1204

Jászai Marinak, a „Nemzeti Színház nagyasszonyának” avattak emléktáblát egykori győri lakhelyénél


December 7-én hétfőn, 14 órakor avatták fel Győrben az Aradi vértanúk útja 6. szám alatt Jászai Mari emléktábláját, aki életének néhány esztendejét ebben a házban töltötte. Dr. Somogyi Tivadar alpolgármester bevezetőjében elmondta, miként született az ötlet, hogy az ország egyik legnagyobb színésznője előtt ily módon tisztelegjenek.

Tavasszal olvasta egy levéltáros győri neves személyiségekről szóló írását. Ebből kiderült, hogy Jászai Mari gyermekkorának 6-7 évét Győrben töltötte. A hányattatott sorsú színésznő azután elkerült a városból, és csak 1867-ben, 17 évesen tért vissza. Csatlakozott egy vándor színtársulathoz, majd elindult azon a rögös úton, amely az országos hírnévhez és a Nemzeti Színház örökös tagságához vezetett.

Az emléktábla ötletéhez szívesen csatlakozott Forgács Péter, Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, aki egy kis történettel adózott a legnagyobb magyar tragikának. Pályája elején Jászai Mari segédszínészként dolgozott. Mivel tehetsége már ekkor megmutatkozott, sorra küldték neki a szerződtetési ajánlatokat. Ő azonban át se vette ezeket a leveleket, annyira nem hitt magában. Amíg végül a Nemzeti Színház igazgatója személyesen fel nem kereste, hogy társulatába hívja. Jászai Mari csak akkor hitte el, hogy az ország első színházának tagja, amikor már Gertrudis szerepét játszotta. Forgács Péter a Jászai-díjasok nevében is köszönetet mondott az emléktábláért, és mindenkinek figyelmébe ajánlotta a fantasztikus színésznő élettörténetét. Emlékirataiból Mihályi Orsolya színésznő olvasott fel részleteket.

„Milyen különös adomány színésznek születni! Mi lett volna belőlem, ha nem ismerem meg ezt a pályát? Úgy születtem színésznek, mint ahogy az ember jónak, vagy rossznak, szépnek, vagy rútnak születik. Én arra születtem, hogy szétforgácsoljam a lelkem száz ember számára, és hogy magamnak ne maradjon egy emberre való lélek se.
Az én életem sohasem volt könnyű a béke szép idejében sem. Akkora kötelességérzettel születtem, hogy mindig a földre nyomott valami szörnyű felelősség súlya. Mintha a születésemmel egy rettenetes kötvényt írtam volna alá a sorsnak, hogy én rendet teremtsek a földön, igazságot tegyek, és meggyógyítsak minden bajt.
Csak a színpadon pattant le a fejemről ez a szorító abroncs. Csak a színpadon voltam boldog.” (Jászai Mari)

Szabados Éva

Az idézetek forrása: http://mtdaportal.extra.hu/books/jaszai_mari_emlekiratai.pdf

A Jászai Marit ábrázoló kép a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.


2015.12.08
13