901

December 8. – Csata a Falkland-szigeteknél

Ezen a napon történt

Az első világháború nem elsősorban a tengeri ütközetekről emlékezetes, noha a világméretű konfliktus során a vizeken is összecsaptak az Antant és a Központi hatalmak erői. Még olyan távoli pontokon is egymásba botlottak az ellenfelek hajói, mint a Csendes-óceán vagy a Falkland-szigetek. Mikor a „Nagy háború” kitört, a Német Birodalom csendes-óceáni gyarmatain tartózkodó hadihajók Maximilian von Spee vezetésével egy kis cirkálóflottillává álltak össze, hogy a brit hajózási útvonalakon blokkolják a hadianyagok szállítását.

Bár ez a világtengereket uraló brit haditengerészet túlereje miatt eleve kudarcra ítélt kísérlet volt, von Spee megtette, amit lehetett. Öt hadihajójával Dél-Amerika felé vette az irányt, hogy az Atlanti-óceánra tegye át hadműveleti bázisát. Útjuk során 1914. november 1-én összecsaptak a britek 4 hajóból álló kötelékével a Coronel-foknál (Chile), és több, mint 100 év után a britek először szenvedtek vereséget tengeri ütközetben. Von Spee hajói 2 brit cirkálót elsüllyesztettek, míg maguk gyakorlatilag kárt sem szenvedtek. Ugyanakkor a németek ekkor már komoly szénhiánnyal küzdöttek, és ellőtték lőszerkészletük felét.

A vereség miatt a brit admiralitás gyorsan olyan új hajókat rendelt a térségbe Sturdee altengernagy parancsnoksága alatt, amelyek mind sebességben, mind tűzerőben felülmúlták von Spee hajóit. Végül a német parancsok a Falkland-szigetek fővárosának kikötőjében egyenesen belebotlott az ellene rendelt britekbe, mikor Stanley városának (a képen) szénraktárait akarta megsemmisíteni. A németek ereje ekkor 5 cirkálóból és 3 teherhajóból állt. A britek 1 csatahajót, 2 csatacirkálót és 5 cirkálót állítottak ezzel szembe, és lövegek tekintetében elsöprő túlerővel rendelkeztek mind a lőtávolságot, mind pedig a kalibert tekintve.

1914. december 8-án, 13 órakor a brit csatacirkálók kezdték a tüzelést. Spee látva, hogy sokkal gyorsabb és erősebb ellenféllel néz farkasszemet, két páncélos cirkálóval felvette a harcot, hogy feltartsa az ellenséget, míg többi hajóját menekülésre utasította. A két halálra ítélt német páncélos cirkáló (a Scharnhorst és a Gneisenau) hősies küzdelme ellenére nem volt képes komoly kárt okozni a britekben, míg ők végzetes találatok sorát kapták. A menekülő három német cirkáló közül kettőt utolértek, és szintén szétlőttek a britek, egyedül a Dresden kerülte el ezt a sorsot, őt csak 1915-ben éri utol majd a vég.

A négy elsüllyedt német hajóval együtt csaknem 2000 tengerész is elpusztult, köztük von Spee és két fia is. Később a német haditengerészet méltán tartotta hősei között, hiszen kapitányként nem hagyta el süllyedő hajóját. Az ütközetben a britek mindössze 10 halottat és 19 sebesültet veszítettek, és véres revánsot vettek az egy hónappal korábbi chilei vereségért.

A brit győzelem a Falkland-szigeteknél azt jelentette, hogy ettől kezdve a német cirkálók már nem tudták komolyan fenyegetni az Antant hatalmak tengeri útvonalait, egészen addig, míg a németek át nem álltak a tengeralattjáró-hadviselésre.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Halpern, Paul: A Naval History of Wolrd War I. London: UCL Press, 1995.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.12.08