824

100 éve született „A Hang (The Voice)”, Frank Sinatra


Francis Albert „Frank” Sinatra olasz bevándorlók gyermekeként született 1915. december 12-én az amerikai Hobokenben. Édesapja a város tűzoltókapitánya volt, édesanyja, Natalie Della Garaventa pedig, akit mindenki csak Dolly-nak hívott, a helyi demokrata párt egyik befolyásos szószólója, valamint hírhedt „angyalkacsináló” az otthonában működtetett „üzletről”. Az illegális abortuszok elvégzése miatt több alkalommal letartóztatták, és eljárás is indult ellene.

Frank Sinatra 16 éves korában otthagyta iskoláit, és végül sosem érettségizett le. Kezdetben újságkihordóként dolgozott a Jersey Observernél, de fő érdeklődési köre mindig is a zene volt. Már 8 évesen éjszakai klubokban énekelt, és a harmincas évektől kezdve hivatásosként űzte a szakmát. Autodidakta módon fejlesztette tudását, de kottát olvasni soha nem tanult meg. 1935-ben csatlakozott a The Three Flashes elnevezésű, helyi énekegyütteshez, amely Sinatraval kiegészülve a Hoboken Four (Hobokeni Négyek) néven híresült el.

1935 végén otthagyta az együttest, és hazaköltözött Hobokenbe. Az édesanyja szerzett neki állást egy jó nevű bárban mint „éneklő pincér”. 1939. március 18-án rögzítette élete első demofelvételét, az Our Love című dalt. Júniusban Sinatra újabb szerződést írt alá, amely ezúttal egy évre szólt, és jól is jövedelmezett a számára. Ez év júliusában megjelent első hivatalos kislemeze, a From the Bottom of My Heart.

Tommy Dorsey-val való találkozása megalapozta a sikerét, 1940-ben több, mint negyven dalt vettek fel és adtak ki – mindegyiknek óriási sikere volt. Az I’ll Never Smile Again című kislemez 12 héten át vezette a slágerlistákat, Frank Sinatra azonban mégsem volt elégedett. A Dorsey-val való szerződése erősen megkötötte a kezét, és emiatt sűrűn összevesztek. 1942-ben szerződést szegve felvette első önálló dalát, majd még ugyanebben az évben el is hagyta a Dorsey Bandet.

1941 májusára Frank Sinatra igazi sztár lett. Ő volt az első énekes a szakma történetében, akikért kamaszlányok milliói rajongtak. 1943-ban a Columbiával kötött szerződést mint szóló énekes, és innentől kezdve szinte megállíthatatlan lett. A legnagyobb sikereit a második világháború alatt érte el, amiért nagyon sok kritikát kapott. A katonaság alkalmatlannak nyilvánította a szolgálatra egy fülsérülés miatt: sokan gyűlölték ezért, hiszen amíg az Államok életerős, bátor férfijai az életüket áldozták a háborúban, addig ő sikert sikerre halmozott, rengeteg pénzt keresett, és szebbnél szebb nők keresték a kegyeit. Első önálló albumát, a The Voice of Frank Sinatra címűt 1946-ban adta ki, öt évvel később, 1951-ben lépett fel először később imádottá vált városában, Las Vegasban.

Első fontosabb filmszerepét 1945-ben kapta: Gene Kelly oldalán játszhatott a Horgonyt fel! című legendás zenés filmben. Ezután filmsztárként is kapósnak számított. A Most és mindörökké című drámában nyújtott alakításáért 1953-ban Oscar-díjjal jutalmazták a legjobb mellékszereplő kategóriában. 1966-ban Emmy-díjat nyert a Strangers in the Night és az It Was a Very Good Year című dalaival. 1967-ben, hogy lánya, Nancy karrierjét beindítsa, felénekelt vele egy duettet, a Something Stupid címűt, amelyet ma is örökzöld slágerei között tartanak számon, és rengetegen feldolgozták már.

1971 júliusában nyugdíjba vonult, ám ezt nem sokáig bírta. Már 1973-ban visszatért a köztudatba Ol’ Blues Eyes is Black című lemezével. 1974 januárjában szeretett városába, Las Vegasba ment, hogy fellépjen a Ceaser’s Palace-ben. 1979-ben karrierjének 40 éves fennállását és 64. születésnapját Las Vegasban ünnepelte, ekkor Grammy Életműdíjjal jutalmazták. 1990-ben világkörüli turnéra indult, melynek során utolsó alkalommal lépett fel a nagy legenda, Ella Fitzgerald társaságában.

1993-ban, mindenki nagy meglepetésére Sinatra visszatért a Capitolhoz, és kiadta a Duets című albumát. 1994 márciusában, egy virginiai koncertje során rosszul lett, és összeesett a színpadon. Utolsó fellépésére még ugyanebben az évben került sor Japánban, majd decemberben megkapta a Legend Award-ot. 1995-ben, a 80. születésnapja alkalmából az Empire State Building az ő tiszteletére kék fényárba borult.

Érdekesség, hogy a My Way című dalt azonosítják a legtöbben személyével, pedig ezt a számot Paul Anka egy francia dal alapján írta, és eredetileg nem is neki szánta, hanem David Bowie-nak, a brit menedzsereinek azonban nem tetszett a szöveg.

1997-ben szívrohamot kapott, melyből sosem gyógyult fel, és végül 1998. május 14-én, a második szívrohamát követően, 82 éves korában elhunyt. Halála után Las Vegasban 10 percre kihunytak a fények, Bill Clinton amerikai elnök külön megemlékezett róla, Elton John pedig minden idők legjobb előadójának nevezte. Frank Sinatrát május 20-án helyezték örök nyugalomra a Beverly Hills-i római katolikus temetőben. Temetésén többek között ott volt Sophia Loren, Bob Dylan, Kirk Douglas, Jack Nicholson és Tony Curtis.

Az amerikai kongresszus december 12-ét Frank Sinatra Napnak nyilvánította. Ma már sokan csak „A Hangnak”, vagy az „Öreg Kékszeműnek” nevezik.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, https://starity.hu/sztarok/frank-sinatra/eletrajz/, http://24.hu/tudomany/2010/12/12/az-oreg-kekszemu-frank-sinatra-szuletesnapja-1915/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.12.12