. Szorgalmas varróasszonyok együttesen dolgoztak, s a munka közben összeverődött társaság adomáit élvezték.

A magas mívű munkát megbecsülték, nem véletlenül lett hamarosan keletje a módos gartaiak körében. Az asszonyok munkái így leltek piacra, s biztosították a család kenyerének egy részét. Erről a százötven éves hagyományról beszélgettünk a Höveji Csipke Egyesület elnökasszonyával, Kovácsné Pócza Ágnessel, aki elkötelezett híve, gyakorlója ennek a művészetnek, mester fokon műveli ezt.

Hogyan került kapcsolatba a höveji hímzéssel?

Höveji vagyok, édesanyámtól ismertem meg ezen művészet fortélyait. Ő is hasonlóan tanulta meg. Hagyományként, nemzedékről nemzedékre öröklődött, így maradt meg a mai napig. 2013-ban elsőként került be a Megyei Értéktárba.

Ezt már a Magyar Értéktár követi?

2014-ben a Hungarikum Bizottság döntése alapján a Magyar Értéktár része lett mint Kiemelkedő Nemzeti Érték, amely a Hungarikum előszobája.

Jellemző ez még napjainkban is, mint kenyérkereseti forrás?

Nem, ma már csak kedvtelésből fordulnak a csipkekészítés felé.

Milyen nemzetközi sikerekről tud számot adni?

1954-ben Moszkvában, 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon csodálhatták meg a látogatók a hövejiek csipkéit, az elismerés, a díjazás sem maradt el. Az 1962-es Brüsszeli Világkiállításon aranyérmes lett.

Olvasmányaimból olyan – meg nem erősített – legendákról hallottam, miszerint az angol királynő koronázási ceremóniáján a beiktatási ünnepségre a koronát höveji csipkével ékesített párnán vitték, de ilyen csipke volt az albán királyné szobájában, sőt 1867-ben Sisinek is höveji csipkés térdelőpárnával kedveskedtek.

Erről én is csak hallomásból tudok.

Milyen szervezeti keretek biztosítják ma ezen hagyomány ápolását?

Itt a Höveji Csipke Egyesületé a legfontosabb szerep, célja a hagyományőrzés, a fiatalok bevonása, ismertség növelése, népszerűsítés, országos pályázatokon való részvétel. Kéthetente van összejövetel a Csipke Múzeumban, ahol szakmai tanácsokat nyújtunk a résztvevőknek.

Milyen anyagi támogatást élveznek?

2015-ben a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat százezer forinttal járult hozzá az oktatási költségekhez, most már magunk keresünk forrásokat, pályázatokat írunk.

Milyen kézzelfogható eredményeket lehet felmutatni a höveji csipke népszerűsítésében?

A kapuvári Pátzay Pál Általános Iskolában megalakult szakkört tudnám megemlíteni. Tizenhét beiratkozott tagot számlál. Szakmailag Farkas Katalin népi iparművész vezeti a foglalkozásokat. Pedagógus is képviselteti magát itt, Ivánkovicsné Udvardi Márta, aki szintén egyesületi tag. Heti egy alkalommal, pénteken kerül sor a szakköri foglalkozásra.

Ez szerencsés kezdeményezés, jó példa arra, hogyan tud egy oktatási intézmény reflektálni a helyi igényekre. Működik-e Hövejen múzeum?

Az egykori kultúrházból alakult a Höveji Múzeum, konferenciateremmel is büszkélkedhetünk. Itt gyönyörködhetnek a csipkegyűjteményben. A höveji csipke 2010-ben a Szabadalmi Hivataltól örökös földrajzi védjegyoltalmat kapott. Ez a minőség védelmében garancia. Sopronban a Pedagógus Művelődési Házban a Népi Díszítők Alkotó Körének legtöbbje tanulja a höveji csipkekészítés fortélyait. Jómagam csipke egyesületi elnöki minőségemben a kiállítások koordinálásával, országos pályázatokkal foglalkozom. Győrben Véghné Lőrincz Ágnes népi iparművész e műfaj zászlóvivője. Az Iparkamara szándékozik szakkört indítani, ezzel is bővíti a höveji csipke megismerésének lehetőségét és művelőinek körét.

Az országos politika is képbe kerülhet ezen a téren, maguk mögött tudhatják a helyi országgyűlési képviselő, Gyopáros Alpár támogatását. Olvastam, hogy ezzel a csipkével fejkendőket, szoknyákat, terítőket, oltárterítőket díszítettek. Milyen felhasználási területekkel találkozhatunk jelenleg?

Napjainkban változatos felhasználási lehetőségek kínálkoznak. Vegyük például a lakástextíliákat, itt függönyök, terítők adnak erre lehetőségeket, a viseleti darabok közül a menyasszonyi ruhák, kötények, blúzok, kiegészítőknél is ugyanígy, mint ékszereknél, fülbevalóknál, nyakékeknél, karkötőknél élnek vele. Speciális alkalmazási lehetőség a szakralitás világa: oltárterítők, kehelyalátétek.

Milyen jelentős munka került ki az Ön kezei közül a közelmúltban?

A soproni Szent Margit templom számára készítek oltárterítőt, de a Szent Mihály- és a Szent Imre templomok részére is dolgoztam.

Mennyire ismert a höveji csipke országszerte?

Ezen a téren még sok a tennivaló, a határon túl nagyobb ismertségnek örvend. A vásárlók köre is javarészt külföldiek köréből kerül ki, ez az anyagi lehetőségekkel magyarázható.

Olvastam, hogy Dr. Barsi Ernő néprajzkutató népdalgyűjtő úton járt Hövejen. Akad-e olyan helyi népdal, melynek szövegében szerepel a höveji csipke?

Ilyenről nem tudok, de Ernő bácsival volt kapcsolatunk; jelenleg lányával, Barsi Hajnával tartjuk a szakmai ismeretséget.

Köszönöm a beszélgetést!

 

Globalizálódó világunkban nagyon fontos az értékek megőrzése. Kis ország vagyunk, idegen nyelvcsaládi környezetben, ezért fokozottabban kell küzdenünk kulturális értékeink fennmaradásáért, mert a nemzeti összetartozás kohéziója, az egyetemes művelődési anyag szerves része.

A népművészetet a romantika korszaka fedezte fel, nyúlt le a népi gyökerekig. A népi motívumok, népdal, egyéb népművészeti ágak sajátos stílusjegyei egy adott tájegység jellegzetességét, zamatát adták. Legősibb magyar díszítő mód a szövetből kimetélt és ismét felvarrt forma, amely már az ázsiai sátorlakások falán díszeleghetett – írta Hollós Lászlóné Hövej népművészete című munkájában.

A témával mások is foglalkoztak, mint például Vargáné Molnár Zsuzsanna (Így pókolnak Hövejen), vagy említhetjük Mészáros Gizella munkáját. Ezekből megismerjük a pókolás technikáját, illetve a höveji hímzés változatait. Beavatnak bennünket a felhasználandó anyagok mellett a megfelelő szerszámok titkaiba is.

Mit tehet e sorok írója, s majdani olvasója? Fejet hajthat mindazon asszonyok előtt, akiknek köszönhetően nem halt el ez a hagyomány.

Csiszár Antal

2015.12.16
64