Maga a szó – advent – eljövetelt jelent, a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) kifejezésből ered, s arra utal, hogy a karácsony előtti várakozás az eljövetelben nyeri el jutalmát. A katolikus egyházban az advent liturgikus színe a lila (a bűnbánat, az önvizsgálat, a böjt jelképe), az örömvasárnapé pedig a rózsaszín (az öröm jelképe). Ezért készül a szabályos adventi koszorú három lila és egy rózsaszín gyertyából (persze a sima fehér gyertyák is szabályosnak számítanak).

Az első gyertya jelképezi a hitet, valamint Ádámot és Évát, mert az Úr már a bűnbeeséskor megígérte a megváltást. A második gyertya a reményt jelenti, valamint a zsidó népet, akiknek megígérte az Úr, hogy közülük származik majd a Messiás (remény). A harmadik gyertya (a rózsaszín) az öröm gyertyája, hiszen Krisztus már hamarosan megszületik, valamint Máriáé, aki életet ad majd neki. A rózsa színe egyértelműen Jézus anyjára utal, hiszen a rózsa többszörös Mária-szimbólum. A negyedik gyertya jelképezi a szeretetet, valamint Keresztelő Szent Jánost, aki hirdette Jézus eljövetelét. A koszorú – mint az ókori görögöknél – a győzelmet, a dicsőséget jelképezi, a hozzá felhasznált örökzöld pedig az öröklétre utal.

Manapság az adventi időszakban fénybe borulnak a városok, rendezvények szórakoztatják az embereket, akik vásárokban tehetnek szert karácsonyi ajándékaikra. Győrben sincs ez másként. November 27-én megnyílt az Adventi Fesztivál, melynek keretében programok sokaságával készülnek a város kulturális intézményei szilveszterig, valamint az adventi jótékonysági faház, hogy a hagyományoknak megfelelően, az idén is várja a jótékony győrieket december 22-ig. És persze felgyúltak a fények, díszkivilágításba öltözött a belváros. Az idei év újdonsága, hogy a Dunakapu téren korcsolyapálya nyílt, ahol a korcsolyázási lehetőség mellett minden vasárnap megtekinthetik a Regél az erdő című jégrevüt az érdeklődők. A Széchenyi téren ez évben is minden nap 18.00 órától látható a fényjáték.

Rainer Maria Rilke: Advent

Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Juhász Gyula: A Várta

Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt. 

Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány és szegénység van velem. 

Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon. 

Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém. 

Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb. 

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Forrás: wikipédia, Mária Út - Dél

tmoni
Fotók: Lakatos Krisztián