Fekete Ágnes református lelkész bársonyos hangját rendszeresen hallhatják a rádióhallgatók. Az adventi időszakra kötetbe gyűjtött elmélkedéseit olvashatják a nemrégiben megjelent karcsú könyvecskében. Ne riadjanak meg, ez nem egy vallásfilozófiai kötet, és nem egy idézetgyűjtemény! Ugyan minden fejezet egy Bibliából vett gondolattal indul, a napi olvasmányok egy igencsak elfoglalt lelkipásztor/családanya mindennapjaiból vett, köznapi élményanyagra épülnek. Egy nevelési helyzet, egy olvasmány, egy emlék, egy élmény, egy fogalom adja az alapot egy-egy fejezet megírásához.

Ami a kötet különlegességét adja, az a látásmód, ahogy a szerző a dolgokra tekint. Az érzékenység, amivel különbséget tesz látszólag azonos dolgok között, pl. meztelenség és pőreség; üresség és hiány. A rácsodálkozás tulajdonképpen mindennapi dolgokra: egy napfelkeltére, a harmatra, a gyertya fényére… S aztán a laza asszociációk egy-egy fogalomra: szeretet, elengedés, „a jó látás”, utópia, elhívás, ráhagyatkozás, stb. Ezek a gondolatfüzérek mind-mind a lényeg irányába mutatnak – karácsonykor Krisztus eljövetelét ünnepeljük!

A kötetet áthatja a megélt hit, de semmiképpen nem tolakodó, avagy szájbarágós módon. Bátran ajánlhatjuk az olvasmányt nemcsak a vallásukat gyakorlóknak, hanem a keresőknek is. S mellettük mindazoknak, akik úgy érzik, hogy számunkra a karácsony mostanság alig jelent többet, mint bármely hétköznap.

B. E.