3986

A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop

Várostörténeti puzzle – 40. rész

A Mária-oszlop (Jeney Lajos felvétele 1927-ből) több, mint három évszázada áll Győr főterén, ezalatt a győriek tucatnál több nemzedékét láthatta maga körül. Részese volt a hétköznapok vásári, piaci forgatagának, az egyházi ünnepeken a 17-18. században a jezsuiták körmeneteinek. Szombat estéken a buzgó hívek gyűltek össze körülötte Mária énekeket énekelni.

Kollonich Lipót győri püspök 1687-ben két birodalmi aranyat, 1688-ban 78 forintot adott a zenészeknek, hogy szombatonként az új Mária-szobor előtt a téren az éneklést zenekarral kísérjék.

A 19. században többször is embertömeg hullámzott körülötte, így 1848. március 15-én is a szónokokat hallgatva. 1860. április 30-án, Széchenyi gyászistentisztelete után 10-12 ezer ember tolongott a téren. A huszadik században ballagó bencés diákok gyülekeztek kerítésénél, máskor előfordult, hogy a május elsejei felvonulók sorakoztak transzparenseikkel a kőkerítés oldalánál. Legutóbb pedig vásárok, népünnepélyek, a fesztiválok programjainak tanúja lehetett.

A három évszázad azonban az emlékművön sem múlt el nyomtalanul, kisebb-nagyobb mértékben többször fel kellett újítani, sőt négy, a korláton álló szobrát el is veszítette a 19. század végén.

Győr legrégebbi köztéri szoborcsoportját 1686-ban hatalmas költségből készíttette el Kollonich Lipót győri püspök, aki Buda töröktől való visszavételének akart emléket állítani. A szobor talpazatán elhelyezett felirat szerint Kollonich ugyanazon a napon lett bíborossá, amikor Buda felszabadult a török félhold 145 éves igájából.

Harsányi Lajos a hit és haza szobrának nevezte a Mária-oszlopot. A 17. század üzenetét, az akkori emberek küzdelmeit és hitét közvetíti felénk. Egyszerre állított emléket Magyarország egyik legfontosabb hadászati, történeti eseményének, Buda visszafoglalásának, ugyanakkor hirdette Magyarország védelmezőjének, Szűz Máriának dicsőségét. A katolikus vallásban ismert, hogy Szent István az országot Mária oltalmába ajánlotta, ezáltal Mária az ország számára Magyarország Patronája, Magyarország pedig Mária Országa (Regnum Marianum) lett. Nem véletlen, hogy a szobrok közt megtalálható Szent István, Magyarország védőszentje, Szent Lipót, Ausztria (és Kollonich Lipót) védőszentje is.

A szobor helyét is gondosan megtervezték: a jelenlegi Széchenyi térre, a régi Győr piacterének – a később megépült Lloyd nélküli tér – közepére, pontosan az akkori jezsuita (a mai bencés) templommal szemben helyezték el.

Kollonich Lipót ifjú korában a török elleni harcokban maga is részt vett, később mint a királyi kamara elnöke, a török elleni felszabadító háborúk anyagi hátteréről gondoskodott. A jezsuiták a török kiűzése után a katolikus hit megújításában jelentős szerepet játszottak. A budai eseményekhez az egyik győri kapcsolódás, hogy a felszabadított Budára Kollonich Lipót győri püspök a győri társházból küldött jezsuita szerzeteseket.

Városunk és Buda visszafoglalásában a másik kapcsolat, hogy a harcokban a győriek is kivették részüket. Fiáth János egykori magyar hajdúvajda – mint a győri helyőrség magyar hajdúinak gyalogsági parancsnoka – 600 győri hajdút vezetett az utolsó rohamnál, és Fiáth volt az első, aki a budai vár északnyugati tornyára kitűzte a magyar lobogót. Később Győr vármegye alispánjává, majd az erdélyi udvari kancellária tanácsosává nevezték ki. (Bár ma is vitatják, hogy ki tűzte ki elsőként a zászlót, Fiáth János elsőségéről Galánthai gróf Esterházy Pál nádor igazoló oklevele tanúskodik.)

Ezen a felvételen még jól látható a kőkerítésen az 1897-es felújításkor eltávolított négy szobor, ekkor még a kerítés tetején sűrű lándzsás vasrács volt:

A Széchenyi téri Mária-szobor jeles alkotóját a kutatók nem tudták azonosítani, a szoborcsoport mintáját a bécsújhelyiben vélik felfedezni. Felépítése egyszerű, lépcsőzetes piramisszerkezetű. Jelenleg öt szobor, kilenc dombormű, két emléktábla alkotja a kompozíciót.

2009-ben, a térburkolat cseréje idején a régészeknek sikerült feltárni a szobor alapjainak egy részletét: az építők boltíves alapokat építettek az emlékműnek. Az építmény alsó fokát szögletes kőbabákból álló kőkerítés képezi, ahogy említésre került, és a felső képen látható, itt a négy szobor állt 1897-ig. Az alábbi színezett litogáfián is ez látszik:

A szoborcsoport talapzata párkányokkal, kőkeretekkel gazdagon tagolt kockaépítmény. A három méter alapzatot párkányzat osztja ketté.

Az alsó rész két oldalán latin szövegű felirat van (ennek magyar nyelvű fordítását 1990-ben helyezték el), a harmadikon Kollonich Lipót győri püspöki címere, a negyediken palermói Szent Rozália domborműve kapott helyet.

A késő-reneszánsz talpazat második szintjén a szimmetria érvényesül: levélkoszorúval keretezett kördomborműveken Szent Flórián, Szent Márton, Árpádházi Szent Erzsébet és Krisztus ábrázolás látható. A sarokrizalit mezőben dús gyümölcsfüzéreket faragott a készítő.

A talpazat négy sarkán barokk stílusban fehér márványból készült szobrok állnak Keresztelő Szent János, István király, Szent Lipót, Páduai Szent Antal.

A talpazat folytatása a második, kisebb átmérőjű, négyszögletű kőtalapzat, rajta további domborművek: angyalok szentségtartóval, Xavéri Szent Ferenc kezében kereszttel, Loyolai Szent Ignác miseruhában, Szent Sebestyén mellébe fúródó nyíllal.

Az 1910-es felvételen repedések és a párkány szélén kinőtt gyomok láthatók:

E második talapzatból magasodik ki a hat méter magas, vörösmárvány oszlop, melyen áll a Boldogságos Szűznek két méternél magasabb szobra, karján a gyermek Jézussal és kezében a királyi pálcával. Lábai alatt a sárkány és félhold, fején előbb barokk, majd magyar, később újra barokk korona. (A gyermek Jézus fején a glóriát napjainkra barokk koronára cserélték.)

Az évszázadok során az időjárás viszontagságainak kitett szobor többször szorult felújításra, restaurálásra. A 19. század első felében már nagyobb javítás vált szükségessé. 1833-ban közadakozásból gyűlt össze 893 forint, amelyből Marschal József és Ferenc győri kőfaragó szobrászokat fizették ki.

Az 1860-as évektől azonban már újra egyre több hír jelent meg arról, hogy a szobor rossz állapotban van.

Egy 1878-as cikkben nemcsak a kerítés állapotát tették szóvá, de azt állították, hogy a külső korláton álló négy homokkő szobor némelyike már a felismerhetetlenségig tönkrement.

Győri Közlöny, 1878. május 23.:

Egyes vélemények szerint ezeket a külső szobrokat valószínűleg csak később helyezhették el a kerítés párkányzatára, ezt azzal indokolták, ezek anyaga rosszabb minőségű homokkő, nem márvány, mint a többi szoboré.

Ugyanebből az 1878-as Győri Közlöny cikkből nemcsak a szobor szomorú állapotáról kapunk képet, olvashatjuk a latin nyelvű feliratának fordítását is. További érdekesség, hogy a cikk szerint 100 év után is fennállt a hívek szobor előtti szombat esti éneklésének szokása.

Győri Közlöny, 1878. május 23.:

1878-ban Zalka János 200 forintos adománya is hozzájárult a javítási költségekhez – Győri Közlöny, 1878. augusztus 4.:

1879. június 12-én számolt be a Győri Közlöny az elkészült felújításról:

1886-ban, Buda visszavételének 200 éves évfordulójára Mária koronáját újraaranyozták.

Győri közlöny, 1886. május 8.:

A kétszáz éves évfordulós ünnepen a székesegyházból a Mária-oszlopig vonult a körmenet.

Győri Közlöny, 1986. szeptember 9.:

1897-ben, a millennium alkalmából ismét nagyobb javítást rendelt meg a várost. Felmerült az is, hogy áthelyezik a tér közepére a szoborcsoportot, de a költségek miatt erről lemondtak. Szász Gyula budapesti akadémikus szobrásztanár kapott megbízatást az 1940 forint költségű felújítás kivitelezésére. Ekkor a következő változások történtek: Mária barokk koronáját a magyar koronával cserélték ki, a gyermek Jézus feje körül glóriát alkalmaztak. Eltávolították a kőkerítésről Xavéri Szent Ferenc, Immaculata, Szent Rókus és Szent Sebestyén szobrait. Ugyanekkor került fel a művészi vaslámpa.

A felújítást a győri Birkmayer cég végezte 2375 korona ellenében. A munkákat 1898. augusztusban fejezték be. Megújították a kőkerítésen levő vasrácsot is.

Képeslap az 1910-es évekből:

Az 1930-as felvételen jól látszik a talpazat mintájának míves kivitele és a 1897-ben kihelyezett vaslámpa (a kép lelőhelye a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér):

Az 1907. március 20-án éjjel dúló óriási vihar a Mária-szobrot megcsonkította, a kis Jézus fejének és arcának felét letörte. Ezt csak 1916-ban javították ki.

Egy 1916. július 16-i, a Mária-emlékről szóló írásában a restaurálásról is hírt adott Harsányi Lajos győri pap. Ekkor is a Birkmayer cég végezte a munkálatokat 2375 korona költséggel. Megújították 275 korona kiadással a kőkerítés fölé alkalmazott vasrácsot is.

A Dunántúli Hírlap 1917. február 23-i cikke szerint műemlékek sorába vették a szobrot.

Az 1910-es években a szobrot teljesen körbeveszik a lombok (a kép lelőhelye a megyei könyvtár):

Dobos Vilmos 1930-as évekből való felvételén látható a cirádás vasrács (a kép lelőhelye a megyei könyvtár):

A Mária-szobor második világháborúban megrongálódott kerítését a múzeum kezdeményezésére 1949-ben hozták helyre.

A kisebb felújításokat az 1980-as évek végén egy nagyobb restaurálás követte.

1985-ben elkezdődött a Mária-oszlop vizsgálata. Az izotópos kutatások során kiderült, hogy a vascsap, amely a Mária-szobrot az oszlopon tartotta, teljesen elkorrodálódott, ezért javasolták, hogy a szobrot sürgősen emeljék le. Ez 1987 augusztusában meg is történt, de ekkor már az is látszott, hogy a márványoszlop több helyen is megrepedt. Az Országos Műemléki Felügyelőség elvi segítségével a szobrot Győr városa újíttatta fel. A szobor és az oszlop restaurálási munkálatait Kovács György, az Iparművészeti Főiskola tanára végezte. A felújítás 1988 nyarára készült el.

Képek az 1988-as felújításról (forrás: Kozma Endre):

Wölfel Lajos közeli felvételei a felújított szoborról (a képek lelőhelye a megyei könyvtár):

2009-ben a Széchenyi tér felújítása során újra darabokra szedték a szoborcsoportot. A 2010. április 27-i Kisalföld cikk tudósított arról, hogyan helyezték vissza a felújított térre a visszahozott szobrokat:

Kisalföld, 2010. április 27.:

Az utóbbi felújítás során felmerült, hogy a 19. századi állapotnak megfelelően a korlátra vissza lehetne helyezni a szobrokat. Ehhez azonban fel kellene lelni az eredetieket, vagy legalább másolatot készíteni a hiányzókról. E szemponton túl is sokakat érdekel, hogy mi lett az alsó négy szobor sorsa.

A Dunántúli Hírlap 1928. március 15-i száma szerint akkor még pontosan tudták, hova került a négy szobor.

Kisalföld, 2010. április 27.:

Két szobor most is az ausztriai Szárazvám község templomának homlokzatán van, a másik kettő jelenlegi helye ismeretlen. A 2010-es felújításkor Szabó Gyula, az Arrabona Városvédő Egyesület elnöke közzétette, amit a szobrok sorsáról sikerült kiderítenie.

Így néz ki a felújított emlékmű 2015-ben. A kőkorlátot három lépcsőre helyezték, a szentek visszakapták az évszázadok során eltűnt jelvényeiket is: Szent Lipót a dárdát, Szent István a jogart, Keresztelő Szent János a keresztet, Páduai Szent Antal a liliomot (Csendes Richárd felvétele).

A megújult szobor továbbra is dísze a Széchenyi térnek, és remélhetően a város életének sok emberöltőn át lesz továbbra is tanúja.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Galavics Géza: A barokkművészet kezdetei Győrben. In.: Ars Hungarica, 1973, 97–126.
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17-18. században. Bp. Akadémiai, 1980.
Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939. p. 129-131.
Hancz Gábor: Darabjaiban a műemlék. Mária-oszlop - a restaurátorok az ellopott "jelvényeket" is pótolják. In: Kisalföld, 2010. ápr. 2., 65. évf. 77. sz. p. 1,5.
Hancz Gábor: Újra Győrben a Mária-oszlop. szó volt arról is, hogy helikopterrel emelik a helyére, végül daru mellett döntöttek. In.: Kisalföld, 2010. április 27. p. 5.
Harsányi Lajos: Győr egyik legszebb műemléke. In: Dunántúli Hírlap, 1916. július 16. p. 1,2.
Két győri szoborról. In Dunántúli Hírlap, 1928. március. 15.  52. sz. p. 3.
Négy szobor még hiányzik. In: Kisalföld, 2010. április 17. 65. évf. 97. sz. p. 1, 5.
Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006. p. 257-259.
Székely Zoltán: A barokk Győr, mint szakrális táj. In: Arrabona. 42/1. p. 63-82.
Székely Zoltán: Szent István barokk képkultusza Győrött. In: Arrabona 38/1. Győr, 2000. p. 155—194.

Bővebb információ az eltűnt szobrokról Szabó Gyula Széchenyi térről szóló tanulmányában, az alábbi helyen olvasható: http://arrabona-varosvedo.hu/userfiles/file/Szechenyi%20terr.pdf. ; A Széchenyi tér 2009-es feltárásáról : http://szechenyiter.blog.hu/

Köszönet Kozma Endrének a 1988-as felújítás képsorozatáért, valamint az 1897 előtti felvételért!

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!

2015.12.03