3198

Gyógyítás és orvosi tanácsok a 16. század legelején

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 12. rész

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösség Tér muzeális gyűjteményében számos nem helyi vonatkozású régi könyv is található. A könyvtár jogelődjének számító Győri Városi Közkönyvtár vezetői tudatosan törekedtek arra, hogy az állományt értékes könyvhagyatékok megvásárlásával is bővítsék. Például Ruschek Antal győri kanonok, belvárosi plébános könyvtárából származik legrégibb antikvánk, az 1500-as évek elején megjelentetett Liber de arte distillandi Simplicia et Composita. Das nüv buch d rechte kunst zu distilliere. Ouch vo Marsilio ficino vn anderer hochberpmter Artzte natürliche vn gute künst zu behalte den gesunde leib vnd zuuertryben die kranckheit mit erlengerug des lebens című kötet.

A megyei könyvtár harmadik legrégibb könyve két művet tartalmaz. Az első Hieronymus Brunschwig (névváltozatként Brunschwyck) német sebészorvos, gyógyszerész írása. A strassburgi születésű Brunschwig (1450-1512/1513) orvosi tanulmányait Bolognában, Páduában és Párizsban folytatta. Ezt követően seborvosként és sebészként praktizált, és nagy gyakorlatot szerzett a lőtt sebek kezelésében. 1497-ben jelent meg sebészeti könyve Buch der Cirurgia Handwirckung der Wundartzney címmel. Ez a sebészeti kézikönyv egész Európában elterjedt, és a 17. századig nagy népszerűségnek örvendett. 1500-ban tért vissza szülővárosába, ahol városi orvosként működött. Orvosi tevékenysége során Brunschwig „nagy tudásanyagra tett szert a gyógyszerek terén is, amelyeket többnyire desztillációval állított elő”.

A desztilláció az arab kultúrkörből ismert tudomány, amelyet Európában a 14. századtól kezdtek el tömegesen használni. A desztilláció, azaz a lepárlás segítéségével „számos új folyékony vegyületet és készítményt fedeztek fel, amelyek később a gyógyszerkincsbe is bekerültek”. Az első és egyben leghíresebb mű, amely a desztillációról szólt Hieronymus Brunschwig Liber de arte distillandi… című kötete, amely Kleines Destillierbuch címen is ismert. Először Strassburgban jelent meg nyomtatásban 1500-ban.

Brunschwig írásában részletesen ismerteti a desztillációval kapcsolatos berendezéseket, műveleteket és anyagokat, valamint a különböző „növényeket és gyógynövényeket, a gyógyszerkészítés, a párlatok készítésének módját”.

Az első részben a szerző a különböző desztilláláshoz szükséges eszközöket és technikákat ismerteti. Leírja ezeket a készülékeket és a szükséges felszerelést, valamint részletes útmutatót nyújt ezen eszközök építéséhez is. Öt-öt különböző módszerét sorolja fel a desztillálásnak: egyrészt azokat, amelyek nem igényelnek különösebb költséget (desztillálás szűrőn keresztül, desztillálás a napon, desztillálás kenyértésztában, desztillálás lótrágyában, desztillálás hangyabolyban), másrészt azokat, amelyek bizonyos pénzösszegek befektetésével járnak (desztillálás tengervízben, desztillálás ló gyomorban, desztillálás hamuban, desztillálás homokban, desztillálás tűzben).

A második részben szerepelnek azok a növények, amelyekből desztilláció segítségével orvosság nyerhető. Hieronymus Brunschwig jól ismerte országának növényeit. Ez a műve volt az egyetlen olyan kora újkori nyomtatvány, amely kiterjedt botanikai adatokat és közléseket tartalmazott, ezáltal a 16. századi botanikai könyvek előzményének is tekinthetjük. Saját tapasztalatai alapján olyan pontosan írta le Brunschwig a növényeket, hogy az olvasó felismerhesse azokat. Sok olyan növényt is ismertetett, amelyek nem szerepeltek az addig megjelent gyógynövény könyvekben.

Brunschwig írásait Johannes Grüninger strassburgi nyomdász jelentette meg. Grüninger Würtembergből került Strassburgba, ahol 1482-ben kapta meg a polgárjogot. 1483-ban üzlettársával közösen nyomtatott, később azonban önállósult, és műhelyét egészen 1529-ig vezette. A könyvtár állományában lévő példányt 1505-ben adta ki Grüninger. Ez a kiadás is illusztrált, Brunschwig desztillációhoz használt eszközeinek ábrázolásai, valamint az általa felhasznált növények képei szerepelnek a kötetben. Grüninger ugyanis számos különleges, fametszettel illusztrált kiadványt készített, mivel a nyomda mellett saját műhelyt tartott fenn, ahol a kötetek illusztrációihoz kiváló minőségű fametszeteket készítettek. A 15-16. század fordulójára váltak Grüninger fametszetei a legvirtuózabbá, valamint a fametszettechnika lehetőségeit addigra sikerült teljesen kihasználni. A második rész növényeinek illusztrációjához Grüninger egy 1497-es kiadású Hortus sanitatis kötet fametszeteit használta fel. Azonban nem talált valamennyi, a szerző által leírt növényekhez megfelelő ábrázolást. Ezekben az esetekben az eredeti növényhez a legjobban hasonlító képet nyomtatták a kötetbe.

A mű sikerét igazolja, hogy az első kiadást még számos követte (1505, 1509, 1515, 1521, 1528, 1531 és 1537), ezeket is Grüninger és fia adta ki. 1517-ben holland, 1527-ben pedig angol fordításban jelent meg, sőt 1559-ben még cseh nyelven is kinyomtatták Olmützben. Még a 17. század folyamán is (1610-ben és 1614-ben) kiadták Frankfurtban. Jó néhány szerző saját műveihez használta fel Brunschwig írását.

A kötetben szereplő másik mű a humanista filozófus és orvos Marsilio Ficino (1433-1499) De triplici vita libri tres (Három könyv az életről) című művének német fordítása Das Buch des Lebens (Az élet könyve) címmel. A könyvtárunk állományában található változat 1509-ben jelent meg Strassburgban, szintén Johannes Grüninger kiadásában.

Marsilio Ficino Cosimo Medici pártfogoltjaként Firenze, Pisa és Bologna egyetemein tanult klasszikus nyelveket, retorikát és orvostudományt. Bolognában rövid ideig orvosként is dolgozott, de teológiai tanulmányait követően 1473-ban papi pályára lépett. Platón művei az ő fordításai és kommentárjai miatt reneszánszukat élték: 1462 és 1484 között ugyanis Platón valamennyi művét lefordította latinra.

Ficino legtöbbet kiadott és legtöbbet olvasott műve a De vita libri tres 1489-ben Firenzében jelent meg először nyomtatásban. A kötetben a szerző három egymástól különálló művet kapcsolt össze.

Az 1. könyv De vita sana, az egészséges életről szól, amelynek megírására barátai bíztatták. Ebben a részben tudósok számára nyújt egészségügyi tanácsokat és recepteket. Például olyan fejezetek szerepelnek ebben, mint „Melyik óra a legalkalmasabb a szellemi munka megkezdésére, és miként folytassuk?”, „A fejfájás”, „A szem ápolása”, stb. Ez volt az első olyan mű, amely egy konkrét csoport számára ad egészségügyi útmutatásokat.

A 2. könyv a De vita longa – A hosszú életről címet kapta, mivel a tudósok nemcsak egészségesen, hanem sokáig akartak élni, ezért Ficino – az előző rész folytatásaként – tanácsokat ad arról, hogy „odafigyeléssel és gondoskodással miként őrizhetik meg késő öregkorukig egészségüket, illetve miként nyújthatják meg élettartamukat a még gyengébb fizikumúak is”. Például olyan témákról értekezik, mint az „Étrend, életmód, az idősek gyógyszerei”, vagy „Az idősek étrendje, lakhelye, szokásai”.

A mű 3. könyvét, amelynek címe De vita coelitus comparanda – Hogyan nyerhetünk életet az égtől volt, a szerző a magyar Mátyás királynak ajánlotta. Ficino ebben a részben „a medicina felépítését rajzolja meg asztrológiai alapon”. A bolognai egyetemen, ahová Ficino is járt, például az orvostudomány és az asztrológia között „szoros összefonódás alakult ki”, olyannyira, hogy ezeket egymással való összefüggésükben tanították. Ebben a fejezetben olyan témákról esik szó, mint például „A világ összhangja. Az emberek természete a bolygók szerint. Miként jöjjön létre a vonzás az egyes bolygóktól. Miként segíthetjük szerveink működését a Holdnak a jegyekhez és az állócsillagokhoz viszonyított helyzete révén” vagy „Miként kell felhasználnunk a bolygók segítségét a gyógyszerekkel kapcsolatban”. A 3. könyv: „a mágia elméletének legbefolyásosabb reneszánsz műve lett”.

Ezen írása miatt számos támadás érte, különösen az egyház képviselői részéről az asztrológiai és mágikus szempontok érvényesítése miatt. Ennek ellenére Ficinonak ez a műve számos kiadást megélt, olaszra és németre is lefordították. A kötetben szereplő német nyelvű fordítást a strassburgi orvos és nyelvtudós Johann Adelphus Muling (1485-1533) készítette.

A nyomdász az első mű esetében nem lap-, hanem oldalszámozást használt, a második műben sem oldal-, sem lapszámozás nem szerepel. A szöveget – néhány kivételt eltekintve – két oszlopba szedték. Az iniciálék szinte teljes mértékben hiányoznak: helyüket az ún. reprezentások, azaz az üres mezőbe írt kisbetűk jelzik. A kötet egykori tulajdonosa a képek alá beírta a növények latin neveit, emellett az aláhúzások is bizonyítják, hogy a kötet használatban volt.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:
Magyar nagylexikon vonatkozó szócikke; https://de.wikipedia.org/wiki/Kleines_Destillierbuch; Filozófia főszerk. Boros Gábor Budapest. Akadémiai Kiadó, 2007.; Békés Enikő: Asztrológia, orvoslás és fiziognómia Galeotto Marzio műveiben Budapest. Balassi K., cop. 2014.; Imregh Mónika: Marsilio Ficino – orvosságos ember vagy a szellem gyógyítója? A De vita libri tres asztrológiai és mágikus vonatkozásai. In: A spirituális közvetítő Budapest Károli Gáspár Református Egyetem L’Harmattan K., 2014

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején
- 10. rész: Magyar tudósok az északi sarkkörön túl
- 11. rész: II. Pius pápa nyomtatott levelei 1481-ből

2015.12.04