1323

Ukrán művészházaspár kiállítása a Múzeumházban


Inna Baricseva-Kabanova és Alexander Kabanov már nem először állít ki Győrben. Ezúttal, december 5-én nagyrészt meseszerű zománcképeiket láthatták azok, akik ellátogattak a Káptalandomb alján, a Bécsi kapu tér 4. alatti Múzeumház második emeletén lévő kiállítótérbe, ahol Lebó Ferenc szobrászművész, a galéria tulajdonosának köszöntője után Németh Vilmos műgyűjtő, a győri Orosz-Magyar Egyesület tagja a következőket mondta el a művészekről.

Inna Baricseva-Kabanova Ukrajnában, művészcsaládban született 1964-ben Ivan Baricsev Szergejevics művész-tanár gyermekeként. 1983-ban Vizsnyickben művészeti középiskolát végzett, majd 1990-ben Moszkvában a Műszaki Egyetem „Textíliák művészi megformálása” szakon szerezte diplomáját.
Ukrajnában a Sribljak V. J. nevét viselő iparművészeti kollégiumban tanított, ahol 1995-től a „Szövő” tanszéket, 1999-2007-ig a „Díszítő művészet” tanszéket vezette. 2007-től csak művészi alkotó munkájának él, és kiállítások szervezésével foglakozik. 1994-től számos kiállítása volt Ukrajnában és külföldön egyaránt. Tagja az Ukrán Művészek Nemzeti Szövetségének és az Ukrán Dizájnerek Szövetségének.

Alexander Kabanov 1960-ban született Moszkvában. Édesapja Viktor Kabanov festőművész. A Moszkvai Képzőművészeti Középiskolába járt, majd a moszkvai Sztroganov Iparművészeti Főiskola monumentális festészet szakán tanult. 1987-ben diplomázott, 1988-ban részt vett a Moszkvai Ifjúsági Palota mozaikjainak elkészítésében.
1988-1990-ig Moszkvában, Omszkban és Novoszibirszkben kapott felkérést több falfestmény elkészítésére. 1992-ben a novoszibirszki Alexander Nyevszkij székesegyház freskóin dolgozott, 1994-ben pedig az omszki székesegyházban készített falfestményeket. Tanulmányúton Belgiumban, Szíriában és Thaiföldön járt. 1998-tól él Budapesten, tagja az Orosz Művészek Szövetségének, 1999-től pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 2007-től tevékeny résztvevője a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepnek.

Az ünnepségre a művészek elhozták hozzátartozóikat is. A megnyitó utáni baráti beszélgetések kiváló alkalmat szolgáltattak a jelen lévő Ferencek (Lebó, Horváth) névnapjának „még nem késő” megünneplésére is. Az est csúcspontján megjelent a pirosba bújtatott Horváth Ferenc – „a Mi-kulásunk” –, és szaloncukrot osztott az arra érdemeseknek, azaz mindenkinek.

Molnár György
a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagja


2015.12.09